Nyelvtan

Valahol olvastam, hogy megint változott a magyar helyesírás. Ha valamire büszke voltam, akkor az, hogy jó volt a helyesírásom. Nem igazán kellett gondolkodni azon, hogy egy szót hogy kell leírni. Egyszerűen csak jött. Persze nem volt ez mindig így. :)

Most az angolom fejlődik. Az, hogy minden nap angol szót hallok, angolul olvasok regényt, a tankönyvem is angolul van, a film, amit nézünk, szintén angol, sokat segít. Sajnos azonban az is észrevehető, hogy mindez az "édes, ékes apanyelvünk" rovására megy. Előfordul, hogy a blog írása közben leírok helytelenül egy szót, rosszabb esetben észre sem veszem. Még a végén elfelejtem, milyen szépen lehet magyarul fogalmazni. :)

Ha adódik alkalmatok rá, nézzétek - és hallgassátok - meg az Édes ékes apanyelvünket Sinkovits Imre előadásában. Én is innen tudtam meg, hogy "Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen, lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen." :)

Záró gondolat: Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Ebből következik, hogy az idő nem harap. De akkor minek van neki vasfoga? :)

A nagyon laza néni

Egyszerű a történet, de tudjátok, ez meg sem történt. ;)

Szóval reggel volt és jött egy néni, hogy ő bizony három Mangó frissítőt  - Mango and Passionfruit Cooler - kér. Ez egy afféle jégkásás izé, amit nagyon szeretnek. A kolléganő a tőle megszokott profizmussal elkészíti az italokat, a kedves ügyfél pedig ezt követően kitalálja, hogy ő mégsem kér hármat, csak kettőt. Mivel nálunk első az ügyfél, a kolléganő kedvesen hozzáteszi, hogy oké, akkor fizessen ki kettőt, ez a harmadik meg ajándék, már ha megcsinálta. Mindenki örül, mindenki boldog. A néni kifizet két frissítőt és elvisz hármat. Zajlik tovább az élet szeretett mikroközösségünkben, de úgy 5-10 perc elteltével a néni ismét megjelenik, kezében két frissítővel. Megszólítja a kolléganőt, hogy megitta az egy coolert, amit ajándékba kapott és miután ez a másik kettő nem kell neki, nem kaphatná e vissza ennek a kettőnek az árát. :D Hát azt hittem, dobok egy hátast. Erre nem voltam felkészülve, szét is néztem, hogy vesz e valahol a kandi kamera. 

Micsoda emberek vannak! És ezek közöttünk élnek, ráadásul szabad lábon...

Záró gondolat: Minden közösségben van egy ember, akit mindenki utál. Ha a te közösségedben nincs ilyen, akkor valószínűleg te vagy az... :)

A fogadalom és a játék

Remélem 70 éves koromban is gamer leszek. Mert akkor ez több dolgot is jelentene. Egyrészt élnék 70 évet. :D Másrészt viszont rendelkeznék még mindig kreativitással és képes lennék az átlagostól eltérő módon is szemlélni a világot. Ez pedig csudijó lenne.

A játékok szeretete miatt tettem még otthon a következő fogadalmat: "Az első egész havi angol fizumból veszek egy Starcraft Risk-et vagy egy Warcraft Monopoly-t". Augusztus elején eljött a nagy pillanat, bementem az általam csak "Játékosok Mennyországának" becézett boltba. A bolt - nevezzük nevén: Inner Sanctum Collectibles - társas- és kártyajátékok, valamint figurák és makettek eladásával foglalkozik, nem is bírtam megállni, hogy néhány képet ne csináljak bent is. Csorogjon a nyálatok kedves kocka társaim:

Hát nem fantörpikus? Néhány hetet el tudnék bent tölteni. :) Mint kiderült versenyeket is szerveznek és szerepjáték is megy bent, de erről majd egy későbbi bejegyzésben (a szükséges információk még nem állnak teljes mértékben a rendelkezésemre és féligazságokkal nem szeretnélek kábítani benneteket).

Ami a lényeg (a "hogy ragadjon a bélyeg meg a kiskacsák előtt mindig legyen tiszta víz"-en túl), hogy végül Starcraft Risk-et vettem. A devizatrollok kedvéért megosztom veletek, hogy kb az egy napi fizetésem kétharmadába került a játék. Menjetek be otthon egy társasjáték boltba, nézzétek meg az árakat és számoljatok egy kicsit. Aztán háborodjatok fel nyugodtan.

Na mielőtt még itt valaki azt mondaná, hogy lázítom a népet, inkább megmutatok néhány képet magáról a játékról is.

A pályán 2-6 játékos számára van hely. A klasszikus Rizikó szabályait ötvözték a világra jellemző technológiákkal, háromféle játékmódban mérhetitek össze az erőtöket a többiekkel. A Terranok két egysége a Marine és a Siege Tank, a Zergek klasszikus Zerglinggel és Hydraliskkal nyomulnak, míg a Protoss egységei a Zealot és a Stalker. Külön érdekesség, hogy van egy hősöd és egy bázisod is, amikkel további bónuszokat adhatsz a csapataidnak. Nem olyan kiszámítható, mint a klasszikus játék,  stratégiának sokkal nagyobb szerepe lett.

Eddig két alkalommal játszottunk vele és nagyon élveztük. Én különösen élveztem, de biztosan nem azért, mert mindig én nyertem. :D

Záró gondolat: aki szerint a játékok gyerekeknek valók, az hülye. :D

Egy éjszaka a balesetin

Sikerült kellőképpen drámai címet találni ennek a bejegyzésnek. Ma - tetszik, nem tetszik - a meló után be kellett mennem a balesetire, mert nem igazán éreztem magam jól (anya nyugi, nincs semmi baj :D). Már délután is elég vacakul voltam, de a késő esti órákban tetőzött a dolog. Olyan 9 körül volt bent nálunk két mentős, meg is ragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem tőlük, hova érdemes beugranom. Tőlük kaptam a balesetis tippet. 10-kor végeztem a melóban, átöltöztem és besétáltam a balesetire - a dolgozó pass természetesen szigorúan a nyakamban volt, megelőzve ezzel, hogy drogosnak nézzenek -, hogy ugyan mérje már meg valaki a vérnyomásomat, mert valami nem oké.

Jártam Debrecenben számos alkalommal a kórházban és ott sem kellett mindig nagyon sokat várni, de ami itt történt, tényleg meglepetés ért: a kérdésemet követő kb második percben már gépre voltam kötve, ami nem csak a vérnyomást, hanem minden egyebet is nézett. :) Két ügyeletes doki is foglalkozott velem, nagyon kedvesek voltak. Mondták, hogy a pulzusom magas csak, amit tudjunk be a munkahely okozta stressznek. Betudtuk, hazajöttem. :)

(Erről jut eszembe, azt észrevettétek már, hogy a "stressed" szót visszafelé olvasva a "desserts" szót kapjuk? Ebből is látszik, hogy a stressz és a desszert komoly kapcsolatban vannak egymással. )

Annyi biztos, hogy a közeljövőben vennem kell egy vérnyomásmérőt. Vigyázzatok magatokra és sok puszi mindenkinek!

Londonban - 2. rész

Egy egész hónap nem lenne elegendő, hogy Londont megnézzük. Nekünk két napunk volt, szóval igyekeztünk azokra a helyekre koncentrálni, melyekre már régóta kíváncsiak voltunk.

Mivel az első napon megtapasztaltuk a metróval kapcsolatos tudnivalókat, így nyugodtan, újságot olvasgatva és kávét szürcsölve telt az odaút ().

A második nap délelőttjét a British Museumnak szántuk, ahol nem kevés múmiát és egyéb ókori kincset tekinthettünk meg. Fura lehet több, mint ezer évesnek lenni és egy üvegkoporsóban arra várni, hogy jól megbámuljanak (Erről eszembe jutott szegény Hófehérke, aki szintén egy üvegkoporsóban tengette a napjait, míg meg nem találta a herceg. Ezek szerint Hófehérke múmia. :D).

Erről a múzeumról nem is nagyon írok többet, egyszerűen - egy emberélet során - el kell menni és be kell járni. Gyakorlatilag mindenkinek kötelező.

Délután a Trafalgar Tér felé vettük az irányt. A metróból kiérve, térképpel a kezünkben kerestük, merre is kellene menni. Egy középkorú férfi jött oda, hogy eltévedtünk e és tud e segíteni. Csak úgy magától. Persze a tér kb 100 méterre volt a metrótól, az útbaigazítást követően meg is találtuk. 

Ott készítettem ezt a két videót:

Trafalgar Tér:

A zenélő bácsi és a nemzeti zászlók:

A zászlókhoz még egy gondolat: a túristák a saját felrajzolt zászlójukra dobtak aprót, ezzel elismerve a felfestőjük munkáját. Szóval az érmék oda voltak szórva a földre. Kivétel volt ez alól Japán, ugyanis az ő zászlójukon az érmék méret szerint toronyba szedve álltak. :D Mert a név ugye kötelez. :D

A téren van a Nemzeti Galéria, hát persze, hogy oda is bementünk. Tomit 2 mikromásodperc alatt kapcsolták le, mondván itt nem lehet fényképezni. Sunyiban azért készítettem nektek néhány képet, csak hogy lássátok, nem semmi festménykínálatot nyomnak le a torkodon ott. :)

Elfogadnék hasonlóan stílusos - és értékes :D - festményeket a szobám falára. :)

Londonban - 1. rész

Micsoda csudi hely ez a London. Órákat tudnék áradozni róla. De inkább beszéljenek a képek helyettem. :)


 Hugival felfedezzük a Londoni Pályaudvart.

A London Eye előtt.

A Big Ben. :)

Morgan Freeman-nel sikerült összefutni a Madame Tussauds-ban. :)

Ettől a Pókembertől én is a plafonra mászok:

Temze a London Eye-ról. Ezt csak élvezni kell, mert erről vicceset nem tudok írni.

Metrókaland. :) 13 vonal van, de állítólag a hülyék is el tudnak tájékozódni. Idővel nekünk is sikerült. :)

Valaki nagyon vigyorog a Madame Tussaud-os belépővel a kezében. :D

Buckingham Palota, avagy a "Bözsi gyere ki!"...

Holnap egyébként megint megyünk Londonba, éppen itt az ideje, hogy kifürkésszük a British Museum titkait. :)

Ez a hét

Már csak 14 órát kell várni és itt lesznek hugiék. :) Nagyon várom őket. Vacsorát is fogok nekik csinálni, méghozzá tárkonyos ragulevest. :) Remélem, nem fogom elbénázni.

Ez a hét a kirándulásokról fog szólni. Ne aggódjatok, igyekszem temérdek képet és videót készíteni, hogy az eseménysorozat meg legyen örökítve a blogban is.

Ami biztos, hogy meglátogatjuk Londont, hogy egy régi álmomat valóra váltsuk: végre beszabadulhatok a British Museum-ba. :) 

Más: Tudtátok, hogy Geek Week (kocka hét) van a Youtube-on? Hát nem csodás? Öröm a köbön. :D

Ja és még valami. Kb. 30 sikertelen Flatwhite után íme a vasárnap elkészített példányom:

Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. :)