Tél volt, hó esett

Az egyik dolog a sok közül, amit már megszokhattunk Angliában az az, hogy a tél mindig sok csapadékot hoz eső formájában. Ettől viszont az idei év meglepően eltért ugyanis havazott. Nem ám csak úgy ímmel-ámmal, hanem úgy igazán.

Az első igazi hó, ami megmaradt és kitartott egészen két napig. Miután az első felvonás elolvadt, rögtön Karácsony után meg is jött a következő. Habár hamar eolvadt és latyakosodott azért volt pár szép pillanata ennek is.

Például az első igazi hóesés idején épp Norwich felé tartottam egy megbeszélésre. Az útszéli mezőkön pedig őzikék legeltek. Igazán olyan mesébe illő kép volt, pont mint amiket a Karácsonyi képeslapokon látni.

Persze átéltük azt a szakaszt is, amikor egy éjszaka alatt lefagyott az összes ami előző nap felolvadt jégpáncéllá varázsolva ezzel az utakat. 

Azt hiszem ez volt az első igazi hó Tofu számára is, hisz két kis éve alatt még nem maradt meg ennyi a földön. Természetesen mikor meglátta a gondolattól is irtózott hogy kilépjen, de többszöri kísérlet után végre erőt vett magán és kisétált. Persze minden lépés után felháborodottan rázogatta minden egyes mancsát, de azért alaposan beborította kis lábnyomokkal a frissen esett hótakarót.

Azóta sajnos már csak itt-ott látni a bizonyítékot hogy egyáltalán volt hó és jelen pillanatban az időjárás előrejelzés szerint többre nem is számíthatunk ezen a télen.

Halloween

Idén Halloween-kor egyedül voltam itthon, ugyanis az a nap pont Csabi Amerikai látogatásába esett bele.

Elhatároztam hogy ez nem fogja utamat állni és egyedül is képes vagyok kinyitni az ajtót ha koppognak. A felkészülés nem tartott sokáig, faragtam tököt és kifüggesztettem ugyanazt a két díszt amit minden évben. A szokás ugyanis a 'trick or treat' során, hogy csak azokba a házakba lehet kopogni édességért ami fel van díszítve és/vagy ki van téve a töklápmás.

Az eddigi lakóhelyeink nem igazán estek útvonalba senkinek, idén reméltem, hogy ez másképp fog alakulni. Vettünk bőven édességet is - természetesen az alapszabályt betartva: csak olyan csokit/cukrot vehetünk, amit én is szeretek, hogy ha esetleg kimaradna ne vesszen kárba. :D Szerintem tök logikus.

Aznap Tofu szobafogságot kapott a legnagyobb elkeseredésére, de úgy ítéltem nem a legszerencsésebb egy fekete macskának Halloween éjszakáján egyedül bolyongania. Hát mondjatok babonásnak, de mindezt a saját érdekében tettem. Jobb félni mint megijdeni. De aznap még ő is leküzdötte a félelmét és nem rohant fejvesztve a kanapé mögé minden kopogáskor csak az első húsznál. XD Aztán kíváncsian üldögélt az ajtótól tisztes távolságban és figyelte az eseményeket.

Nem is kellett sokáig várni, kb fél 6-kor beindult a buli. Összesen 38 gyerek fordult meg nálunk különböző maskarákban. Láttam marslakótól kezdve vérfarkason, vámpíron és tökön át egészen a halott menyasszonyig mindent. :) Voltak akiket lenyűgözött a faragott tök formája, mások a csokikkal voltak nagyon elégedettek. Nagyon aranyosak voltak, ám sajnos képet nem készíthettem ugyanis Angliában nagyon szigorú szabályok vannak mindenre ahol csak felmerül a kérdés a személyiségi jogok sértésére. Ami meglepő volt, hogy már szinte felnőttnek mondható gyerekek is jártak csokit gyűjteni, egyik másik magasabb volt mint én. Bár ugye jelmezben ennyi erővel lehettek felnőttek is, mindenkinek kell egy kis szórakozás. Lehet jövőre nekem is be kellene öltöznöm és talán rólam is elhinnék hogy csak egy gyerek vagyok. :)

Azt kell hogy mondjam, hogy akármilyen jól felkészült voltam ennyi kis szörnyre bizony nem számítottam és ki is fogytam az édességből még azelőtt hogy az invázió véget ért volna, így kénytelen voltam beköltöztetni a tököm és leszedni a dekort, ezzel végleg kiszállva az estéből.

Idén nem öltöztem be, bár azt terveztem hogy maszkot viselek majd. Hát, a posta nem siette el, egy nappal Halloween éjszakája után meg is érkezett. Jól nézett volna ki, bár tudom az öltözék nem passzol hozzá. Hát már nem volt okom átöltözni hozzá.

Karácsonyi üdvözlet

Párizsi kiruccanás

Van néhány város a világon, ahová szerintem mindenki el szeretne jutni. Nekem ilyen volt Párizs. Néhány hónappal ezelőtt támadt az a kósza ötletünk, hogy egy hosszú hétvégére utazzunk el oda és győződjünk meg róla, hogy (ahogy a filmekből megtapasztalhattuk) Párizs minden ablakából látszik az Eiffel Torony. Hát ez bizony egy nagy kamu, mert nem. :D

A nyár elég mozgalmas volt idén, szóval novemberre esett a választásunk. Én amúgy is ki szerettem volna próbálni az Eurostar-t (ez az a vonat, ami Londonból Párizsba megy az alagúton át, s mivel az átlag sebessége 300 km/h körül van, az út kb 2 órán át tart).

Betti pont ebben az időben volt nálunk, így hármasban vágtunk neki a kalandnak. Itt vigyorgunk a vonat indulása előtt:

A három napos ottlétünk alatt sikerült meglátogatni az Eiffel Tornyot:

Az aquariumot (itt nekem nem igazán sikerült képeket csinálnom, de majd Kitti tölt fel :D )

A Notre Dame-ot:

A diadalívet:

A másik nagy álmom is teljesült, hogy szétnézhessek a Louvre-ben és élőben láthassam a Mona Lisát:

Továbbá Kitti szemfülességének köszönhetően felültünk egy hajóra is, ami a Szajnán hajózva járta be a nevezetességeket (itt eléggé szeles volt az idő, de ez nem tántorított el bennünket):

Amerika megint

 Tavaly jártam először Amerikában. Idén októberben ismét meglátogattam a keleti partot, ám ezúttal északabbra; a Maine államban található Bar Harbor volt az úticél. A jelenlegi munkahelyemen egy amerikai céggel közösen dolgozunk egy projekten. Korábban már többször beszéltünk egymással telefonon, de ez volt az első alkalom, hogy személyesen is találkoztunk és a hangokhoz most már arcot is tudunk kötni.

Ugyan az út első sorban munkával volt kapcsolatos, azért volt másfél szabad napom, amikor egy kicsit körül tudtam nézni.

Bar Harbor egy kis kikötőváros, a nyári szezonban rengeteg túrista fordul meg az utcáin, de október második felétől több bolt bezár a szezonra. A boltokban található árucikkeken általában két motívum dominál: a rénszarvas (hiszen itt található az Acadia Nemzeti Park), illetve a homár (ami a környéken élők egyik fontos bevételi forrása a turizmus mellett).

Volt alkalmunk egy kicsit túrázni is, mondanom sem kell,  a tenger mellett sárguló leveleiket hullató fák szemkápráztató látványt nyújtanak.

Kerti bútor

Sokszor gondolkodtam már, milyen jó is lenne ha kitudnánk ülni a jó időben kicsit csevegni vagy épp kajálni.

Persze ezt a lépcsőn ücsörögve többször meg is tettük a jó időben, de az azért mégiscsak más mintha erre lenne egy külön alkalmatosság.

Majd amikor saját házunk lesz, feltétlenül ki kell hogy alakítsunk egy tűzrakóhelyet is bográcsolni, szalonnát sütni és persze akarok egy kerti bútor szettet is.

Na hát utóbbi már kettőnkre nézve megoldódott. Igaz hogy a nyár végére sikerült ezt beszerezni, de még így is számtalanszor volt lehetőségünk kint üldögélni.

A történet a következő: Használtan vettük egy idős házaspártól, akik úgy döntöttek hogy nyugdíjas éveiket a tengerpart mellett töltik, így eladták a házukat és persze minden bútort amire úgy látták a jövőben már nincs szükségük.

Apróhirdetések között találtam és én azonnal beleszerettem. Üvegasztalka két műanyag szőttes székkel. Az ára sem volt vészes, bár Csabi sokallta kicsit. Sokáig győzködtem, hogy milyen jó is lenne ez stb. és hát telt az idő. Féltem hogy majd valaki lecsap rá, de vélhetően más is drágállotta ugyanis két hét után engedtek az árból, kevesebb mint a felére. Mekkora szerencse volt, hogy Csabi nem adta be a derekát, bár ha ez akkor máshogy történik nyilván nem kellett volna engedjenek belőle így nem lett volna min bosszankodni.

Azonnal fel is hívtam a megadott telefon számot, és közöltem, hogy ez nekünk mindenképpen kell és szeretnénk letartatni. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta a bácsika, hogy ne haragudjak, de nem én vagyok az első aki ezt mondja, és eddig nem bukkantak fel érte így aki elsőnek odaér, azé lesz az asztal mert ő biz' senkinek nem hisz már. Hát ez volt este 7-kor. Tudtam hogy én másnap későig dolgozok és leghamarabb holnapután tudnánk érte menni, amikor is elég valószínűtlen hogy még lesz tekintveaz árát.

Szóval gyorsan megvitattuk Csabival és úgy döntöttünk most vagy soha, így autóba szálltunk és elkocsikáztunk Sudbury-ig ami kb. 40 perc tőlünk.

És hogy megérte, ugyanis ezt kaptuk a pénzünkért:

Sikerült az örgenek rábeszélni Csabit plusz egy vásárlása, így egy nem tervezett napernyőt is bezsúfoltunk a csomagtartóba ám még így is baráti áron megúsztuk a dolgot.

Egyébként egy nagyon szimpatikus kis házaspárról beszélünk, roppant bőbeszédűek és kedvesek voltak.

Másnap reggel viszont kaptam egy telefínhovást, miszerint ott felejtettük az ernyő szárát. Látni kellett volna Csabi arcát mikor közöltem, vissza kell mennünk.

De hogy bebizonyítsam léteznek még rendes emberek elmondom, hogy a házaspár ragaszkodott ahhoz, hogy visszaadjanak a végösszegből, amiért nekünk ez két útba került. Meséltek, hogy mennyire rosszul érezték magukat, hogy ez elfelejtődött és hogy mi bizos azt hisszük, hogy direkt akartak becsapni. Persze, nyilván ez volt az első gondolatunk. :D Hogy biztosítsuk őket az ellenkezőjéről Csabi elmondta nekik, hogy milyen jófejek és bárcsak ilyen szomszédaink lennének mint ők, és ha megunnák a tengerpartot, szóljanak és megadjuk a címünk. :)

Nos lényeg a lényeg hogy két körrel sikerült begyűjteni mindent. Ugyan nem volt lehetőségünk az ernyő használtára, optimisták vagyunk és hisszük, hogy jövőre jó hasznát vesszük.

Addig pedig amikor lehetőség adódik rá, használjuk az asztalkát és kint tartjuk az étkezéseket. :)

Hedingham Castle

Van ez a hosszú távú tervem, hogy minden kastélyt/várat szeretnék megnézni az Egyesült Királyságban. Azért hosszú távú a terv, mert legalább 500 vár van az országban ( úgy látszik, nekik volt több "kővárépítő Béla a király!"-uk) és eddig kettőt (+ egyet) láttam összesen. Ha azt feltételezzük, hogy évente kettőt nézek meg, nem nehéz kiszámolni, hogy még minimum 249 évre van szükségem a terv véghezviteléhez. Nesze neked hosszú távú terv...

A váraknak van ez a rossz tulajdonságuk, hogy nehéz őket megközelíteni. Ez különösen igaz volt addig, amíg nem volt kocsink, órákat vonatozni+buszozni pedig nem mindig annyira mókás. Áprilisban elhárult ez az akadály, onnantól kezdve csak idő kérdése, hogy mikor megyünk várnézőbe. Korábban már megnéztük a Norwich-i Kastélyt, de arról nem sikerült bejegyzést írnom. Április végén pedig megnéztük a Hedingham Kastélyt, de csak most jutottam el odáig, hogy képeket rakjak fel a blogra. Jobb később, mint soha ugye...

