Az új munkahely

Nagyon régóta akartam már írni az új munkahelyről és ma eljutottam odáig, hogy ezt meg is tegyem.
Álljon itt egy kép a bejáratról:

Kedves olvasó, légy üdvözölve a cambridge-i donor és vérellátó központban. Ennek az épületnek az első emeletén található meg az egyetem haematológia intézete, ahol én is dolgozom. 

Ezt a képet még a második hetemen készítettem, akkor még az első ideiglenes helyemen voltam:

 

A legfontosabb kellék természetesen a számítógép és a hozzá tartozó nagy monitor, elvégre rengeteg információt kell egyszerre szemmel tartani.

Ebben az irodában még bioinformatikusokkal dolgoztam együtt, de ők nem a mi csoportunkhoz tartoznak. Bő egy hónap után sikerült a mi csapatunkat egy irodába tenni, de a jelenlegi még mindig nem a végleges helyünk, október elején ismét költözni kell. 

Akkor fogják ugyanis átadni az egyetemnek a kórház területén található sokemeletes épületet, ami jelenleg felújítás alatt áll. Bennünket az ötödik emeletre álmodtak meg a fejesek. 

S hogy mit is csinálok egész nap? Jobbára programoznom kell, illetve már meglévő szoftverek működését - és összekapcsolását - kell megértenem. Emellett folyamatosan kell bővítenem ismereteimet a genetika témakörében, az itteni professzorok ugyanis elvárják, hogy az intézetben dolgozók mindegyike rendelkezzen legalább alapfokú ismeretekkel arról, hogy mi is folyik az épületben. (Főleg vér, az is a földszinten...) Az első lecke például az, hogy kék padlóra nem lépünk... ;)

Amint sikerül egy csoportképet csinálnunk a kollégáimmal, ígérem jelentkezem a részletes jellemzéssel... :) Addig is sok puszi mindenkinek!

Cambridge-i sörfesztivál

Cambridge-ben nyáron számtalan fesztivál és vásár kerül megrendezésre. Többek között ilyen a cambridge-i sörfesztivál is, ami immár 41. alkalommal nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt.

Belépési feltételek:
- jelképes belépődíj megfizetése
- egy pohár megvétele, amibe töltik neked az általad választott sört (hordóból csapolt), amit ha végén mégsem szeretnél megtartani, leadhatod és visszakapod a pénzed (szintén semmi kis összeg)
- tilos levenni a cipőt!- ez nagyon vicces, de mindenkinek felhívják a figyelmét, hogy mezítláb mászkálni bizony tilos! :)

Félreértés ne essék, a sörökért bizony külön kellett fizetni! ;)

Mi csak két fajtát kóstoltunk meg: egy cider jellegű almás sört és egy csokis meggy elnevezésű sört.
Nos, közös gond volt velük, hogy nem voltak elég hidegek.
Az első elég ihatónak bizonyult, de kedvencnek nem könyveltük el. :)

 A másodikat pedig úgy tudnám leginkább jellemezni, hogy olyan volt, mintha kátrányt ittam volna! :D
Gondoltam én kis naiv, hogy a csoki, a meggy külön-külön finom, együtt is elég jól lehet kombinálni, és ha ezt még megbolondítjuk sörrel, abból sem sülhet ki nagyon rossz dolog. Hát nagyobbat nem is tévedhettem volna! :D Már a színe is fekete volt, 10x keserűbb egy átlag sörnél semmi más ízzel. Mellé még jött hogy lópisi hőmérsékletű volt. Ettől jobb nem is kell, ugye? :D

Persze kajaválaszték is akadt bőven, mi sem tudtunk ellenállni néhány darabka sajtnak, és frissen sült kenyérnek, ami ittlétem során eddig legjobban hasonlított az igazi otthoni kenyérre.  :)

Azért összességében jó volt és tervezzük, hogy a 42. sörfesztivált is meglátogatjuk. :)
Jah, nézzétek csak mennyien voltak kíváncsiak az eseményre:
A bejárat pedig bőven a fákon túl van..:P

Dolgok, amiket a kávéházban tanultam

Végre eljutottam odáig, hogy ide is írjak pár sort. Az elmúlt hét - új munkahely, megannyi változás - nagyon zsúfolt volt, de erről majd később szeretnék mesélni.

