Haverhill-ben minden évben meghirdetésre kerül néhány közös séta lehetőség, melynek során különböző helyeket, dolgokat lehet megtekinteni túravezető mellett ingyenes belépéssel. Az ő feladata, hogy míg mindenki bámészkodik, érdekes és értékes információkat hullajtson el az arra kaphatók számára.
Nos, idén úgy döntöttünk csatlakozunk a Millfields Way sétához, aminek keretében egy olyan parkot látogattunk meg, melyről több mint egy éves itt lakás után sem sejtettük, hogy létezik. :)
A séta este 7-kor indult. Mi természetesen elegánsan késtünk úgy 5 percet, mert az odaút hosszabbnak bizonyult mint arra számítottunk. Szóval a csapat már elindult érkezésünkkor, de bőszen igyekeztünk csatlakozni. Ezt rajtunk kívül még másik két ember is megtette.
A csoportunk nyolc főből állt össze a vezetőnkkel együtt. Az átlagéletkort jelentősen javítottuk, mert a csapat nyugdíjas nénikből és bácsikákból tevődött össze. :)
Mindez persze nem gátolta meg őket abban, hogy olyan eszméletlen tempót tartsanak, hogy hamar kiderült én leszek a sereghajtó. Nem is értettem, hogy abban a tempóban hogy lehet egyáltalán bármit is megnézni vagy észrevenni.
Az idegenvezetőnk egy 23 éves srác volt. Ha nagyon beszeretném beskatulyázni, a flúgos jelzővel illetném. Lelkes volt, tény, ugyanakkor kicsapongó és abszolút alkalmatlan túravezető. :D A csoport felét minduntalan elhagyta, anélkül, hogy ezt észlelte volna.
Természetesen a csapat két idősebb hölgy tagját lenyűgözte, s ők végig csüngtek minden szaván. Két lépésnél távolabb nem is kerültek tőle és folyamatosan kérdésekkel bombázták, ezzel magukra terelve a figyelmét.
Hozzám a sor végére csatlakozott egy bácsi, aki mint kiderült nagy természetjáró és mindent ismer. Csabival hármasban kezdtünk el 'bandázni' és a bácsika minduntalan érdekes dolgokra bukkant és osztotta meg velünk. Úgy tippelném a 70-s éveit taposta, de fiatalokat megszégyenítő látással rendelkezett. Mindent észrevett.
Hamarosan ő lett az, aki bár a sor végén csoszogott, de az élen járt az információk megosztásában. S nem kellett ahhoz sem sok idő, hogy a túravezetőnk is átadja a stafétabotot és a bácsitól kérdezzen és segítséget kérjen a növények beazonosításában.
A parkot úgy képzeljétek el, hogy egy hatalmas bekerített terület, ami kaszát még sosem látott. A fű derékig ért, néhol magasabban, fák, cserjék és kitaposott ösvények, melyeket nem hagyhattunk el.
Amikor azt mondták, megnézhetjük a park vadvilágát azonnal arra gondoltam, hogy állatok lesznek. Róka, fácán, fészkek a fűben, nyuszik, ilyesmit vártam.
Jó ideje mentünk már, amikor még semmi nem bukkant fel. Ekkor rájöttem, hogy nem is fog. Itt ugyanis mindenki a növényeket figyeli. :D
Szóval én is elkezdtem random fotózni mindent, ami megtetszett. :D
Ezek sikerültek:
Íme egy vad orchidea. Legalábbis mindenki így nevezte. :) Sajnos nem a legjobb kép, de a sok 'gaz' között nehéz fotózni mobillal. :D
Na de nem panaszkodom, akadtunk néhány állatra is. Például rengeteg hangyára. :D
De találtunk méheket is, meg egy szép szitakötőt. És ne feledkezzünk meg a molylepkénkről sem. XD
A parkban található még egy mesterséges tavacska, ahol vízi siklókat próbáltak szaporítani. Ne kérdezzétek miért, fogalmam sincs és nem bántam, hogy egyet sem találtunk. :D
Szóval a séta úgy 1,5 óra volt és a végére sikerült megbarátkozni mindenkivel. Sikernek számoljuk el, hogy a csendes idegenek a végére úgy beszélgettek egymással és velünk, mintha mindenki ismerne mindenkit. :)