Gondolom már minden becsületes blogolvasó tudja, mi is az az EBI. Bizony, bizony, Csabi munkahelye.
Ez a munkahely sok erőfeszítést tesz, hogy a dolgozók jól érezzék magukat a munkában, hogy a csapatok és különböző csoportok tényleg ismerjék egymást és hogy megteremtsék azt a környezetet ami mindebben segít nekik. Csodás dolgokat szerveznek és ebbe legtöbbször bevonják a családokat is. Pl. a nyári party-juk kifejezzetten egy családi nap.
Limitált mennyiségű jegyek voltak eladóak nevetséges áron, amiért cserébe kaját és fagyit lehetett kapni.
Na kezdjük azzal, hogy természetesen mi is elmentünk.
Nem sokkal az érkezésünk után mi ki is kértük az ebédünk, hogy ne kelljen sokat a sorban állni. Két féle stand közül lehetett választani: pizza vagy ázsiai mütyürkék. Hát nem kellett kétszer végig gondolnunk melyik lesz a számunkra nyerő. Meglepődve kézhez kaptunk két hatalmas pizzát és mind a ketten küszködtünk, hogy elpusztítsuk őket. Az ízük viszont nagyon finom volt, ott a helyszínen sütötték. Sonkás - gombás - olivabogyós. Így míg Csabi a gombákat pakolgatta nekem, én igyekeztem az olivától megszabadulni az ő javára. Italokat pedig ingyen és mondhatni korlátlanul lehetett választani a készlet erejéig.
Miután befejeztük az evést, jóllakottan elindultunk, hogy kipróbáljunk minden felnőtteknek fitt játékot. Bár Csabi belógott pár perc erejéig az ugrálóvárba is, azt a területet meghagytuk a lurkóknak.
Én úgy döntöttem, ha törik ha szakad, bizony fel fogok ülni mindenre. Hisz még sosem próbáltuk ezeket a vásári játékokat és tudom hogy milyen drágák szoktak lenni rá a jegyek. Tehát itt volt a tökéletes lehetőség.
Fogalmam sincs hogy hívják ezeket a szörnyű forgó- pörgő vásári bigyulákat, de jelentem, kipróbáltam őket. Az első képen látható oldalra lengett ki ahogy körbe fordult, míg a második felemelkedett és lefelé zuhant.
Tudjátok mi járt végig a fejemben? Hogy ez mennyire szörnyű és leakarok szállni. XD Tudom a képek csalókák, mert mosolygok, de ott még nem indultunk el. :D
Még jó hogy nem fizettem érte, pedig ha belegondolok mennyien szoktak. Nekem ez a szabadesés ami inkább zuhanás érzése roppant félelmet keltő volt és végig azon pánikoltam, hogy fel fog nyílni a védőrács és kiesem. Komoly terveket szőttem, hogy hol tudok megkapaszkodni, ha kiesem, hogy le ne zuhanjak. XD
Na de legalább most már tudom milyen ez. Hisz mindig úgy tűnik, hogy mennyire élvezik az emberek. De lehet csak félelmükben sikítanak ők is. :D
Miután minden halálfélmet keltő eszközt kipróbáltam (amiket Csabi persze visszautasított) kicsit biztonságosabb területre eveztünk és elmentünk dodgemezni. Ez már inkább a mi területünknek bizonyult és ide többször sorba is álltunk.
Volt lehetőségünk kipróbálni a számszeríjat is és hát töredelmesen be kell valljam, Csabi bizony jobb célzónak bizonyult nálam. De mentségemre szóljon, hogy életemben először fogtam és lőttem ilyennel. Ahhoz képest pedig nem érzem vészesnek a teljesítményem, mert a táblát eltalálni mindig sikerült. Ellentétben az előttem próbálkozó ázsiai hölggyel aki minduntalan úgy tűnt a védőhálót célozza a tábla mögött. Na ha nem is azt célozta, így is csak azt találta el.
És itt még nem ért véget a móka. Ugye még hátra volt a fagyizás, amin osztoznom kellett egy erőszakos méhecskével aki kifejezte hogy nem szándékozik távozni az édesség nélkül. Nem volt más választásom. Megértem egyébként, mert nagyon finom volt.
Éss a végére maradt a legtöbbet ígérő móka. Az arcfestés. Jó volt az ötlet, hogy csináltassunk egy arcfestést, az viszont kevesébé, hogy a kb. 5 perces munkáért 45 percet álltunk sorban. XD S bár Csabi tiltakozott először, majd azt mondta a karjára rakat egyet, a 45 perc várakozás meghozta a bátorságát s az arcfestésből neki is arc - festés lett. Habár neki a világból is elege lett mire sorra került és sikerült le is égnie a napon én azt mondom, megérte.
Nézzétek milyen szépek lettek - úgy sajnáltam lemosni este.
A folyamatból egy pillantkép:
És a végeredmény:
És az arcfestés kb. zárta is a mókát aznapra. Legnagyobb bánatomra a lovaglás csak a legapróbbnak volt mert még mindig csak a pónik elérhetőek erre a célra. Ezt pedig kinőttük már kicsit.
Összességében viszont egy remek nap volt és megérte elemenni. Ezzel pedig az EBI biztosított magának két állandó résztvevőt a rendezvényeikre. :)