Arra gondoltam, hogy hasznos lenne összeszedni, mik is azok a dolgok, amiket a kávéházban tanultam.

Pénzügyi alapfogalmak: Olyanok, mint a cash-up, monitoring transactions, CID lift, Float, Profit Protection,Safe/Float check semmit nem jelentettek számomra egy évvel ezelőtt. A kávéházban viszont megtanultam, hogy mik ezek, illetve azt is, hogyan kell szabályosan végrehajtani a műveleteket. Azt meg ugye sosem tudhatjuk, hogy mikor jön jól egy adott tudás. :)

Pénz: Korábban már írtam arról, hogy milyen bankjegyek vannak forgalomban az Egyesült Királyság területén. Az átlag ember persze nem találkozik velük, csak ha a királyság bizonyos területeit meglátogatja. Vagy ha egy kassza mögött ülve összesíti a bevételt. :)

Kávé: Igen, ez mondjuk elég alapvetően hangzik. Egy évvel ezelőtt nekem a kávé csak kávé volt, a capuccino hallatán pedig maximum az automatából vásárolható verzió jutott eszembe. Lövésem sem volt róla, hogy mi az a Latte. És akkor még nem említettem meg olyan kávékülönlegességeket, mint a flat white vagy a cortado. ;)

Csapatmunka: Volt már korábban szerencsém csapatban dolgozni, amit nagyon élveztem. Itt szinte elképzelhetetlen lett volna, hogy ne legyek szerves része a csapatnak. Kezdetben nem volt könnyű felvenni a többiek által már megszokott ritmust, de a kapott visszajelzések alapján pedig sikerült igen szerves részévé válni a csapatnak. :) Egyesek rám is ragasztották a "Szívességek embere" becenevet, utalva ezzel arra, hogy tőlem kértek számtalan alkalommal szívességet (helyettesítés, műszakcsere, korábban érkezés, később maradás és kistestvérei). :)


És az elmaradhatatlan záró gondolat: Egyáltalán nem hiányzik a munka, viszont a csapat és a volt kollégáim - nem mindenki, csak a többség -  annál inkább. Az mindenesetre pozitív, hogy nem álmodok már pénzszámolással és cash-upolással. :)

Az első angol tanfolyam

Csabihoz hasonlóan (az ő unszolására), én is elkezdtem, vagyis már be is fejeztem egy angol tanfolyamot. Bár az érdeklődési körünk merőben más, és én soha nem tudnék megcsinálni olyan kurzusokat, amiket ő választ, azért én sem panaszkodom. Találtam egy érdekesnek tűnőt, ami a háztartásban fellelhető mérgekről és azok mérgezéséről szólt. Azt hittem ez amolyan laikus elsősegély jellegű lesz. Hát nagyobbat nem is tévedhettem volna. :)

Tömény orvosi kifejezések, gyógyszerek, hatások. De hol maradt volna a kihívás, ha ezt itt feladom, mikor rájövök, hogy egyáltalán nem nekem találták ki?! Szóval kemény munka és temérdek idő árán, de befejeztem, és sikeres vizsgát tettem belőle! :)

Kicsit szégyellem bevallani, hogy nem egyszer esett meg, hogy egy 10 perces videót közel egy óráig fordítgattam és jegyzeteltem, mire mindent sikerült a saját kis szintemre redukálni, és felfogni. :)

Túl sok mindenre persze nem emlékszem, és nem tudnám fejből megmondani, hogy mi a kígyóméreg ellenszere (igen, meglepő módon háztartási mérgeknél beszélünk kígyó-, meg skorpió mérgezésről), de azt megtanultam, hogy a zselés izzadásgátlót nyugodtan el lehet szopogatni, mert nem lesz tőle bajunk, mint ahogy a táskák, cipők csomagolásában elhelyezett kis golyócskák is "ehetőek"! :D (Azért senkinek nem javaslom, hogy ezeket elfogyassza, de ha véletlenül sikerült, nem kell pánikolni, nem halálos méreg! :) ) 

Mindenesetre ez a tanfolyam jó volt arra, hogy egy kicsit megint "egyetemistának" érezzem magam. Ez az érzés pedig azzal társult, hogy újra határidőre kellett leadnom a beadandókat és ez nem egyszer utolsó pillanatokban sikerült. :D

Ám ennyinél nem állunk meg, a következő kurzusom már ki is választottam. Etológia. Kicsit testhezállóbb lesz, remélem. :)

A bizonyítványok

Arról korábban már írtam, hogy visszaigazoltak, hogy mind az öt vizsgát letettem és 12 héten belül (a felülvizsgálatot követően) postázzák a bizonyítványomat. Jelentem, megérkezett. :)

Idő közben egy másik kurzust is befejeztem, amit a Marylandi Egyetem oktatói tartottak. Ennek a képzésnek a neve az volt, hogy "Mobilos alkalmazásfejlesztés Android eszközökre". Mondanom sem kell, rettentően élveztem, hogy ismét egy kicsit visszakerültem az iskolapadba és hetente kellett beadandó programokat írni. Igaz, egyszer-kétszer előfordult, hogy a határidő lejárta előtt alíg néhány perccel sikerült elküldeni a megoldást, ráadásul egy-egy nehezebb témakörnél az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom az egészet. Valami - nevezzük belső hangnak - azonban sosem engedte, hogy feladjam, aminek most roppantul örülök. 

Készítettem képeket a bizonyítványaimról, amiket ide is feltöltök, mert hát nehogy a kedves blogolvasók lemaradjanak a legjobb részről.


Business and Administration, Portsmouth College:                      Androidos programozós tanúsítvány:

Záró gondolat: Bízom benne, hogy mire az "eltűnt kisfiú ellentéte" leszek (vagyis meglett öregember), addigra még sok ehhez hasonló sikerről számolhatok be nektek. :)

A szülők Esőfalvára jönnek

Ha három évvel ezelőtt azt mondom, hogy jártok ti még Angliában is, biztos jót nevetünk a felelőtlen kijelentésen. És láss csodát, olyan dolog történt, amit nem jósolhattunk meg előre. :)

Már akkor megbeszéltük, amikor hugiék itt jártak, hogy következő alkalommal bizony az ősöknek is el kell jönni. Emlékszem, megkértem, hogy finoman kezdje el adagolni a dolgot, mert ez eldőlt, pusztán az időpont megválasztásában van egyetértési joguk. :) Hosszas egyeztetés után megszületett az utazás időpontja: 2014. március 15.

Az izgatottságot úgy két hónapja kezdtem el először érezni, amikor megvettük a repjegyeket. Itt már nincs helye tiltakozásnak, a jegy névre szól, jönni kell. :) 

Aztán a napok csak teltek és mire feleszméltünk, már itt is volt március 15-e. Hugi vállalta a nemes feladatot, hogy a kis csapatot (anyuka, apuka és keresztapu) elkalauzolja a pesti reptéren, majd azt követően az angol vámon át. Ezen a képen látható, hogy a - rettentően korai ébredés ellenére is - jó hangulatban várják a gépüket.

