Május elején újra megnyitotta kapuit Mable néni kertje, ahová idén először mi is ellátogattunk. Érkezésünkkor Mable néni nyájasan fogadott bennünket Kolbász nevezetű nyuszijával a karján és bájos csevegésbe kezdett Lizával. A néni elég bizarr kinézetű volt és igencsak férfias torokköszörüléseket hallatott, így aztán nem tartott sokáig, hogy leleplezzük valódi kilétét. Viszont azt meg kell hagyni neki, hogy bámulatosan sétált a magas sarkú cipőben, látszott a rutin.
A kertje ugyanolyan bizarr volt mint ő maga. Voltak benne hatalmasra nőtt virágok, melyek mágikus tápoldattal locsolták az arra járó pöttömöket, hogy ők is nagyra nőjenek.
A virágokat elhagyva egy nyuszi fogadott bennünket, aki behívott az odújába, hogy nézzünk szét. Liza imádta a nyuszi kuckóját, ami hosszú és kacskaringós volt. Vidáman kacagva szaladt elől unszolva bennünket, hogy ne maradjunk le.
A nyuszi járata pedig hová máshová is vezethetett volna, ha nem a Tündér erdőbe. Megannyi kis tündér házikó lapult varázslatos lényekkel körbevéve. Az erdőt virágok és gombák borították és csak halkan szabadott járni, nehogy megijesszük az ottlakókat.
A csendet azonban nem mindenki tartotta be. Az erdő széle felől hangos zsibaj ütötte meg a fülünk. Közelebb érve hamar kiszúrtuk, hogy két csintalan nyuszi ugrándozik a fákon, hangosan kacarászva. Liza ámulattal nézte, ahogy a nyuszik a levegőben játszanak. Itt el is időztünk egy kicsit nézni, ahogy a nyuszik produkálták magukat.
A nyuszikat hátrahagyva egy tisztásra értünk, ahol két hatalmas pillangó sütkérezett a napsütésben békésen meg- meglibbentve szárnyukat. Mondjuk számomra nem volt egyértelmű először a kilétük, és szitakötőknek néztem őket.
A kert végében Mogyorócskáék, a mókus néni és bácsi álldogáltak boldogan köszöntve az arra járókat.
Amikor odaértünk, közelebb lépett hozzánk egy fotós is, aki megkérdezte, csinálhatna-e egy képet Lizáról a mókuscsaláddal. Mi persze megengedtük, és Liza nagyon bátran odaállt hozzájuk a kép kedvéért. Mogyorócska néni meg is ölelte, ami szemmel láthatóan nem igazán esett Liza ínyére, így amint szabadult az ölelésből gyorsan távolabb is ment tőlük, érthető módon. Ezért a továbbiakban szépen tartva az amúgy is előírt 2 méter távolságot beleintegett a kamerába. Így történt, hogy Liza bekerült a helyi újságba, csak azért mert cuki.
Miután elbúcsúztunk mókuséktól egy rövid séta elvezetett bennünket az utolsó szegletébe a kertnek, ahol két gazda és egy fejőslány szórakoztatta Tilly-t a tyúkot, aki roppant izgatott volt a gyerekek láttán. Tilly imádott táncolni és erre biztatta a gyerekeket is, hogy csatlakozzanak hozzá a kot-kodács diszkóra.
Természetesen mindezt nem ingyen kérte, jutalom járt a táncmozdulatok felfedéséért. Ahogy az Mable néni varázslatos kertjében vártható volt, Tilly sem egy hagyományos tyúk volt. Ő bizony csokitojást tojt. S bár Liza úgy döntött, felőle akár aranytojást is tojhat az a tyúk, ő bizony nem táncol a csirke diszkóra, Csabi lelkesen kisegítette és addig rázta a fenekét, míg Tilly meg nem tojt. Azt már sosem fogjuk megtudni, hogy a csokitojás azért járt, mert Tilly elégedett volt a tánc minőségével vagy mert szerette volna, ha Csabi mihamarabb abbahagyja. Mindesetre Liza megdicsérte a kemény munkájáért, és boldogan zsebelte be a csokit önfeláldozva, hogy vigyázzon Csabi alakjára.
