A buszon töltött nap

Mint olvashattátok, eddig kerékpárral és gyalog próbáltuk meghódítani Esőfalvát. De ma minden más volt. Vettünk napijegyet a tömegközlekedésre. :) Tettük ezt azért, mert megpályáztunk két állást a kórházban, de a kórház a város másik végében van. Ebben a postban igyekszem összefoglalni nektek a kórházban és a buszon tapasztaltakat.

Maga a kórház hatalmas területen fekszik. Az első ajtó, amin bementünk, valami zárt osztály féle lehetett, innen gyorsan ki is mentünk, nehogy ott marasztaljanak bennünket. :) Aztán jártunk a sürgősségin is, de ez sem az, amit mi kerestünk. A főbejáratot csak ezt követően találtuk meg. Belépve az ajtón úgy éreztem magam, mint Alice csodaországban. Mindenféle emberek, a szélrózsa minden irányában. Egyáltalán nem kórház feelingje volt, inkább bevásárlóközpontra hasonlított. 

Amíg a kontakt emberünkre - Ákosra - vártunk, elment előttünk egy bácsi, akit Kitti talán a kelleténél -  jobban megbámult. A bácsi észrevette és - mint ha bókolnának neki - illedelmesen biccentett a fejével és mosolygott. Nem ez volt az első ilyen tapasztalatunk - persze nehogy azt gondoljátok, hogy bámuljuk az embereket -, szóval a "mit bámulsz vazze" itt nem dívik. A kontaktnak leadtuk a jelentkezési lapjainkat, majd irány a város.

A visszafelé úton különösebb dolog - azt leszámítva, hogy emeletes buszon az első sorban ültünk - nem történt. Haza érve felhívtak egy másik ügynökségtől, hogy papirokat kellene átvennem, szóval irány vissza a belvárosba. Itt született meg az ötlet, hogy próbáljunk ki több helyi buszjáratot is - már ha úgy is megvettük a napijegyet - és nézzünk szét a városban. Így történt, hogy több, mint 4 órát buszoztunk. :)

Szerettük volna, ha - virtuálisan ugyan, de - ti is átélhetnétek ezt az élményt, szóval két kis videót is csináltam az utunkról. Legalább benneteket is jól összezavar a bal oldali közlekedés, a jobbra nagy ívben kanyarodó forgalom és a sok biciklis.

Házi feladat: próbáljátok megszámolni, hogy hány kerékpárt láttok a videóban (előre szólok, sok lesz), a helyes megfejtéseket emailben várjuk. :)

(A mosolygós videó)

(A "másik" videó)

Még egy gondolat: Lassan két hete vagyunk itt, ez alatt számos alkalommal voltunk a belvárosban csúcsforgalom idején. Eddig talán két szirénázó mentőautót láttam. Itt ugyanis sokkal kevesebb a baleset, az autósok pedig mérhetetlenül türelmesebbek. Vagy csak nem tanultak káromkodni és dudára tapadni. :)