Az utazás előtti este még skypoltunk, ahol meglehetősen határozottan a lelkemre kötötték, hogy el ne merjek késni, így aznap úgy választottam meg a reptér felé a vonatot, hogy több, mint egy órát vártam rájuk. Aztán egyszer csak megláttam a "légibetyárokat". Persze mindenki vigyorog, mint a vadalma. Biztos örültek, hogy szerencsésen földet ért a gép. :)

Az első meglepit ezután sütöttem el: hazafelé bizony nem vonatozunk, hanem egy kisbusszal megyünk. Meg van az előnye annak, ha az ember egy kórházban dolgozik és találkozik mindenféle alakkal. :)

Az utazás kellőképp kimerítőnek bizonyult, így szombatra nem terveztünk különösebb programot, csak az evést és a pihenést. Itt jegyezném meg, hogy Kitti két napig készült a látogatásra, így a hűtő mindenféle finomsággal volt tele. Egyértelmű, hogy ennek a látogatásnak ő volt az egyszemélyes hős(nő)je. :)

Vasárnap délre jött el egy ismerősöm, aki itt oktat vezetést. Ezt a találkozót keresztapu miatt szerveztük le, mert tudtuk, hogy szívesen megismerné, hogyan oktatnak itt, milyen különbségek és hasonlóságok vannak. Közben megebédeltünk, majd az elméletet gyakorlatba is ültettük. Egy elvadult pillanatomban bevállaltam, hogy beülök tanulóként az autóba, mellettem az oktató, mögöttem pedig a két szaki, apa és keresztapu és egy 20-25 perces vezetési gyakorlatot tartottunk.

Ezúton szeretném felhívni minden jobb oldalon vezető figyelmét, hogy - egy olyan autót vezetni, ahol minden az ellenkező irányban van, jobb oldal helyett pedig balra tartasz - nem is olyan könnyű vezetni. Szerencsére én biztonságban érezhettem magam, hiszen gyakorlott oktató mellett tapasztalhattam meg, milyen az, amikor a bal kezeddel kell sebességet váltani a megszokottal ellentétes irányban. Az első 10 percben legalább ötször nyúltam a jobb kezemmel a sebváltóért, de ott csak az ablakot működtető panel (és maga az ajtó) volt. Komoly és tanulságos volt, az biztos. :) (Arra most nem térek ki, hogy micsoda nyomás nehezedett rám, elvégre szaktekintélyek ültek mögöttem. :D)

Délután csapatosan buszoztunk egy kicsit és megnéztük a kórházat közelebbről, valamint megkóstoltunk egy-két kávékülönlegességet.

Hétfőn négyesben - hugi, anya, Kitti és én - mentünk el Londonba, ahol sikeresen megtaláltuk a Towert és a Tower Bridge-t, valamint felkerestük "Bözsi házát" is, a Buckingham palotát. Ez a kép az utolsó helyszínen készült:

 

 S amilyen sokáig tartott kivárni a viszontlátást, olyan gyorsan el is repültek a napok. Annak nagyon örültem, hogy jól érezték magukat és az ilyen pánikkeltő gondolatok, hogy "elég lesz e a kaja?", "el fogunk e rendesen férni?", "milyen programokat csinálunk?" teljesen feleslegesek voltak. 

Azt pedig mindannyian tudjuk, hogy ez volt az első látogatás, de semmiképp sem az utolsó. Mert ha valami egyszer beindul...

Záró gondolat: Majdnem kimaradt egy fontos rész. Szombaton este sütöttünk lángost, mert Kitti meg akarta tanulni, hogy is kell azt csinálni, én meg ugye nem vagyok elrontója semmi jónak. Rá is raboltam egyre, amint lehetőség volt rá. Valahogy így:

Az első angol végzettség

Régóta vártam ezt a pillanatot, hogy ünnepélyesen bejelentsem: sikeresen befejeztem, az első angol nyelvű kurzusomat. Alig néhány órával ezelőtt kaptam meg az értesítést, hogy a képzésban szereplő 5 témakör mindegyikét sikeres vizsgával zártam.

Az iskola 12 héten belül küldi ki számomra a végzettséget igazoló okiratot, így rövidesen én is csatlakozhatom a "Business and Administration Certificate" tulajdonosok boldog táborához.

Mit is tanultam a képzés során? Nos elég sok dolgot. :) Például azt, hogy kétszer is nézzem át a nyelvhelyességet, mielőtt elküldöm a beadandó feladatokat. :)

Ezen kívül az alábbi fontosabb témaköröket említeném meg:
- a szerződések általános alakja, a szerződéskötés menete
- angol üzleti jog (jogok és kötelezettségek amelyek a szerződő feleket érintik)
- angol hivatalos szervek
- üzleti dokumentáció
-  ügyfélszolgálat
- a cégen belül történő változások általános alapelvei
- kapcsolattartás szerződő felekkel
- konferencia és egyéb üzleti események szervezése

Bevallom, voltak pillanatok, amikor majdnem feladtam, egy-egy témakörrel pedig különösen megszenvedtem, mire felfogtam a tananyagot. De most már csak a postás bácsit kell lesni, hogy jöjjön a bizi. :)

Záró gondolat: Az vagy, amit megeszel. Mondjuk én nem emlékszem, hogy királyságot ettem volna. :) És szerénység szelet se volt mostanában az asztalon...

Egy csöppnyi kedvesség

Egyik nap épp a boltba indultunk és szokatlan dologra lettünk figyelmesek. Egy babakocsi árválkodott a járda szélén, látszott, hogy egy papírlap van benne. Amikor megláttuk én kicsit megijdetem - mert bár azt nem feltételeztem, hogy gyereket is hagytak benne - de nem mindennapi, hogy babakocsi üresen álljon a járdán.

Aztán közelebb értünk, és a kocsi teljesen üresnek tűnt a lapot leszámítva. Még itt is gyanakodtam, de a dolog értelmet nyert, amikor elolvastuk a lapot! :)

 "Kérlek vigyél haza, szükségem van egy új otthonra."

Na, hát ez viszont már olyan jó érzéssel töltött el, hogy utána egész nap mosolyogtam. Hiszen a képen jól látszik, hogy elég jó állapotban van, nyugodtan használható babakocsi. 

Az angoloknál elég mindennapi dolog az adakozás. Szinte hetente érkezik gyűjtőzsák, amiben kiteheted a "feleslegessé vált" ruhákat, könyveket, cipőket, táskákat és egyéb dolgokat. Ezeket vagy rászoruló gyerekeknek adják, vagy jótékonysági boltokban értékesítik fillérekért, aminek a teljes befolyt összege a bolt által támogatott szervezeté lesz. Ilyen bolt is rengeteg van, van ami állatmenhelyet és mentést támogat, van amelyik rákos gyerekeket, vagy árvákat, stb.

Az iskolák előtt is lehet találni használt ruha gyűjtő konténert, szóval itt semmi nem kerül a kukába, ami még használható. :)

Az adakozás egyik formája ez a kitesszük a dolgokat és el lehet vinni című fejezet is. Néha papírral jelezve, néha pedig anélkül. Ilyen amikor kitettek egy doboz almát (nem szép bolti, hanem kerti, igazi házi) és mellékeltek egy lapot, miszerint: Szolgáld ki magad! :)

 

Szerintem ez egy nagyon aranyos gesztus a babakocsi esetében is. Eladhatták volna pénzért is, vagy ki is dobhatták volna, ők mégis úgy döntöttek, hogy vegye magához egy olyan személy, akinek szüksége van rá, és aki talán nem engedheti meg magának, hogy pénzt adjon érte.

Én értékeltem ezt a lépést, remélem valóban olyan emberhez került, akinek nagy szüksége volt rá, és jó szolgálatot tesz neki! :)

Britain's got Csatti

Talán 10 éve lehetett, amikor először láttam a Britain's Got Talent című tévéműsort. Aki nem látta volna még, annak úgy tudnám leírni, hogy kb olyan, mint a Csillag Születik, meg az X faktor és az összes ilyen hasonló műsör, csak sokkal jobb! :) Már csak abból kif.olyólag is, hogy "nem csak énekesek" vannak, hanem szinte bármilyen produkcióval lehet nevezni.

