Sikerült kellőképpen drámai címet találni ennek a bejegyzésnek. Ma - tetszik, nem tetszik - a meló után be kellett mennem a balesetire, mert nem igazán éreztem magam jól (anya nyugi, nincs semmi baj :D). Már délután is elég vacakul voltam, de a késő esti órákban tetőzött a dolog. Olyan 9 körül volt bent nálunk két mentős, meg is ragadtam az alkalmat, hogy megkérdezzem tőlük, hova érdemes beugranom. Tőlük kaptam a balesetis tippet. 10-kor végeztem a melóban, átöltöztem és besétáltam a balesetire - a dolgozó pass természetesen szigorúan a nyakamban volt, megelőzve ezzel, hogy drogosnak nézzenek -, hogy ugyan mérje már meg valaki a vérnyomásomat, mert valami nem oké.
Jártam Debrecenben számos alkalommal a kórházban és ott sem kellett mindig nagyon sokat várni, de ami itt történt, tényleg meglepetés ért: a kérdésemet követő kb második percben már gépre voltam kötve, ami nem csak a vérnyomást, hanem minden egyebet is nézett. :) Két ügyeletes doki is foglalkozott velem, nagyon kedvesek voltak. Mondták, hogy a pulzusom magas csak, amit tudjunk be a munkahely okozta stressznek. Betudtuk, hazajöttem. :)
(Erről jut eszembe, azt észrevettétek már, hogy a "stressed" szót visszafelé olvasva a "desserts" szót kapjuk? Ebből is látszik, hogy a stressz és a desszert komoly kapcsolatban vannak egymással. )
Annyi biztos, hogy a közeljövőben vennem kell egy vérnyomásmérőt. Vigyázzatok magatokra és sok puszi mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése