Húsvét - 2. rész

A Húsvét gyerekkorban király dolog. Ha fiú vagy, akkor azért, mert lehet locsolni eszetlenül és ezért még édességet is kapsz, ha lány akkor meg... ja, hát igen, a lányoknak ez nem annyira jó. Biztos vannak, akik örülnek a sok locsolónak, mert lehet dicsekedni vele később, hogy engem "nyócmillióan" meglocsoltak, mert menő vagyok, téged meg nem... vagy valami ilyesmi. 
Összességében a délelőtt azért élvezhető. A Húsvét délutánja/estéje már nem ennyire vicces. Akkor szoktak megjelenni azok, akik "csak azért jöttek, hogy igyanak egy kicsit", pedig ha tíz házzal ezelőtt abbahagyták volna a locsolást, már akkor is részegen mentek volna haza. Az ilyen locsolókra szoktuk azt mondani, hogy örülünk nekik. Különösen akkor, amikor elmennek.
Ha már itt tartunk, a locsolókat több kategóriába lehet osztani, most kiemelném a "nem normálisakat":

Egyedül locsolok és minden évben ugyanazt a verset mondom: A név elárul mindent. Ők azok, akik biztosra mennek, ha egy vers egyszer bevált, akkor az húsz évig biztos be fog válni.

Csapatban locsolunk: A falkaszellem kiválóan érvényesül, így meg tudnak locsolni olyanokat is, akikhez amúgy egyedül nem mernének/akarnának bemenni. Az üres járatban meg lehet egymást tojással dobálni.

Hajnalban kezdek: Én ezt a fajtát húsvét vasárnapján teletömném altatóval, hogy ne pattanjon ki a szeme hajnalban. De nem, ezek felkelnek és eszetlenül nyomják a csengőt vagy "Csókolom"-oznak a kapu előtt, mert attól tartanak, hogy ha valakit nem locsolnak meg reggel 6 előtt, akkor az megsértődik. Gyógyíthatatlan.

Kicsi gyerek, apu meg fordítottan arányosan piál: Őket nevezhetnénk "a gyerek már mondott verset én meg csak locsolok" kategóriának is. Ez a páros egyébként befutó, mert a gyerek cuki, apu meg... hát nem mindig annyira cuki, de legalább a "gyerek miatt viselkedik".

Apu egyenesen arányosan piál: Vagyis minél több háznál volt, annál többet iszik és annál rövidebb verset mond. Ennek a versenyzőnek az az érdekessége, hogy egy bizonyos ponttól kezdve annyira elveszíti a kontrolt, hogy átmegy "tojástörőbe" és minél több tojás van a nylon szatyorban, annál többször fogja befelé-kifelé menet a falhoz verni... persze véletlenül vagy csak mert hirtelen feltámadt a szél és kibillentette az egyensúlyából.

A biciklibetyár: Az előző súlyosbított változata, itt a tojások a küllőkhöz vagy a vázhoz verődnek egyre nagyobb lendülettel. A biciklit szigorúan tolja.

Egy ház, egy süti: Na ez a kategória voltam én, pontosabban ennek a rosszabb változata. Az ilyenek ugyanis felismerik, hogy a gyomor térfogata véges, ezért minden háznál vagy egy sütit eszik vagy egy pohár üdítőt kérnek. Nálunk ez úgy volt, hogy én elvettem a legnagyobb sütit, amibe beleharaptam, majd odaadtam apukámnak. Ő meg kénytelen volt megenni. Szegény a rengeteg sütemény okozta traumát mind a mai napig nem volt képes feldolgozni. Nem csodálnám, ha néha sütiszörnyekkel vagy tortadémonokkal álmodna...

Az angol Húsvét egészen máshogy zajlik, nem ismerik a locsolás fogalmát. Persze szóba került, hogy  hol milyen szokások vannak, így én is meséltem nekik a locsolásról, meg úgy általában a húsvéti szokásainkról, így a Húsvét hétvége előtti utolsó munkanapon megleptek pár piros tojással és még csak verset sem kellett érte mondanom. Hát nem jó fejek? :)