(tavaly pl egy magyar csapat nyerte meg ezt a versenyt, akkor tele volt a facebook vele)

Mint ahogyan 10 évvel ezelőtt álmomban sem gondoltam volna, hogy külföldön fogok élni, azt sem gondoltam volna, hogy valaha eljutok egy ilyen műsorba nézőként (sok olyan dolog van még, amit 10 évvel ezelőtt nem sejtettem, de - tekintettel a lista hosszára - ezekre most nem térek ki).

Az egész úgy kezdődött, hogy regisztráltam egy oldalon, ahol belépőjegyekre lehet "pályázni". Kiderült, hogy elég sok olyan TV műsor van itt, ahová "csak úgy ingyen" be lehet ülni. Arcomon a "mit veszíthetek" ábrázattal kitöltöttem a regisztrációs űrlapot és egyetlen laza kattintással az IT világ kezébe adtam a sorsomat. Néhány napra rá jött az üzenet, hogy:

"Dear XY,

You have now successfully received tickets to attend the recording of Britain's Got Talent 2014 London Auditions taking place on Thursday 13th February 2014 at 13:00"

Vagyis azon szerencsések közé kerültem, akik jegyeket kaphattak a felvételre. Micsoda mesés "elővalentinnapi" ajándék számunkra. Kitti legalább annyira izgatott volt, mint én.

13-án korán indult a nap, hogy mindennel elkészüljünk és időben odaérjünk a forgatásra. Marha hosszú sor volt, rengeteg ember csak simán eljött, hogy megnézze a zsűrit és integessen nekik. Mi kb 2 óra sorbanállás után jutottunk be (Nem is akárhogy! A mi sorunk nagyon lassan haladt, ezért néhány tizenéves áttörte a korlátot, így a két sor összeolvadva nyomult befelé, nagyon izgalmas volt!).

Amikor elfoglaltuk a helyünket, a mellettünk lévő házaspárról kiderült, hogy a feleség magyar. Jól el is kezdtünk csevegni, az ismeretlen - de nagyon kedves - Ildikót ezúton is üdvözöljük.

 Maga a műsor sokkal jobb, mint ahogy a TVben látni. A fellépők között pl volt egy rendező féle csóka, aki szóval tartotta a közönséget. Roppant vicces volt! Már majdnem el is felejtettük, hogy az első 15 percünk azzal telt, tapsolni meg ujjongani kellett - a semmire -, amit ők jól felvettek és majd felhasználnak. :D

Összesen 17 produkciót láttunk, ebből 2 esetben Kittin láttam, hogy le se tudja venni a szemét a színpadról. Először anyukákat láttunk táncolni csecsemőkkel, akik nagyon cukik voltak és - egyetlen kivételtől eltekintve - látszott rajtuk, hogy nagyon élvezik a dolgot.  A műsör vége felé lépett fel egy csapat, akik különböző neonrudakat és szálakat viseltek a testükön. A színpadon minden fényt - beleértve a zsűri által működtethető X-eket is - maga a tánc pedig marha jól nézett ki. Ilyen az, amikor a technológia és a kreativitás találkozik. 

A reggeli vonatozás és a hazaút sem maradhatott el a szokásos kávéadag nélkül. A képen a belépőjegyünk és az előbb említett kávé művészien elrendezett kompozíciója tekinthető meg.

Záró gondolat: A műsor tényleg nagyon jó volt, az este fénypontja viszont - ironikus módon a felvételt követően - a WC-ben esett meg. A történet főhőse 8 egymás mellett a piszoárba célzó, jól megérdemelt nyugodt pillanatát átélő férfiú volt, melyek közül az egyik - talán túlságosan is elengedve magát - pisilés közben egy hangosabb, erélyesebb szellentést engedett útjára. Egy pillanatra megfagyott a levegő (vélhetően azon gondolkodott mindenki, hogy röhögjön e vagy sem), a csendet egy ismeretlen alak, felháborodással és csalódással vegyes hangsúlyú "Oh man!" (Ó ember!) mondata törte meg. Ennek eredménye 8 harsányan kitörő - és a célzást jelentősen megnehezítő - röhögés lett, melynek köszönhetően az illető villámgyorsan elhagyta a helyszínt.

Pénz

Ezt a bejegyzést már korábban szerettem volna megírni (már ha a munkahelyen sokat foglalkozom a pénzzel), de még szerencse, hogy nem tettem, hiszen azóta rengeteg új információval lettem gazdagabb. Emlékszem az első alkalomra, amikor egy marék aprót vettem ki a pénztárcámból, hogy a boltban fizessek. Aztán rá kellett döbbennem, hogy ránézésre nem ismerem fel az érméket, mindegyiket el kellett olvasni, hogy az éppen mennyit ér. Ezt eljátszottam párszor, majd jött az ötlet, hogy minden érméből tegyek le egyet az asztalra, rendezzem őket érték szerint növekvő sorrendbe és jöjjek rá, hogy mi a varázslat. 

Titeket megkíméllek ettől a tortúrától, íme egy kép, ami segít:

A logika pedig a következő: Kicsi sötét, 1 penny, nagy sötét, 2 penny, kicsi világos kerek az 5, nagy világos kerek a 10, kicsi szögletes a 20, nagy szögletes pedig az 50 penny. A kicsi "tömzsi" sárga az egy font, a nagy "kétszínű" pedig a 2 fontos érme. Ugye milyen pofon egyszerű?

 Jöjjenek a bankjegyek sorban:

 Na itt a szerencsétlen túrista azt hihetné, hogy meg is vagyunk mindennel, sikerül felismerni a fontot. Hát el kell, hogy keserítselek, mert a bal oldalon közlekedők világában vannak komplikált dolgok. Például ez:

Amikor először találkoztam ilyennel (mert ugye az ügyfél ilyet vett elő a pénztárcájából), csak tanácstalanul álltam és az arcomról nyilvánvalóan lerítt, hogy halvány lila gőzöm nincs, hogy mit csináljak. Elfogadhatom? Vagy röhögjem ki? Egyiket sem mertem. :) Nos kedves szintén tanácstalanul pislogó barátaim, megsúgom nektek, hogy ezt is el kell fogadni. Ez a skót font. Ugyanannyit ér, hiszen EGYESÜLT KIRÁLYSÁG!ű

Itt vannak a kistestvérei:
 

Tudom, most azt hitted, hogy itt vége. Csak ne ennyire naívan! Van itt ír pénz is. :D

És a bejegyzés még mindig nem teljes. A képek minőségéért pedig elnézést kérek. :)

Záró gondolat: Gyűlnek a tapasztalatok, folyamatosan megy a munkakeresés is, hiszen tudjátok, csak azt adjuk fel, amin bélyeg van! ;)

Új év

Mindig csak tervezgettem, húztam az időt, hogy mikor is készüljön el ez a roppant hosszúra szabott bejegyzés. Hát, így január közepén, amikor már mindenkinek feledésbe merül az óév, amikor már mindenki kiheverte, hogy nem emlékszik a Szilveszteri történésekre, és amikor még folyamatosan elrontja mindenki a dátumozásnál az évet meg is született az elhatározás, hogy ideje lesz. Csak a formalitás kedvéért igénylem ezt a bejegyzést, és nézzétek el nekem ezt a két hét csúszást! :)
(Sajnos a bejegyzés dátumát nem lehet visszaállítani, pedig én igazán mindent megpróbáltam, hogy hiteles maradhasson a bejegyzés! :D )

Szóval Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánunk Mindenkinek! :)

 Az új év tiszteletére pedig szóljon egy régi, jól ismert sláger új köntösben! :)

Dolgok, amiket nem szeretek Angliában 1. rész

Korábban már írtunk arról, hogy, vannak dolgok, amiket nagyon csípünk itt. A teljes képhez viszont az is kell, hogy beszéljünk azokról a dolgokról is, amiket nem szeretünk. Mert az is akad.

