A Job Centerben

Szerdán voltunk a biztosítónál. Ahhoz, hogy az Egyesült Királyságban dolgozz, szükséged van az úgynevezett NI (National Insurence) számra. Ez valami olyasmi itt, mint nálunk a TB és adó szám együtt. 

Délutánra volt időpontunk a Job Centerbe, ahol az NI számhoz szükséges interjú zajlik. Szépen kivártuk a sorunkat, majd először Kittivel, aztán velem készítették el az interjút. Az ügyintézőt Roger-nek hívták (szegényt majdnem kinevettem a neve miatt, mert eszembe jutott a katonai "Igen is, értettem" angol verziója, a "Roger that." Nem lett volna jó interjú kezdés, hogy röhögök rajta. :) )

Maga az interjú elég laza volt, amikor a családi állapotomról kiderült, hogy menyasszonyom van, Roger gratulált és sok sikert kívánt az elkövetkezendő közös életünkhöz. 

Az interjú után megkaptuk az igazolásunkat, hogy regisztráltan vagyunk itt és legálisan alkalmazhatnak bennünket. Juppi! :)

Első mellékvágány: telefonok. A Job Centerben vannak nyilvános telefonok, amit bárki ingyen használhat munkakeresésre. Az angolok úgy vannak vele, hogy nehogy már a lenullázott telefon egyenleg miatt ne találjon munkát szerencsétlen álláskereső. Amikor mi ott voltunk, egy fószer éppen azt ecsetelte a telefonba, hogy börtönben ült X évet, de tanult a hibájából és ugyan alkalmazzák már. :)

Második mellékvágány: a keresztnevem. Hivatalos ügyintézésnél eddig minden alkalommal betűznöm kellett, mostantól pedig az alábbi módon teszem meg:

C mint Charming (elbűvölő)

S mint Super (szuper)

A mint Awesome (döbbenetes)

B mint Brave (bátor)

A mint Amazing (elképesztő)

Harmadik mellékvágány: a nyilvános WC. A Job Center felé menet betértem egy publikus WC-be. Az ajtó 20 penny (kb 70 Ft) bedobásával nyílik ki. Maga a hely nagyon kultúrált, tiszta, arról nem is beszélve, hogy utoljára a 90-es években pisiltem 70 Ft-ért.

Folyt köv. hamarosan... :)