Otthon - 1. rész

Közel fél év után voltam otthon. Furcsa volt leszállni Pesten és a "mindenhol angol szót hallok" is hiányzott kezdetben. Aztán megszoktam, hogy most tényleg minden szót megértek. Még akkor is, ha ennek nem mindig örültem. Na de ne szaladjunk ennyire előre... :D

Hazaút: Fájdalmasan tragikus. Kifogtam egy teljesen magyar személyzetet a gépen, de a kezdeti örömöm hamar elszállt. Ők ugyanis felháborítóan felkészületlenek voltak. Képtelenek voltak végigmondani egy mondatot anélkül, hogy mindenféle indokolatlan szüneteket ne tartanának. Az sem számított, hogy épp magyarul vagy angolul beszéltek. 

Ja, igen! Kifogtam magam mellé két bunkót. Az, hogy nem köszöntek, amikor leültek mellém, még nem hatott meg különösebben. A nemtörődöm viselkedésük viszont annál irritálóbb fajta volt. Többször kellett rájuk szólni, hogy már rég be kellett volna kapcsolni az övet, a csilivili telefont meg ki. A csaj valami gyomorforgatóan büdös matériát rágott egész úton, a csóka meg felrakta a lábát. Kész öröm volt leszállni a gépről...

Visszaút: Éjjel fél 2kor indultunk Pestre. Apa vitt fel kocsival a reptérig. Az út első felében olyan köd volt, hogy gyökkettővel lehetett haladni, a látótávolság mondhatni nulla volt. Többször eszembe jutott a "vakrepülés" kifejezés is. :D

Végül időben megérkeztünk a reptérre, én még másfél órát ültem a váróban. A becsekkolás nagyon érdekes volt. Amikor kinyitották a kaput, áttereltek bennünket egy rácsokkal védett alagúton - a börtön fíling befigyelt - és egy - nekem garázsnak tűnő - helyre jutottunk. Ott nézték meg az útlevelet, meg a beszálló kártyát. Persze fűtés nuku, ami hajnal 6kor elég kellemetlen, mindenki nagykabátban ácsorgott. Aztán kinyitották a "garázskaput" és rögtön ott volt mellettünk a gép. Gyorsan el is kattintottam egy képet, ami a fényviszonyoknak köszönhetően nem nevezhető életem remekművének.

Amikor megérkeztünk, persze csinálnom kellett egy normális képet is. 

Folyt köv.

Záró gondolat: Hölgyeim és uraim! Üdvözli önöket a fedélzeten az XYZ intelligens automata pilóta. Kérem, helyezkedjenek el kényelmesen és csatolják be öveiket, rövidesen megkezdjük a felszállást. Aggodalomra nincs semmi okuk, a személyzet nélküli automata rendszer esetében, soha nem fordulhat elő hiba, soha nem fordulhat elő hiba, soha nem fordulhat elő hiba...

Az első saját bútor..

Mint azt tudjátok, a lakást bútorozatlanul béreljük. Jó, persze a beépített dolgok megvannak, de például nem volt szekrényünk, ami azért lássuk be, hasznos lehet egy szobában. Bizony - bizony, ez már csak múlt idő. :) Ugyanis a napokban megérkezett az első közös bútordarabunk, a szekrényünk! :)

Na most jól nézzétek meg, mindössze egy 174 x 50 x 7,5 cm-es és 11 kg-os doboz érkezett. 

Ekkor még nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan lesz ebből szekrény! :D

Az angolok minden téren kicsit fordítottak. Ez ismét bebizonyosodott, hiszen a boltban található készételekből következtve főzni nem tudnak, de mindegyikben egy asztalos veszett el, ezért is szállítják darabokban a bútorokat! :)

Kinyitottuk a dobozt és lám.. Kezdődhet a "felnőtt lego" Csabi szavaival élve..

Szupi ugye? Még jó, hogy adtak hozzá használati/összeszerelési utasítást ( ahogy én hívom analfabéta táblázatot :P ), mert azt hiszem kicsit bajban lettünk volna nélküle. Azt tudni kell, hogy minden elem meg volt számozva, de olyan pici számokkal, hogy több percet vett igénybe mindegyik felkutatása. 

Itt azért már látszik, hogy lesz ebből valami, és csak egyszer cseréltünk össze néhány elemet.. :P Ok, megesik, hogy benézi az ember, ne ítélkezzetek!

De alig röpke 1,5 - 2 óra múlva elkészült a váz!

 És íme a végeredmény! :)

 

Az összerakás során mindössze egyetlen sérülés történt, ezt pedig egy galád szálka/szilánk (kinek hogy tetszik) okozta. Naná, hogy engem választott áldozatnak. :)

Viszont a lényeg, hogy kész van, remekül funkcionál és imádom, hogy van! :D

Hogy egy klasszikussal zárjak, Madách Imre művéből idéznék:

" Be van fejezve a nagy mű, igen.

   A gép forog, az alkotó pihen."

Így "zárójelesen" még megmutatom a szennyeskosarunk is, meg szereztünk egy szárítót is. Mindkettőre nagy szükségünk volt már.. Nézzétek milyen cuki! :)