Egy csöppnyi kedvesség

Egyik nap épp a boltba indultunk és szokatlan dologra lettünk figyelmesek. Egy babakocsi árválkodott a járda szélén, látszott, hogy egy papírlap van benne. Amikor megláttuk én kicsit megijdetem - mert bár azt nem feltételeztem, hogy gyereket is hagytak benne - de nem mindennapi, hogy babakocsi üresen álljon a járdán.

Aztán közelebb értünk, és a kocsi teljesen üresnek tűnt a lapot leszámítva. Még itt is gyanakodtam, de a dolog értelmet nyert, amikor elolvastuk a lapot! :)

 "Kérlek vigyél haza, szükségem van egy új otthonra."

Na, hát ez viszont már olyan jó érzéssel töltött el, hogy utána egész nap mosolyogtam. Hiszen a képen jól látszik, hogy elég jó állapotban van, nyugodtan használható babakocsi. 

Az angoloknál elég mindennapi dolog az adakozás. Szinte hetente érkezik gyűjtőzsák, amiben kiteheted a "feleslegessé vált" ruhákat, könyveket, cipőket, táskákat és egyéb dolgokat. Ezeket vagy rászoruló gyerekeknek adják, vagy jótékonysági boltokban értékesítik fillérekért, aminek a teljes befolyt összege a bolt által támogatott szervezeté lesz. Ilyen bolt is rengeteg van, van ami állatmenhelyet és mentést támogat, van amelyik rákos gyerekeket, vagy árvákat, stb.

Az iskolák előtt is lehet találni használt ruha gyűjtő konténert, szóval itt semmi nem kerül a kukába, ami még használható. :)

Az adakozás egyik formája ez a kitesszük a dolgokat és el lehet vinni című fejezet is. Néha papírral jelezve, néha pedig anélkül. Ilyen amikor kitettek egy doboz almát (nem szép bolti, hanem kerti, igazi házi) és mellékeltek egy lapot, miszerint: Szolgáld ki magad! :)

 

Szerintem ez egy nagyon aranyos gesztus a babakocsi esetében is. Eladhatták volna pénzért is, vagy ki is dobhatták volna, ők mégis úgy döntöttek, hogy vegye magához egy olyan személy, akinek szüksége van rá, és aki talán nem engedheti meg magának, hogy pénzt adjon érte.

Én értékeltem ezt a lépést, remélem valóban olyan emberhez került, akinek nagy szüksége volt rá, és jó szolgálatot tesz neki! :)

Britain's got Csatti

Talán 10 éve lehetett, amikor először láttam a Britain's Got Talent című tévéműsort. Aki nem látta volna még, annak úgy tudnám leírni, hogy kb olyan, mint a Csillag Születik, meg az X faktor és az összes ilyen hasonló műsör, csak sokkal jobb! :) Már csak abból kif.olyólag is, hogy "nem csak énekesek" vannak, hanem szinte bármilyen produkcióval lehet nevezni.

(tavaly pl egy magyar csapat nyerte meg ezt a versenyt, akkor tele volt a facebook vele)

Mint ahogyan 10 évvel ezelőtt álmomban sem gondoltam volna, hogy külföldön fogok élni, azt sem gondoltam volna, hogy valaha eljutok egy ilyen műsorba nézőként (sok olyan dolog van még, amit 10 évvel ezelőtt nem sejtettem, de - tekintettel a lista hosszára - ezekre most nem térek ki).

Az egész úgy kezdődött, hogy regisztráltam egy oldalon, ahol belépőjegyekre lehet "pályázni". Kiderült, hogy elég sok olyan TV műsor van itt, ahová "csak úgy ingyen" be lehet ülni. Arcomon a "mit veszíthetek" ábrázattal kitöltöttem a regisztrációs űrlapot és egyetlen laza kattintással az IT világ kezébe adtam a sorsomat. Néhány napra rá jött az üzenet, hogy:

"Dear XY,

You have now successfully received tickets to attend the recording of Britain's Got Talent 2014 London Auditions taking place on Thursday 13th February 2014 at 13:00"

Vagyis azon szerencsések közé kerültem, akik jegyeket kaphattak a felvételre. Micsoda mesés "elővalentinnapi" ajándék számunkra. Kitti legalább annyira izgatott volt, mint én.

13-án korán indult a nap, hogy mindennel elkészüljünk és időben odaérjünk a forgatásra. Marha hosszú sor volt, rengeteg ember csak simán eljött, hogy megnézze a zsűrit és integessen nekik. Mi kb 2 óra sorbanállás után jutottunk be (Nem is akárhogy! A mi sorunk nagyon lassan haladt, ezért néhány tizenéves áttörte a korlátot, így a két sor összeolvadva nyomult befelé, nagyon izgalmas volt!).

Amikor elfoglaltuk a helyünket, a mellettünk lévő házaspárról kiderült, hogy a feleség magyar. Jól el is kezdtünk csevegni, az ismeretlen - de nagyon kedves - Ildikót ezúton is üdvözöljük.

 Maga a műsor sokkal jobb, mint ahogy a TVben látni. A fellépők között pl volt egy rendező féle csóka, aki szóval tartotta a közönséget. Roppant vicces volt! Már majdnem el is felejtettük, hogy az első 15 percünk azzal telt, tapsolni meg ujjongani kellett - a semmire -, amit ők jól felvettek és majd felhasználnak. :D

Összesen 17 produkciót láttunk, ebből 2 esetben Kittin láttam, hogy le se tudja venni a szemét a színpadról. Először anyukákat láttunk táncolni csecsemőkkel, akik nagyon cukik voltak és - egyetlen kivételtől eltekintve - látszott rajtuk, hogy nagyon élvezik a dolgot.  A műsör vége felé lépett fel egy csapat, akik különböző neonrudakat és szálakat viseltek a testükön. A színpadon minden fényt - beleértve a zsűri által működtethető X-eket is - maga a tánc pedig marha jól nézett ki. Ilyen az, amikor a technológia és a kreativitás találkozik. 

A reggeli vonatozás és a hazaút sem maradhatott el a szokásos kávéadag nélkül. A képen a belépőjegyünk és az előbb említett kávé művészien elrendezett kompozíciója tekinthető meg.

Záró gondolat: A műsor tényleg nagyon jó volt, az este fénypontja viszont - ironikus módon a felvételt követően - a WC-ben esett meg. A történet főhőse 8 egymás mellett a piszoárba célzó, jól megérdemelt nyugodt pillanatát átélő férfiú volt, melyek közül az egyik - talán túlságosan is elengedve magát - pisilés közben egy hangosabb, erélyesebb szellentést engedett útjára. Egy pillanatra megfagyott a levegő (vélhetően azon gondolkodott mindenki, hogy röhögjön e vagy sem), a csendet egy ismeretlen alak, felháborodással és csalódással vegyes hangsúlyú "Oh man!" (Ó ember!) mondata törte meg. Ennek eredménye 8 harsányan kitörő - és a célzást jelentősen megnehezítő - röhögés lett, melynek köszönhetően az illető villámgyorsan elhagyta a helyszínt.