Gyerekkoromban mi nem igazán tartottunk állatot a házon belül. Volt ugyan valameddig egy perzsa macskánk, aki ilyen hibrid (bent is kint is) macska volt, de őt leszámítva nem volt divat nálunk a benti állat. Valószínűleg ebből adódóan is idegenkedtem korábban a benti macska gondolatától.
Az angoloknál viszont benti macskát tartani teljesen természetes dolog, hiszen sok háznak nincs egyáltalán semmilyen udvara.
Aztán befogadtuk ezt a rosszaságot (Tofu) és az életünk gyökeresen megváltozott. El kell ismernem, hogy rengeteg örömteli pillanatot okozott az elmúlt kb másfél évben és ehhez képest elhanyagolható mennyiségű fejfájással járt. Szóval - ugyan ezt nyíltan sosem ismerném be - egyáltalán nem bántam meg, hogy nem ketten, hanem hárman lakunk együtt (a ház egyébként a macskáé, mi csak az albérleti díjat fizetjük).
Mióta jobb az idő, ki szoktuk engedni, így egy kicsit csavarogni is tud. Ezzel kapcsolatban nekem egyébként szent meggyőződésem, hogy alapított egy bandát és a környék kisállatait terrorizálja vagy védelmi pénzt szed tőlük, valamint befenyíti az összes vadállatot is, akik így nem mernek a közelünkbe jönni (Szerintetek miért nem látni oroszlánokat, tigriseket az utcán? Hát ezért! ). Ha volt is rivális banda felénk, mára az írmagjuk sem maradt meg.
A kismacska (nem kiscica, hanem szigorúan kismacska) egyébként a tinédzser korszakát éli, mert amikor ráparancsolunk, hogy most már jöjjön be az udvarról, visszafelesel. Aztán nagy sértődések közepette bejön...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés