A buszon töltött nap

Mint olvashattátok, eddig kerékpárral és gyalog próbáltuk meghódítani Esőfalvát. De ma minden más volt. Vettünk napijegyet a tömegközlekedésre. :) Tettük ezt azért, mert megpályáztunk két állást a kórházban, de a kórház a város másik végében van. Ebben a postban igyekszem összefoglalni nektek a kórházban és a buszon tapasztaltakat.

Maga a kórház hatalmas területen fekszik. Az első ajtó, amin bementünk, valami zárt osztály féle lehetett, innen gyorsan ki is mentünk, nehogy ott marasztaljanak bennünket. :) Aztán jártunk a sürgősségin is, de ez sem az, amit mi kerestünk. A főbejáratot csak ezt követően találtuk meg. Belépve az ajtón úgy éreztem magam, mint Alice csodaországban. Mindenféle emberek, a szélrózsa minden irányában. Egyáltalán nem kórház feelingje volt, inkább bevásárlóközpontra hasonlított. 

Amíg a kontakt emberünkre - Ákosra - vártunk, elment előttünk egy bácsi, akit Kitti talán a kelleténél -  jobban megbámult. A bácsi észrevette és - mint ha bókolnának neki - illedelmesen biccentett a fejével és mosolygott. Nem ez volt az első ilyen tapasztalatunk - persze nehogy azt gondoljátok, hogy bámuljuk az embereket -, szóval a "mit bámulsz vazze" itt nem dívik. A kontaktnak leadtuk a jelentkezési lapjainkat, majd irány a város.

A visszafelé úton különösebb dolog - azt leszámítva, hogy emeletes buszon az első sorban ültünk - nem történt. Haza érve felhívtak egy másik ügynökségtől, hogy papirokat kellene átvennem, szóval irány vissza a belvárosba. Itt született meg az ötlet, hogy próbáljunk ki több helyi buszjáratot is - már ha úgy is megvettük a napijegyet - és nézzünk szét a városban. Így történt, hogy több, mint 4 órát buszoztunk. :)

Szerettük volna, ha - virtuálisan ugyan, de - ti is átélhetnétek ezt az élményt, szóval két kis videót is csináltam az utunkról. Legalább benneteket is jól összezavar a bal oldali közlekedés, a jobbra nagy ívben kanyarodó forgalom és a sok biciklis.

Házi feladat: próbáljátok megszámolni, hogy hány kerékpárt láttok a videóban (előre szólok, sok lesz), a helyes megfejtéseket emailben várjuk. :)

(A mosolygós videó)

(A "másik" videó)

Még egy gondolat: Lassan két hete vagyunk itt, ez alatt számos alkalommal voltunk a belvárosban csúcsforgalom idején. Eddig talán két szirénázó mentőautót láttam. Itt ugyanis sokkal kevesebb a baleset, az autósok pedig mérhetetlenül türelmesebbek. Vagy csak nem tanultak káromkodni és dudára tapadni. :)

Divathuligánok

Uraim, sajnálattal kell közölnöm Veletek, hogy a következő bejegyzés a lányoknak lesz címezve! :)

Csajok figyelem! Muszáj megosztanom és kibeszélnem Veletek néhány dolgot, mert itt nap mint nap szembesülök ezekkel, és már nem tudom magamban tartani! :D

Igen, jól sejtitek, az angol divat és öltözködési szokások a téma...

Nos, ha ezt röviden akarnám kifejezni, annyit mondanék, hogy divatérzékért nem álltak sorba, és egy jó stylist mindenképpen rájuk férne (tisztelet a kivételnek, ami elég kevéske). Na, most lehet kritizálni, mert nem mintha én olyan "divatosan" öltözködnék, de higgyétek el, megértenétek miről beszélek, ha látnátok..

Az angolok egyik, ha úgy tetszik egyik hóbortja, hogy szakadó esőben balerina cipőcskében "csocsognak" végig az utcán. Ezen mindig kiakadok, de röhögök is, az az igazság.  :)  Mondjuk nem jobb a másik véglet sem, a gumicsizma. Félreértés ne essék, imádom a gumicsizmát, de itt ez magas sarkú. Na, ettől megőrülök! Azért csempésszünk ebbe egy kis agráros szemléletet, és gondoljunk csak arra, hogy funkciójából kiindulva kik hordták először ezt, aztán meglátjuk, hogyan is lett ebből városi divat. Nesze neked gumicsizmás paraszt. Ugye hogy nem is helytálló ez a kijelentés? Mert ha rózsaszín lesz szívecskékkel, masnival és magas sarokkal, az már divat? Ú, majd nézzetek szét a Fórumban! Utolsó ott jártamkor a munkás kabát stílus kezdett bemászni a városba. Néhány szegecs, és már sem falusi viselet. Mit jelent ez? Hogy fantáziát látunk a munkás viseletben. Én is fogok beszerezni itt is egy gumicsizmát, de vmi snassz feketét lapos sarokkal! Na jó, megkíméllek titeket  a további eszmecserémtől a témát illetően, mert nem győztök majd kommentekben leszúrni érte! De jobb ha tudjátok, a kötekedő hozzászólásokat úgyis kitörlöm! :D Na jó, csak vicceltem.. :P Térjünk vissza az angolokhoz.. 

Másik ruha baki, ami szintén elterjedt otthon is a cica nadrág. Magával a ruhadarabbal semmi gond, a viselésével már annál inkább. Hölgyeim, tanuljuk már meg hordani!! Csak feneket takaró felsővel, ruhácskával használjuk. Ez nem önálló nadrág, mint a farmer! Jelezze aki nem ért egyet, de szerintem nem szexi ha az is látszik, milyen bugyi van az illetőn. De egy hosszított felsővel kétségtelenül csinos.

Aztán az angolok különösen szeretik az olyan ruhadarabokat, melyek vagy a hasukat, vagy a fenék alját, vagy mind a kettőt felfedik. :D Új kedvencük a mell alá érő, és popsi alját szabadon hagyó rövid gatyók. Nem tudom hogy vagytok vele, nekem nem jön be. 

Az angolokról közben jó tudni két dolgot, amit korábban már olvashattatok. Az egyik, hogy 12 fokban ők már strandra mennek, míg én kabátban is fázok, a másik pedig, hogy hihetetlen vékonyak (szintén akadnak azért kivételek), és sokszor még az én 50 kilómmal is kövérnek érzem magam mellettük. :)

Ebből is adódóan ők furán vannak kicsit összarakva, mert ha szakad az eső, nekik nem csak a cipő váalsztás nem sikerül, hanem a kabát sem jön szóba. Nagyon sokan pólóban és rövidben vannak, míg én kabátban és kalapban fagyoskodom. A napszemcsijük az esőben is előkerül, viszont ha kicsit jobb idő van, előszedik ezeket a szőrős csizmákat, amitől úgy néz ki az ember, mintha valami rágcsálóba lépett volna reggel. :)

Amit még látni, az az ünneplő ruha sport cipővel. Őket azért nem szóljuk le, mert feltételezzük, vagy legalábbis reméljük, hogy lapul egy elegáns cipő a táska alján, és ez csak az utcai közlekedést könnyíti.. :P

Végezetül ne felejtsük el, hogy az élénk hajszíneket is sokan kedvelik, ilyen a rózsaszín cseppet sem szolid formája.. :P

Azért nem kell megijedni, normális kinézetű emberek is járnak az utcán, de ezek szembetűnőbb jelenségek! :)

Zárójeles megjegyzés: Az ígért "háznéző" holnap érkezik képek hiányában! ;)

Városnézés 1. rész

Már számos alkalommal voltunk a városban, de eddig képeket nem nagyon csináltuk, csak ámultunk. Volt egy-két hely, ami annyira tetszett, hogy ha nem esett volna az eső még most is ott állnék. Kitti korábban már rakott fel itt néhány képet a Jesus Greenről, a város egyik parkjáról. Ezt a helyet nagyon szeretjük, de szemmel láthatóan sokan vannak ezzel így. 

Cambridge tele van kisebb parkokkal és minden zöld. Az utcákon a házak előtti kis kertekben virágok és bokrok díszelegnek. A füvet majdnem minden nap nyírják, a bokrokat két-három naponta metszik. Mint a filmekben. :) 

A minap elmentünk a város egyik legnagyobb parkjába - ez tőlünk biciklivel kb. 10 percre van -, innen származnak az alábbi képek:

A park eredetileg egy római kori agyaglelő hely volt, amit a feltárás befejeztével megnyitottak a nagyközönség előtt. Amikor mi kint voltunk, kb 19 fok volt - ez az angoloknak kánikula -  a gyerekek rövid nadrágban vagy épp félmeztelenül szaladgáltak. Ezen különösebben nem lepődtem meg, csináltak ilyet már 10 fokban is.

A tavakban rengeteg kacsát és hattyút láttunk. Angliában az összes hattyú a királynő tulajdona (így érthető, hogy országszerte nagyon sok van belőlük). Az a félnótás, aki Angliában kezet emel egy ilyen állatra, az alábbi büntetést kapja: először eltörik minden csontját, majd lóhoz kötve végigvonszolják a sziget összes fontosabb útján, felgyújtják, megbélyegzik, nehezékkel a lábán a csatornába dobják, végül kirakják az országból és megtiltják, hogy visszajöjjön. Vagy valami ilyesmi... :)

A város észak-keleti részénél található a Science Park. Itt zajlik a tudományos kutatások jelentős része, illetve itt kapnak helyet a nagyobb cégek, irodák, stb.  Majd guglizzatok rá, marha nagy terület. Persze mondanom sem kell, ez is zöld övezet.

És végezetül: tudom, hogy sokan a mentőállomásról és mentőautókról készült képeket várjátok, de eddig ilyeneket még nem tudtam készíteni. Hogy ti se maradjatok csemege nélkül, íme Esőfalva tűzoltó állomásának képe:

(A blogot rendszeresen olvasók számára egy kis előzetes: meg nem erősített információk szerint Kitti rövidesen publikál, melyben a lakásunkat mutatja be.)

Kaja

Ezt a bejegyzést szeretett (ex)kolléganőimnek ajánlom, hiszen - aki még nem tudná róluk - mindannyian profi  módon értenek a kaja készítéshez. Nekem elhietitek, tapasztalatból mondom. ;)

Na szóval a kaja - nálam legalábbis - kardinális kérdés. Töredelmesen bevallom, voltak kétségeim, hogy  találunk e normális kajákat Esőfalván. Nos örömmel jelenthetem, bőven akadt választék. Az egyik legfontosabb változás a táplálkozás tekintetében a zöldség. Itt még minden nap ettünk - jobbára ebédre és vacsorára is - zöldséget. Általában ez helyettesíti a köretet. Én roppant módon élvezem. S hogy könnyebb legyen elképzeni, íme egy kép a tegnap esti vacsiról:

Igen, jól látjátok az arányokat. Két husi és sok-sok zöldség. Nem gondoltam volna, hogy valaha ezt mondom, de ez fejedelmi. :) A hús is megérdemel néhány gondolatot: a képen látható csirkemellet gondos kezek fokhagymás-vajas töltelékkel látták el, hogy elfogyasztóit mikromásodpercek alatt juttassa el a gasztro-mennyországba. S hogy a devizatrollok se maradjanak információ nélkül: az itt látható vacsora két fő részére olyan 500 forintunkba került. Hát nem csodás? :)

A Job Centerben

Szerdán voltunk a biztosítónál. Ahhoz, hogy az Egyesült Királyságban dolgozz, szükséged van az úgynevezett NI (National Insurence) számra. Ez valami olyasmi itt, mint nálunk a TB és adó szám együtt. 

Délutánra volt időpontunk a Job Centerbe, ahol az NI számhoz szükséges interjú zajlik. Szépen kivártuk a sorunkat, majd először Kittivel, aztán velem készítették el az interjút. Az ügyintézőt Roger-nek hívták (szegényt majdnem kinevettem a neve miatt, mert eszembe jutott a katonai "Igen is, értettem" angol verziója, a "Roger that." Nem lett volna jó interjú kezdés, hogy röhögök rajta. :) )

Maga az interjú elég laza volt, amikor a családi állapotomról kiderült, hogy menyasszonyom van, Roger gratulált és sok sikert kívánt az elkövetkezendő közös életünkhöz. 

Az interjú után megkaptuk az igazolásunkat, hogy regisztráltan vagyunk itt és legálisan alkalmazhatnak bennünket. Juppi! :)

Első mellékvágány: telefonok. A Job Centerben vannak nyilvános telefonok, amit bárki ingyen használhat munkakeresésre. Az angolok úgy vannak vele, hogy nehogy már a lenullázott telefon egyenleg miatt ne találjon munkát szerencsétlen álláskereső. Amikor mi ott voltunk, egy fószer éppen azt ecsetelte a telefonba, hogy börtönben ült X évet, de tanult a hibájából és ugyan alkalmazzák már. :)

Második mellékvágány: a keresztnevem. Hivatalos ügyintézésnél eddig minden alkalommal betűznöm kellett, mostantól pedig az alábbi módon teszem meg:

C mint Charming (elbűvölő)

S mint Super (szuper)

A mint Awesome (döbbenetes)

B mint Brave (bátor)

A mint Amazing (elképesztő)

Harmadik mellékvágány: a nyilvános WC. A Job Center felé menet betértem egy publikus WC-be. Az ajtó 20 penny (kb 70 Ft) bedobásával nyílik ki. Maga a hely nagyon kultúrált, tiszta, arról nem is beszélve, hogy utoljára a 90-es években pisiltem 70 Ft-ért.

Folyt köv. hamarosan... :)

Angliai szerelmek 1. rész

Bizonyára mindannyian ismeritek azt az érzést, amikor valamibe első látásra beleszerettek. Legyen ez egy ruha, egy könyv vagy szimplán csak egy csomagoló papír. Itt létünk alatt már szépen gyülnek nekünk is az "angliai szerelmeink" :) . Az első ilyen, amibe belezúgtam a tejes flakon. Szinte az összes tej cuki kis füles flakonokban kapható. Imádnivalóak! :)

A második helyen a fűszerek állnak. Nem zacskókban vannak, mint otthon, hanem praktikus, kis szórófejes üvegcsékben, tégelyekben.

A következő már nem tárgyiasult dolog, hanem egy szolgáltatás. A legtöbb boltban - eddig egyben jártunk, ahol nem - a kasszánál szatyorba pakolják el a vásárolt termékeket. Általában megkérdezik, hogy kérünk e szatyrot. Naná, hogy kérünk, ingyen van! :D Nem tudom, hogy vagytok vele, de ez nekem nagyon imponál.

És van itt nekünk még két dolog, amit imádunk. Egyik a Jesus Green. Ez egy hatalmas park, ahová az emberek pihenni, olvasni, beszélgetni járnak. Cambridge-ben amúgy is sok a zöld terület és szinte nincs is olyan ház, ahol ne nyílnának virágok vagy ne lenne legalább egy bokor, sövény. 

Kiemelt helyen áll a poharas kávé! :) Tudjátok, amit elvitelre kértek. Nem kell vele kínlódni, hogy forró a pohár vagy magadra borítod. Ezt ezek ellen találták ki. Tanusíthatom, hogy a hőmérséklete a meleg fölött van, mert sikerült az első korttyal megégetni a számat. :D

Jah, majdnem elfelejtettem. Van egy kedvenc boltom, ez olyan jellegű, mint otthon a 100-as. Annyi a különbség, hogy itt minden 1 font. De tényleg minden, ezért nincs is kiírva a termékre vagy a polcra, csak az, ha valamiből több kerül egy fontba. (pl. 3 db 1 font) :) 

Végezetül pedig az egyik nyugodt helybéli a Jesus Green-en pihenve. :)

Bankban

Tegnap voltunk a bankban bankszámlát nyitni. Itt találkoztunk Sally-vel, az új ügyfelekkel foglalkozó, erősen középkorú hölggyel. Kedvesen elmagyarázta, hogy milyen feltételeknek kell eleget tenni a bankszámla nyitáshoz. Amikor mondtuk neki, hogy nem vagyunk angolok, igyekezett még lassabban és érthetőbben beszélni, nehogy valamit félreértsünk a tájékoztatóból. 

Mivel - a biztosítótól kapott hivatalos levelen kívül - nem tudtuk igazolni a lakcímünket, más megoldást javasolt. Ha van olyan ismerősünk, aki náluk bankol és legalább egy éve ismer bennünket, az igazolhatja a lakcímünket (Magyarországon elképzelni sem tudnék olyat, hogy egy hétköznapi ember hivatalosan igazolhat valamit egy másik embernek). Mondtuk neki, hogy van ilyen, de minden nap 5ig dolgozik, és a bank is 5ig van nyitva. Így kaptunk szombatra időpontot.

Szerencsére Attila ma hamarabb végzett, így visszamentünk a bankba. Sally sajnos ma nem dolgozott, a kolléganője, Sue - szintén erősen középkorú hölgy - fogadott bennünket. Sue szintén nagyon kedves és segítőkész volt, ám elképesztően gyorsan beszélt, mely tempóból egy pillanatra sem vett vissza. Minden érzékemmel arra kellett figyelnem, hogy megértsem, épp miről beszél. Kétszer próbált viccelődni velünk, de a poént egyszer sem értettük, így ezt követően már nem erőltette a dolgot. Sokat mosolygott, ügyintézés közben bennünket kérdezett, hogy kifélék, mifélék vagyunk. Külön vicces volt, amikor megtanulta kiejteni a keresztnevemet.

Negyed 6 lehetett, mire mindennel végeztünk. Többször elnézést kértünk tőle, hogy munkaidő után is velünk kellett foglalkoznia - a bank 5-kor bezárt -, de Ő minden alkalommal hárította a bocsánatkérést, számára ez természetes és amúgy sem lakik messze. Eszembe jutott, hogy nálunk már zárás előtt 15 perccel ott áll a biztonsági őr és nem enged be, a bent lévőket meg elkezdik kifelé zavarni. Más világ van itt.

Távozásunkkor készítettem egy képet a bankról, íme:

A bankszámla adatokkal a zsebünkben felpattantunk a bicókra és elindultunk haza. Út közben találtam valami érdekeset, amiről itt is szeretnék megemlékezni: az utcákon a nyilvános telefonfülke környékén free wifi van. Ez pl tegnap is nagyon jól jött az utca szintű helymeghatározáshoz. Csak ismételni tudom önmagam, más világ van itt.

Az Oreg

A varosban vannak tavolsagok, melyet a legtobb helybeli biciklivel hidal at. Mi is szerettunk volna csatlakozni ehhez a nepes taborhoz, igy elindultunk biciklit vasarolni. Attila javaslatara kozosen felkerestuk "az Oreget", aki biciklijavitassal es felujitassal foglalkozik. A haza nincs messze a mienktol, 5 perc seta utan meg is erkeztunk. Az udvaron harom szoknyas kislany jatszott - mi kabatot es sapkat viseltunk, mert volt vagy 15 fok - a kertben egy kozepkoru holgy tevekenykedett. Heli szolt neki, hogy az idos urat keressuk. A holgy beljebb tessekelt bennunket az udvarra es megkert, hogy ott varjuk meg az Oreget.

Kb 2 perc telt el es mar kinezetet is tudtunk tarsitani a nevhez: az Oreg egy tipikus angol, 70 ev koruli bacsi volt, szajaban elektromos pipaval. Lelkesen megmutatta a bicikliket - az kulonosebben nem zavarta, hogy vasarnap van -, amiket arul, ami megtetszett, el is lehetett vinni kiprobalni. En ket biciklit probaltam ki, mig vegul az egyik mellett dontottem. Kicsit allitani kellett a kormanyan, ami kovetkezteben a valtot is le kellett rajta cserelni. Az Oreg szo nelkul ment a szerszamaihoz es kicserelte, beallitotta.

Kittinek is talaltunk biciklit, annak is beallitotta a valtojat. A lelkunkre kototte, hogy ha barmilyen baja lesz a bicikliknek vagy ki kell rajtuk cserelni valamit, azt feltetlenul jelezzuk neki es ingyen megjavitja (nesze neked 1 meg 2 eves garancia!).

Amikor mindennel kesz volt, mondtam neki, hogy akkor szeretnem kifizetni a bicikliket, erre O azt mondta, hogy "menjunk egy kicsit bentebb a garazsba, nehogy a fonok - ez volt a felesege - meglasson minket." Jot mosolyogtam rajta, kifizettem a penzt, majd kezet razva valtunk el. 

Bicikli projekt kesz! :)

Az elozmenyekbol...

Eeeees megtortent az elso bejegyzes Csabi reszerol. :) Nem akarok ismetelni semmit, igy az en reszem jelentosen rovidebb lesz. Bizonyara feltunt mindenkinek, hogy hosszu ekezetek nelkul irunk. ez nem azert van, mert lustak vagyunk megkeresni az aktualis betut a klaviaturan, pusztan csak annyi az ok, hogy az angolok nincsenek olyan okosak, mint mi es nem is ismerik ezeket a betuket vagy a laptop osszerakasanal a kis kinaiak akartak kevesebbet dolgozni, ezert direkt kihagytak ezeket a billentyuzetrol. :D

Az indulas erzeset az aznap kipostolt Charlie dal szimbolizalta legingabb, miszerint "A csomagom is nehez, a szivemen is suly...". Nem tudok es nem is akartam bucsuzkodni, hisz ez nem vegleges tavozas, igy az elkoszones lesz ide a legjobb szo, ami kisebb hianyossagokkal meg is tortent. Persze a csomagok vegig panik szituaciokat okoztak, kezdve azzal, hogy az en cuccom bele se fert a sajatomba. Na, ilyenkor jol jon, ha pasival utazol, mert koztudott, hogy fele annyit nem akarnak majd belegyomoszolni a taskaba, mint amennyi cuccot te nelkulozhetetlennek minositesz. :) Igy Csabi taskajaban az en holmijaim is helyhez jutottak.

Masodik panik szitu, amikor elozetes lemeresek utan rajossz, hogy nehezebb a csomagod a megengedettnel. Na, cipzar ki, mi maradjon itthon?! Termeszetesen semmi, hiszen a parod csomagja meg mindig boven suly alatt van, igy a gondos logisztikaval elkeszitett taskad tartalmat sokadszor atpakolva kiszeded legalulrol a dolgokat, amiket nagy kegyesen megengedsz neki, hogy az O taskajaban lehessen. :) Majd johet az utolso elotti panik, mikor is kiderul, hogy annak dacara, hogy a taskadbol szedtel ki dolgokat, nem er ossze a cipzar, mely eddig tokeletesen passzolt a sulyfelesleggel is. vegezetul mar csak a kezi poggyasz merete volt kerdeses, de ez is megoldodott. :) A csomag macera azzal zarult, hogy Londonban beneztuk a taska felvetelt, de szerencsesen visszakaptuk.

A vamnal ugyan engem nem sipoltak ki, de ez olyan aldozatot kovetelt, hogy meg a cipomet is le kellett venni elotte, szoval zokniban vonultam vegig az ellenorzesen. Ennek hatranya, hogy nem csak koszos, de iszonyu hideg is volt a padlo es mivel Csabit sikeresen lekapcsoltak elottem, varnom kellett a soromra, ami nem volt tul kellemes. 

A repulos sztorit ismeritek, ahogy a megerkezesunk is. Most epp szepen sut a nap - bar ez inkabb kora tavaszi napsutes - es nem soka indulunk szetnezni a varosban. 

Mas itt, de annyira talan megsem, szokas kerdese, az meg folyamatban van! :) Hamarosan keszitunk meg kepeket is es folyt. kov.! Addig is puszi nektek! 

Utazas Esofalvara

Eljott a nagy nap. Almos szemekkel keltunk ki az agybol, de tudtuk, ma valami fog tortenni. Valami olyan, ami eddig nem volt. Persze Kitti borondjebe mar reg be volt pakolva, nekem meg indulas elott is volt mit elcsomagolnom. 

Az elso terror a borond sulya volt, a masodik pedig a kezipoggyasz merete (persze a repteren a meretet le se mertek, csak raneztek es kozoltek, hogy biztosan jo lesz). 

Az ut Pestig jo hangulatban telt, boven az indulas elott megerkeztunk. Nem sokkal kesobb hugiek is begurultak a minikocsival. Keszitettunk egy kepet a terminal elott, hogy ez a merfoldko is meg legyen orokitve. Jol fel is toltjuk a kepet ide.

A becsekkolas zokkenomentesen lezajlott, mi pedig konnyes vagy rejtett konnyes bucsut vettunk szeretteinktol. :) Tenyleg kicsi a vilag - raadasul kerek is - mert meg a repteren is talalkoztunk ismerosokkel. 

Az ellenorzo kapunal nem vart dolog tortent, lekapcsoltak. :) Szepen oldalra allitottak es egy rendor udvariasan kozolte, hogy vegig kell neznie a ruhamat es mukodjek egyutt. Hat mar hogyne mukodnek egyutt! :) Az egesz procedura nem volt tobb fel percnel. Mogottem Kitti jott, en pedig levett cipovel es pulcsival a kezemben vartam, hogy majd Ot is jol lekapcsoljak es nevethetek. Nem ez tortent, O szimpatikus volt a kapunak. Ezuttal a nevetes resz neki maradt meg. :) Gyors cipofelhuzas es irany tovabb.

A benti varoban elfogyasztottuk eletunk eddigi legdragabb asvanyvizet, majd irany a gephez.

A gephez Celebes buszokkal vittek ki bennunket. Amikor kinyilt az ajto, megindult a tomeg a gep ket lepcsoje fele. Olyan volt ez, mint a Honfoglalas. Jo magyarok leven, ebben mar volt gyakorlatunk, sikerult Kittit ablak melle ultetni, nekem pedig melle ulni. 

Mielott elindult a gep, a legiutas kiserok eljartak tancukat - egy gepi hang angolul tajekoztatta az utasokat, mit kell csinalni, ha csokken a legnyomas az utasterben vagy ha lezuhanunk :), ok pedig egyszerre mutogattak, merre van a mentomelleny, hogy kell felvenni, stb... az egesz olyan volt, mint egy tanc :D  - majd megtapasztalhattuk, milyen is az a nehezsegi gyorsulas.

Maga a repules addig erdekes, mig a felho szint fele nem erunk, utana eleg egysiku. Persze voltak kivetelek. Amikor a gep az ocean fole ert, hullamvasutaztunk parszor - (anya ezt most ne olvasd) Kitti ilyenkor megallapitotta, hogy zuhanunk es meg fogunk halni - am a pilota mindig megoldotta a legorveny nyujtotta akadalyokat. A leszallas elott szoltam Kittinek, hogy vigyazzon, mert amikor a gep foldet er, "doccen" egyet. De tul hamar szoltam neki, szegeny keszult, keszult, es mar epp meg akarta dicserni a pilotat, hogy jo munkat vegzett - kinezve az ablakon azt hitte, hogy mar leszalltunk - amikor landoltunk es O majdnem lefejelte az elotte levo ulest. :)

A gepbol kiszallva elkovettuk azt a hibat, hogy lemaradtunk a tomegtol - fontosabb volt WC-t talalni - igy amikor a vamhoz ertunk egy csomoan alltak elottunk. Szerencsere a sor gyorsan haladt. Ellenoriztek az utlevelunket, majd egy "Udv az Egyesult Kiralysagban!" mondattal utunkra engedtek. Itt sikeresen bakiztunk egyet, mert a nagy kijarat kereses kozepette - mert ugye a vamnal nem mindegy, hogy melyik kijaraton tavozunk - elmentunk a poggyaszfelvetel elott. Visszamenni nem lehetett, de az angolok nagyon segitokeszek voltak (gondolom naponta tobbszor elofordulhat hasonlo eset). Kaptunk egy kis terkepet, hogy merre kell menni a "reklamalos telefonhoz". Ennek a malornek koszonhetoen bejartuk a fel repteret - igy bar nem akartuk, de olyan reszeket is lattunk, ahova nem kellett volna menni - a telefonig. A telefonban egy holgy arra kert, varjunk 20 percet es ertunk jonnek. Igeretenek megfeleloen ott is voltak 20 perc mulva. Nekem ismet at kellett esnem egy biztonsagi ellenorzesen, szoval a pesti kapucsipogos szitu megismetlodott. Ezuttal egy angol rendor tapogatott vegig kedvesen es suru elnezesek kozepette. Visszamentem a vamteruletre es kihoztam a borondjeinket. A kijaratnal osszefutottam Attilaval, elmentunk Kittiert es irany a kocsi.

A kocsirol: bekanyarodott elenk a parkoloba egy auto, amit nem vezetett senki. Legalabbis a megszokott oldalon nem ult senki. :) Roppant furcsa volt. Egy srac vezette, aki szinten magyar szarmazasu es mellekesen repteri fuvarozast is vallal. Olcsobban jottunk ki, mint ha vonatoztunk volna, raadasul O "haztol hazig" vitt.

A lakasban Heli mar vart minket a finom vacsoraval: tarkonyos ragulevessel es tejszines-baconos csirkeporkolt tesztaval (ez utobbi Attila muve volt). Meg lengyel savanyukaposzta is kerult az asztalra! Vacsoraztunk, beszelgettuk egy keveset, majd gyors zuhany es alvas. Altatodalra mar nem volt szukseg... 

Hat itt vagyunk! :)