Láttam én már éjszakai életet. Volt közöttük "kijózanítós, hányós, bulizós", "hajnalig szerepjátékozós, másnap iskolába nem menős", stb. Ha az embert egyetemisták veszik körül, ez szinte természetes velejárója a dolgoknak.
A kórházban teljesen más jelentéssel bír az "éjszakai élet" kifejezés. Szinte forgatókönyv-szerűen történnek az események.
10 körül esnek be az éjszakás nővérek és doktorok, akik nem a türelmesebb fajtából valók. Itt nincs mese, pörögni kell, ők nem akarnak beszélgetni, csak a koffein kell a testüknek. :)
Fél óra és megjelennek az éjszakás rendőrök és biztonsági őrök - akik egyébként szinte állandó jelenlévői az éjszakáimnak -, közöttük már van beszélgetős is. Itt nem a szúrós szemű, kopasz rendőr bácsira gondolok, akit társai mindig előre engednek. Ő csak annyit mond, hogy "kávét, feketét, nagyot!". Amikor vele "beszélgetek", mindig eszembe jut, hogy az agresszív kismalac bemegy a kórházba kávéért. :D
A társai viszont nagyon rendesek, sőt alkalomadtán kifejezetten viccesek. Na ők szépen befoglalják a foteleket úgy fél órára, a beszélgetést csak a néha megszólaló rádió szakítja félbe.
Éjfél körül jelennek meg a drogosok, ők már beszédesebbek, a többségük normális. Rendelnek, fizetnek és mennek. Nem is nagyon tudnának mást csinálni ennyi rendőr mellett. :)
2 körül jelenik meg az orvosok és nővérek második hulláma, ők már sokkal normálisabbak. Közülük az egyik már járt is Magyarországon.
Szinte percre pontosan 3-kor esnek be a partyarcok, akik kifejezetten beszédesek és hitük szerint ha isznak egy kávét részegen, a hazafelé úton "zöldlámpás mesehullám" segíti őket, hogy minél hamarabb hazajussanak. Először nevettem, amit nem igazán értettek. Most már tudom, hogy ők ezt komolyan gondolják. És bizony ők nem a drogosok. :D Mondjuk hogy zöld lámpát hol látnak, azt nem tudom, elvégre éjszaka sárgán villognak a forgalomirányító lámpák. :D
Ezt követően csend van egy darabig, csak a felmosógéppel bírkózó kb 40 kilós takarítóbácsi nyögéseit hallani, amint kevés sikerrel próbálja megregulázni az amúgy nehéz takarító monstrumot (a Veres Péterben ezt egy "Shrek" nevű kolléga csinálta, akinek már a neve is azt sugallja, hogy nem 40 kilós illetőről van szó:D ).
Mire eszmélek, hatot ütött már az óra, s mehetek én is a parkolóba (mert ugye ott van a biciklim, ami elszállít haza).
Összesítés: nagyon szeretem az éjszakás műszakot. Igaz, hogy egyedül vagyok, de sokkal jobban és gyorsabban telik az idő, mint nap közben.
Záró gondolat: Ne állj az állatok elé, ha inni mennek, mint ahogy ne állj az emberek elé sem, ha inni voltak. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése