Sokszor gondolkodtam már, milyen jó is lenne ha kitudnánk ülni a jó időben kicsit csevegni vagy épp kajálni.
Persze ezt a lépcsőn ücsörögve többször meg is tettük a jó időben, de az azért mégiscsak más mintha erre lenne egy külön alkalmatosság.
Majd amikor saját házunk lesz, feltétlenül ki kell hogy alakítsunk egy tűzrakóhelyet is bográcsolni, szalonnát sütni és persze akarok egy kerti bútor szettet is.
Na hát utóbbi már kettőnkre nézve megoldódott. Igaz hogy a nyár végére sikerült ezt beszerezni, de még így is számtalanszor volt lehetőségünk kint üldögélni.
A történet a következő: Használtan vettük egy idős házaspártól, akik úgy döntöttek hogy nyugdíjas éveiket a tengerpart mellett töltik, így eladták a házukat és persze minden bútort amire úgy látták a jövőben már nincs szükségük.
Apróhirdetések között találtam és én azonnal beleszerettem. Üvegasztalka két műanyag szőttes székkel. Az ára sem volt vészes, bár Csabi sokallta kicsit. Sokáig győzködtem, hogy milyen jó is lenne ez stb. és hát telt az idő. Féltem hogy majd valaki lecsap rá, de vélhetően más is drágállotta ugyanis két hét után engedtek az árból, kevesebb mint a felére. Mekkora szerencse volt, hogy Csabi nem adta be a derekát, bár ha ez akkor máshogy történik nyilván nem kellett volna engedjenek belőle így nem lett volna min bosszankodni.
Azonnal fel is hívtam a megadott telefon számot, és közöltem, hogy ez nekünk mindenképpen kell és szeretnénk letartatni. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta a bácsika, hogy ne haragudjak, de nem én vagyok az első aki ezt mondja, és eddig nem bukkantak fel érte így aki elsőnek odaér, azé lesz az asztal mert ő biz' senkinek nem hisz már. Hát ez volt este 7-kor. Tudtam hogy én másnap későig dolgozok és leghamarabb holnapután tudnánk érte menni, amikor is elég valószínűtlen hogy még lesz tekintveaz árát.
Szóval gyorsan megvitattuk Csabival és úgy döntöttünk most vagy soha, így autóba szálltunk és elkocsikáztunk Sudbury-ig ami kb. 40 perc tőlünk.
És hogy megérte, ugyanis ezt kaptuk a pénzünkért:
Sikerült az örgenek rábeszélni Csabit plusz egy vásárlása, így egy nem tervezett napernyőt is bezsúfoltunk a csomagtartóba ám még így is baráti áron megúsztuk a dolgot.
Egyébként egy nagyon szimpatikus kis házaspárról beszélünk, roppant bőbeszédűek és kedvesek voltak.
Másnap reggel viszont kaptam egy telefínhovást, miszerint ott felejtettük az ernyő szárát. Látni kellett volna Csabi arcát mikor közöltem, vissza kell mennünk.
De hogy bebizonyítsam léteznek még rendes emberek elmondom, hogy a házaspár ragaszkodott ahhoz, hogy visszaadjanak a végösszegből, amiért nekünk ez két útba került. Meséltek, hogy mennyire rosszul érezték magukat, hogy ez elfelejtődött és hogy mi bizos azt hisszük, hogy direkt akartak becsapni. Persze, nyilván ez volt az első gondolatunk. :D Hogy biztosítsuk őket az ellenkezőjéről Csabi elmondta nekik, hogy milyen jófejek és bárcsak ilyen szomszédaink lennének mint ők, és ha megunnák a tengerpartot, szóljanak és megadjuk a címünk. :)
Nos lényeg a lényeg hogy két körrel sikerült begyűjteni mindent. Ugyan nem volt lehetőségünk az ernyő használtára, optimisták vagyunk és hisszük, hogy jövőre jó hasznát vesszük.
Addig pedig amikor lehetőség adódik rá, használjuk az asztalkát és kint tartjuk az étkezéseket. :)
