A szeptember és október elég mozgalmas volt a számunkra. Kitti elkezdett dolgozni az új munkahelyén - remélhetőleg erről majd egy blogbejegyzésben még hallhattok, mert nagyon izgalmas dolgokkal foglalkozik! - én pedig szintén nem unatkoztam.
Tavaly Amsterdamba utaztam egy konferenciára, ahol bemutathattam két olyan szoftvert, amit az itteni egyetemnek csináltam. Ezt a konferenciát idén Bostonban rendezték meg, a főnököm pedig szerette volna, hogy megint menjek és mutassam meg az újabb fejlesztéseket. Nem tiltakoztam egyetlen pillanatig sem. :)
A londoni Heathrow reptérről indultunk, ahol a szokásos biztonsági ellenőrzéseken kellett átesni. Természetesen megint lekapcsoltak (egyszerűen nem tudok átmenni úgy, hogy ne szentelnének külön figyelmet nekem az ilyen helyeken), végigvizsgáltak, megnézték a cuccaimat. Lassan hozzászokom az ilyesmihez, pedig ha borotválkozom, kevésbé van terrorista fejem. Na mindegy.
Már az út is rengeteg élményt hozott - még sosem utaztam ilyen bazi nagy repülőgéppel, ahol nem 6-an, hanem 8-an ülnek egy sorban, van külön bárpult, külön kis TVje mindenkinek, amin a legújabb mozifilmektől kezdve a sorozatokon át, minden van, mint a búcsúban. Még azt is meg lehet nézni, hol tart épp a gép és mennyi idő van az érkezésig. Amikor Magyarországra repülünk, az általában 2 és fél óráig tart és már az is a halálom. Ez az út közel 8 órás volt. :)
(Ezeket a képeket a visszaúton csináltam, szóval ne zavarjon meg benneteket, hogy a repülő rossz irányba néz)
Az alsó képen szépen látszik, hogy egy ilyen gép kb 800 km/ó sebességgel repül kb 10 km magasságban, ahol nem mellesleg -48 fok van. :) A vonatokkal ellentétben, itt senki nem akarta kinyújtani a karját az ablakon. :)
Az érkezést követően laza másfél órát kellett várni, mire sor került rám a vámnál. Egy kedves bácsi levette az ujjlenyomataimat (amit mindenkinél megcsinálnak, aki először utazik Amerikába), bepecsételt az útlevelembe (ilyet is régen láttam, teljesen megszoktam ezt az EU-n belül oda utazol ahová akarsz dolgot) és kellemes időtöltést kívánt. A pecsét szerint két hónapig tartózkodhatok az országukban, én ebből 4 napot használtam ki.
Ezen a képen már vigyorgok, mert beengedtek az országukba (mellettem a kolléganőm, akivel mentünk a konferenciára).
Ja és így vigyorog (vagy kevésbé vigyorog, mert marha fáradt az időeltolódástól) egy falusi gyerek a Harvard Egyetemen:
Folyt. köv...
