Munkahely váltás

Közel egy hónapja már, hogy én is munkát váltottam. Inkább kényszerből, mint saját akaratból, ugyanis az előző munkahelyem támogatásokból volt fenntartva, amit sajnos nem kapott meg a továbbiakban. Így a részlegünk bezárták és gyakorlatilag mindenkinek mennie kellett.

Az új munkahelyem viszont elég érdekes. A kórházban dolgozok továbbra is, de immár a főépületben.

A traumatológián vagyok adminisztrátor. Igazából ilyen vegyes teendőim vannak, mert amellett hogy az adminisztrátori tevékenységeket végzem, amolyan személyi asszisztens is lettem és konferenciákat szervezek, meg mindenféle eseményeket. Jó lehetőség ez tapasztalat szerzés szempontjából is, hiszem szépen fejlődnek a szervezési képességem. Ráadásul élvezem is. :)

Mi ugye csak a trauma betegekkel foglalkozunk. Itt olyanokat kell elképzelni, akiknek a sérülése életveszélyes. Pl. Szinte minden közúti baleset, polytrauma, komoly fejsérülés, többszörös csonttörés (itt ne csukló és alkar törésre gondoljatok, hanem nyílt törések, borda, combnyak és hasonló dolgokra). 

A legtöbb eset egyébként közúti sérülésből és esésből adódik. Ám elég gyakori a késelés vagy bántalmazás is.

Szinte minden nap látok valami újat és érdekeset, de a gyengébb idegrendszerű olvasókra tekintettel nem mesélek történeteket. Aki szeretne sztorikat hallani, az szóljon. :) Ám szigorúan csak 18+ jelentkezzen, mert ezek nem esti mesék.

Azt azért minden nap megállapítom, hogy ezek a balesetek főleg az emberi figyelmetlenségből és butaságból erednek, vagy alkohol, ami a legelkeserítőbb ebben.

Még érdekességképpen megmutatom az irodám. Ez a kis középső asztalka az enyém. Van saját hűtőnk meg vízforralónk, ami elég kényelmessé teszi.

Többen kérdezték már, hogy ez engem nem visel-e meg. Nem sajnálom-e ezeket az embereket, álmodom velük. Néha persze van olyan, aki kicsit jobban megérint, de azt hiszem én sikeresen eltudom ezeket a dolgokat vonatkoztatni a személytől. Ugyanakkor tudom, hogy jó kezekben vannak és hogy az emberi test csodákra képes.

Az Addenbrooke's (a kórház) pedig kiemelkedően magas túlélési rátával dolgozik. Az pedig csak hab a tortán hogy olyan emberek foglalkoznak velük, mint én is. :) (Bár én személyesen nem érintkezem velük, a papírmunka is a folyamat része.)

Állatfarm

Haverhill-ben a főtéren nem újdonság az ha valamilyen rendezvény van. De általában szoktunk tudni róla.

Ugye minden péntek és szombat piac nap, ami szerintem nagyon tuti.

Nos az egyik szombaton úgy döntöttünk hogy elsétálunk a közeli pub-ba reggelizni. (Nem szeretem őket kocsmának hívni, mert ezek azért másabb jellegűek mint az otthon kocsmának nevezett helyek.)

Szóval odafelé menet nagyon elvoltam foglalva azzal, hogy mennyire éhes voltam már. :D

Így először észre sem vettem a főtéren felállított kerek 'karámot'. 

Ám mikor jóllakottan hazafelé vettük az irányt, egyből kiszúrtam ami eddig elkerülte a figyelmem. Állatok. :D Tehát mondhatjuk hogy az éhség okozta, hogy ezt nem láttam meg azonnal.

Nem értettem pontosan hogy mi is az esemény, de valamiféle adománygyűjtés volt.

Az a lényeg, hogy lehetett simogatni az állatkákat, szóval én azonnal éltem ezzel a lehetőséggel. Volt egy csacsi, néhány malacka, kecskék, bárányok, ludak, tyúkok és még két kutyus is. Így mindenki egyben. A rakoncátlan kecskék kivételével mindenki szépen meg is fért. Ők kihasználva fegyverüket (szarvak) viszont mindenkit bántottak kivétel és ok nélkül. Mondjuk aki ismeri a kecskéket, az nem lepődik meg ezen. :D

Ezentúl különböző féle dolgokat (kulcstartókat, kézműves dolgokat, ételeket) lehetett vásárolni és kb. 4 standnál tombolázni lehetett.
Csabi legnagyobb örömére én egyből jeleztem is mennyire szeretnék tombolát venni és persze a szervezők azonnal kiszúrták izgatottságom és letámadtak bennünket. :)
De nyertünk egy tábla csokit. Persze a tombola ára ugyanannyi volt mintha a boltban vettük volna azt a csokit, de szerintem így finomabb volt. :D

A kicsi kocsi

Mint azt korábban már olvashattátok, Csabi ugye munkahelyet váltott. Ez a váltás viszont változásokkal is járt s az új munkahely megközelítése bizony kihívások elé állított bennünket.

Régen tervben volt már az autó vásárlás, de mint az lenni szokott, csúszott a fontossági sorrendben felálított listán lejjebb és lejjebb. Ez a munkahely viszont véglegesen eldöntötte, hogy bizony ez a beruházás nem várhat tovább, hisz nem hagyatkozhatunk mindig másokra a fuvar terén.

Így megszületett döntés, venni kell egy autót.

Nos, persze nem újat, ez azonnal nyilvánvaló volt. Horribilis árakról beszélünk itt az új autók terén.

Szóval elkezdtünk használt autókat nézegetni.

Tudjátok mi a szürnyű az autókereskedésekben? Hogy gyakorlatilag autó nélkül lehetetlen megközelíteni őket. :D Ez ironikus de igaz. 

Több helyen is nézelődtünk, főleg ugye online. Mi nem vagyunk túl nagy szakértők e téren, szóval előtte próbáltunk bezsebelni minél több tanácsot, tippet mindenfelől. Sajnos többször is sikerült úgy járnunk, hogy az orrunk elől vitték el a kiszemelt járgányt. Így ez a nézelődés eléggé elhúzódott.

De végül csak sikerrel jártunk s hazahoztunk egy Skoda Fabiát. Ugyan 8 éves, első beruházásnak tökéletes. Sok elvárás nem is volt, kicsi autót akartunk és megbízhatót. Lényeg volt a nagy csomagtartó és hogy lehessen bele gyerekülést rögzíteni. Ezt mind teljesítette is.

Kb. ugyanaz a sztori mint a macska keresésnél. Mindegy milyen csak ne fekete legyen. Na az autónál fordítva volt mert meghatároztam a színt. Én kifejezzetten piros autót akartam, így vettünk egy kéket. :) Nálunk már csak így megy ez.

A vásárlásnál még Csabinak kedvezményt is sikerült kialkudnia és a kereskedés állta az útadónkat 6 hónapra. Ez azért elég jó üzlet volt.

Eddig nagyon pozitív tapasztalataink vannak az új szerzeménnyel. A későbbiekben majd Csabi mesél a vezetési tapasztalatairól is. Addig pedig lessétek meg a képeket.