A Hedingham Kastély valamivel több, mint fél órára van tőlünk kocsival és sikerült pont egy olyan napon menni, amikor a vár udvarára lovagi tornát, középkori vásárt és egyéb programokat szerveztek. 

 

A bemutatók közül az egyik legsikeresebb a képen látható csapat volt, ők középkori puskákkal lőttek kevésbé szerencsés társaikra (lövedéknek teafiltereket használtak a fém golyó helyett). Nem tudom, hogy hallottatok e már puskaport berobbanni,  hát van egy lélektani hatása, az biztos.

A középkori csata volt az egyik kedvencünk, az angol történelemből ismert rózsák háborúja egyik ütközetét elevenítették meg.

A nap vége felé kissé fáradtan, a vár melletti tó partján sikerült egy szelfit is csinálni.

Grillezés avagy kerti BBQ party kettesben

A grillezés egyre jobban elterjedt dolog már otthon is és talán mondhatom hogy a nyár már nem is nyár anélkül, hogy a grill rácsok legalább egyszer ne izzanak fel.

Az angoloknál ennek nagyobb trendje van, ha emlékeztek meséltem már a hagyományos vasárnapi családi BBQ-zásokról.

Na meg persze ez szórakozásnak sem utolsó dolog és szépen össze lehet vele hozni a baráti társaságot.

Több ilyen party-ra voltunk már hivatalosak és mindig megállapítottuk, milyen jó is a kis füstös grill kolbász és hogy a serpenyőben sült a nyomába se érhet.

Azért egy grillre nem akartunk beruházni, mert kicsit borsos ára van, arról nem is beszélve hogy még külön eszközöket, szenet és rengeteg takarítást igényel. Azt a sok zsírt lesúrolni.. rémálom.

Nos megtaláltuk a megoldást. A legkényelmesebb és legegyszerűbb grillezési forma az eldobható grilltálcával történik ami átszámolva is pár száz Ft-ba kerül.

A működési elve pedig roppant egyszerű. Szénnel töltött alufólia tálca valami zsírpapír szerű könnyen gyulladó lappal a tetején, fém ráccsal borítva. Amkorra a szén elég, a rács felforrósodik és kitűnően tartja a hőt. A frissen sült kolbászkák után pedig csak bónusz, hogy nem kell takarítani. Amint kihűlt, mehet a kukába.

Habár ez inkább kettesben sütögetés, mint baráti party, nálunk tökéletesen szerepelt.

Ahhoz pedig hogy a végeredmény tökéletes legyen mindössze egyetlen dologra kell vigyázni. Ez pedig hogy használatakor szélcsend legyen, ugyanis ha a szél elfújja a lángokat és a rács nem forrósodik fel, sajnos nincs rá lehetőség, hogy újra gyújtsuk a tüzet. Tehát elpazaroltuk a tálcát.

Nézzétek milyen kis finomságok lettek ebből az új felfedezésből.

Gyors és hangulatos vacsora ötlet. Amint kipróbáltuk egyszer be is ruháztunk egy párra. Azóta spontán grillezünk, amikor csak kedvünk tartja hisz semmilyen előkészületet nem igényel. :)

A végeredmény pedig több mint kielégítő mindenki számára.

EBI summer party

Gondolom már minden becsületes blogolvasó tudja, mi is az az EBI. Bizony, bizony, Csabi munkahelye.

Ez a munkahely sok erőfeszítést tesz, hogy a dolgozók jól érezzék magukat a munkában, hogy a csapatok és különböző csoportok tényleg ismerjék egymást és hogy megteremtsék azt a környezetet ami mindebben segít nekik. Csodás dolgokat szerveznek és ebbe legtöbbször bevonják a családokat is. Pl. a nyári party-juk kifejezzetten egy családi nap.

Limitált mennyiségű jegyek voltak eladóak nevetséges áron, amiért cserébe kaját és fagyit lehetett kapni.

Na kezdjük azzal, hogy természetesen mi is elmentünk.

Nem sokkal az érkezésünk után mi ki is kértük az ebédünk, hogy ne kelljen sokat a sorban állni. Két féle stand közül lehetett választani: pizza vagy ázsiai mütyürkék. Hát nem kellett kétszer végig gondolnunk melyik lesz a számunkra nyerő. Meglepődve kézhez kaptunk két hatalmas pizzát és mind a ketten küszködtünk, hogy elpusztítsuk őket. Az ízük viszont nagyon finom volt, ott a helyszínen sütötték. Sonkás - gombás - olivabogyós. Így míg Csabi a gombákat pakolgatta nekem, én igyekeztem az olivától megszabadulni az ő javára. Italokat pedig ingyen és mondhatni korlátlanul lehetett választani a készlet erejéig.

Miután befejeztük az evést, jóllakottan elindultunk, hogy kipróbáljunk minden felnőtteknek fitt játékot. Bár Csabi belógott pár perc erejéig az ugrálóvárba is, azt a területet meghagytuk a lurkóknak.

Én úgy döntöttem, ha törik ha szakad, bizony fel fogok ülni mindenre. Hisz még sosem próbáltuk ezeket a vásári játékokat és tudom hogy milyen drágák szoktak lenni rá a jegyek. Tehát itt volt a tökéletes lehetőség. 

Fogalmam sincs hogy hívják ezeket a szörnyű forgó- pörgő vásári bigyulákat, de jelentem, kipróbáltam őket. Az első képen látható oldalra lengett ki ahogy körbe fordult, míg a második felemelkedett és lefelé zuhant.

Tudjátok mi járt végig a fejemben? Hogy ez mennyire szörnyű és leakarok szállni. XD Tudom a képek csalókák, mert mosolygok, de ott még nem indultunk el. :D

Még jó hogy nem fizettem érte, pedig ha belegondolok mennyien szoktak. Nekem ez a szabadesés ami inkább zuhanás érzése roppant félelmet keltő volt és végig azon pánikoltam, hogy fel fog nyílni a védőrács és kiesem. Komoly terveket szőttem, hogy hol tudok megkapaszkodni, ha kiesem, hogy le ne zuhanjak. XD

Na de legalább most már tudom milyen ez. Hisz mindig úgy tűnik, hogy mennyire élvezik az emberek. De lehet csak félelmükben sikítanak ők is. :D

Miután minden halálfélmet keltő eszközt kipróbáltam (amiket Csabi persze visszautasított) kicsit biztonságosabb területre eveztünk és elmentünk dodgemezni. Ez már inkább a mi területünknek bizonyult és ide többször sorba is álltunk.

Volt lehetőségünk kipróbálni a számszeríjat is és hát töredelmesen be kell valljam, Csabi bizony jobb célzónak bizonyult nálam. De mentségemre szóljon, hogy életemben először fogtam és lőttem ilyennel. Ahhoz képest pedig nem érzem vészesnek a teljesítményem, mert a táblát eltalálni mindig sikerült. Ellentétben az előttem próbálkozó ázsiai hölggyel aki minduntalan úgy tűnt a védőhálót célozza a tábla mögött. Na ha nem is azt célozta, így is csak azt találta el.

És itt még nem ért véget a móka. Ugye még hátra volt a fagyizás, amin osztoznom kellett egy erőszakos méhecskével aki kifejezte hogy nem szándékozik távozni az édesség nélkül. Nem volt más választásom. Megértem egyébként, mert nagyon finom volt.

Éss a végére maradt a legtöbbet ígérő móka. Az arcfestés. Jó volt az ötlet, hogy csináltassunk egy arcfestést, az viszont kevesébé, hogy a kb. 5 perces munkáért 45 percet álltunk sorban. XD S bár Csabi tiltakozott először, majd azt mondta a karjára rakat egyet, a 45 perc várakozás meghozta a bátorságát s az arcfestésből neki is arc - festés lett. Habár neki a világból is elege lett mire sorra került és sikerült  le is égnie a napon én azt mondom, megérte.

Nézzétek milyen szépek lettek - úgy sajnáltam lemosni este.

A folyamatból egy pillantkép:

És a végeredmény:

És az arcfestés kb. zárta is a mókát aznapra. Legnagyobb bánatomra a lovaglás csak a legapróbbnak volt mert még mindig csak a pónik elérhetőek erre a célra. Ezt pedig kinőttük már kicsit.

Összességében viszont egy remek nap volt és megérte elemenni. Ezzel pedig az EBI biztosított magának két állandó résztvevőt a rendezvényeikre. :)