Pénteken voltam az adóhivatal esőfalvi kirendeltségén. Mert hogy kellett. Már csak azért is, mert olyan sok adót vonnak a fizetésemből, mint ha annyi lenne a jövedelmem, hogy mindenféle aggodalom nélkül finanszírozhatnám Amerika éves kőolajimportjának tízszeresét. Standard eljárás ez az angoloknál, ha elkezdesz dolgozni, megkapod az alap adókódodot. Aztán vagy szólsz hogy ez neked nem jó vagy vonják szépen és az adóév végén - ha sokat vontak - egy összegben visszakapod.
Ismeritek azt az érzést, amikor bementek az adóhivatalba teljesen nyugodtan és ők 5 perc alatt orvosolják a bajodat? Ugye, hogy nem? :)
Én sem arra készültem, hogy minden simán fog menni. A magyar viszonylatokhoz hasonlóan unszimpatikus ügyintézőre készültem, aki szemüvegén át a vesédbe és a pénztárcádba lát. Akivel nem tudsz nyugodtan beszélni, hiszen elég egyetlen rosszul megfogalmazott mondat és elkárhozol örökké a bürokrácia kénköves poklában! De csak miután végighajt az utcán a négykezű adódémon, s miközben te az övére kötött adókulcsok csörgését hallgatod, ő monoton kántálja a népnek, hogy így jár mindenki, aki az elektronikus ügyintézés helyett személyesen keresi fel a hivatalt.
Esőfalván ez úgy zajlik, hogy bemész az irodába. Van egy ügyintéző, akinek elpanaszolod a bajodat, ő felír neked egy telefon melléket. Odamész a benti telefonhoz, felhívod az illetékest, aki egyszerűen megoldja a problémádat. Adategyeztetés, probléma felismerés és megoldás röpke öt perc alatt. Hát nem csodás, hogy így is mehetnek a dolgok?
Záró gondolat: Kicsit lelkiismeretfurdalásom van, amiért ilyen zord képet festettem az otthoni adóhivatalról. Hogy ezen valamelyest változtassak, azt azért el kell mondani, hogy amikor egyszer náluk jártam az egyik biztonsági őr - véletlenül vagy szánt szándékkal - rám mosolygott. Mondjuk lehet azóta már kirúgták, mert nem illett bele az összképbe... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése