A nap, amikor majdnem kicsúszott a b*meg

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy elvállaltam 9 egymást követő éjszakai műszakot (a spanyol kolléga elment szabadságra, így egyedül én vagyok éjszakára). Ez még önmagában nem lett volna gond, elvégre szeretek éjszakázni. Aztán sorban jöttek az események. :D Először a biciklim váltója romlott el, így az első éjszakámról majdnem elkéstem, mert az odafelé úton négyszer dobta le a láncot a bicikli. Másnap reggel hazafelé "csak" kétszer kellett út közben szerelnem.

Nem baj, jött az ötlet, hogy vegyek egy heti buszjegyet és járjak busszal (a bicót meg elviszem valamikor az öreghez, hogy vessen rá egy gyógypillantást). Érdekességképp megjegyezném, hogy busszal is kb. 40 perc az út a kórházig, mert - azon túl, hogy minden bokornál megállnak - elég kacskaringós útvonalon közlekednek.

A második éjszaka zökkenőmentesen zajlott. Nem is volt semmi gond reggelig. :D Reggel 6kor kell átadnom a műszakot a délelőttös supervisornak. Ilyenkor kinyitjuk a széfet és megszámoljuk a benne lévő pénzt. Ám a széf úgy döntött, hogy nem nyílik ki. Se szép szóval, se erővel... sehogy. :D Negyed 8ig próbálkoztunk, akkor már a duty manager mondta, hogy nyugodtan menjek haza, majd hívnak valakit, aki kinyitja. Hulla fáradtan megyek a buszmegállóba, azzal a tudattal, hogy a reggeli buszomat ugyan lekéstem, de hát majd jön másik. Tényleg jön, fél 10kor... 

Pénztárca ugye nem volt nálam - minek pénz, hiszen van buszbérletem ugye - a taxi hívás nem volt opció. Kénytelen voltam hazagyalogolni. Ez röpke két órát vett el az életemből. Hát nem mondom, hogy nem szentségeltem magamban... :) Sikerült összeszedni egy kisebb fajta megfázást is, azóta a neo citrant úgy iszom, mint ha fizetnének érte. De már csak öt éjszaka van hátra... :D

Záró gondolat: Még szerencse, hogy vannak olyan események is, amin jókat tudok nevetni. Tegnap este egy mentős csóka - megint a mentősök, de mondtam már, hogy a rendőrök meg a mentősök az éjszaka legjobb arcai - jött, hogy szeretne venni két kávét, de speciális módon fizetne. Amikor megláttam, abban a pillanatban tudtam, hogy egy Humor Herolddal van dolgom, de nem volt ellenemre belemenni a játékba. Kérdezem tőle, hogy mit ért speciális fizetés alatt. Erre elővesz egy papírt, ráírja, hogy "Tartozom neked 5 fonttal" és aláírja. Vigyorral az arcán átnyújtja és mondja, hogy a csekkfüzetét otthon hagyta, de ez is jó lesz helyette. Vettem a lapot és sikerült gyorsan reagálni is rá. Én is elővettem egy kis papírt, rajzoltam neki két kávét rá és odaadtam. :D Erre úgy elkezdett nevetni, hogy odajött a biztonsági őr is, hogy megskubizza, mi történik éppen. Aztán persze rendesen kifizette a pénzt és megkapta a kávéit. Már látom, hogy haverok leszünk...