Időjárás: Na igen, az időjárás az elég mókás itt. Változatosnak mindenképp változatos, hiszen gyakran előfordul, hogy esik és közben süt a nap, netán esik és fúj a szél, vagy esik és dörög, vagy esik és felhős, ne adj Isten esik és jégesik. Ugye mennyire változatos? Ráadásul képes ez a hülye eső a lehető leglehetetlenebb szögből esni, melynek eredményeképp olyan helyen is vizes leszel, ahol nem is számítanál rá. 

Chips: Otthon ha veszel egy nagy zacskó chipset, akkor az egy nagy zacskó chips, tele chips-szel. Itt ha veszel egy nagy zacskó chipset, az egy nagy zacskó, benne kisebb zacskó chipsekkel. Vagyis boldogan hazamész a nagy zacskóval és rádöbbensz, hogy ebben bizony alig volt valami... roppant idegesítő.

"You alright mate": Ha már az idegesítő dolgoknál tartunk, magasan az élmezőnyben van a "juólrájtmét" kifejezés, ami erőteljesen felnyomja az agyvizemet. Az angolokról tudni kell, hogy alapvetően udvarias népség, ha találkozik két ember, nem csak egy "Szia-Szia" hangzik el, hanem a "Szia, hogy vagy?". Erre pedig válaszolni kell, mert tényleg kíváncsiak rá, hogy éppen hogy vagy. Ráadásul illik visszakérdezni is. Aztán van az, amikor a "juólrájtmét" kifejezést hallod köszönésképp. Na ez az, amikor valaki udvarias akar lenni, de bunkó. Mert aki így szólít meg (kb a "szasz, minden oké?" kifejezéssel ér fel) az nem vár a kérdésére választ. Magasról tesz arra, hogy mi van veled, de hát angoléknál még a bunkóknak is udvariasnak kell lenni...  És ezt a nem angolok nagyon hamar megtanulták. Kezdetben dühített, ma már csak nevetek rajtuk.

"Lovely": Egy másik közkedvelt kifejezésük a "lávli", vagyis "nagyszerű, csodás". Csak hogy itt minden lávli. Ha elkészíted amit kértek, ha pontosan adsz vissza, ha kap egy kiskanalat, ez mind-mind lávli. Még a lávli is lávli. Esküszöm ha meggyújtanék előttük egy szál gyufát, az is lávli lenne. Mondjuk akkor már inkább ez, mint a "juólrájtmét".

"Actually:" A végére egy gyöngyszemet hagytam. Ekcsuölli (Valójában, igazából). Ha ez a szó azt követően hagyja el az ügyfél száját, hogy leadta a rendelését, az arra a baljós eseményre utal, hogy valamiben meggondolta magát, te pedig életed hátralevő részét azzal fogod tölteni, hogy a rosszul bevitt rendelési körülményeket lepapírozd. Mert törlés és módosítás gomb nincs. Amit egyszer bevittél, annak az ellenértékének OTT KELL LENNI a kasszában. Szóval a "meggondoltam magam ügyfelek" nem a kedvenceim...

Hal: Régebben nem sok halat ettem, de egy ideje ez is változott. Angoléknál három féle hal van: Tonhal, tőkehal és a hal. Ez utóbbiról fogalmunk sincs, hogy milyen fajta, esetleg milyen keverék, hiszen a dobozra egyszerűen csak annyi van írva, hogy hal. :D

Ezek azok a dolgok, amik így egy levegő vételre eszembe jutottak, de tudom, hogy bőven akad még érdekesség a listára. Egyszóval egyszer csak folyt köv.

Évbúcsúztató vacsora

Alessia - az olasz kolléganő - ötlete volt az egész. A tervét elsők között Katával, Rickyvel és velem osztotta meg, így ez a négyes lett kinevezve az esemény szervezőjének. 

Szóval megbeszéltük, hogy mielőtt véget ér az év, összeülünk valahol a többiekkel és eszünk-iszunk egyet közösen.

Mindenki hozhatta magával a barátját, barátnőjét, kutyáját, tápoldatos törpehörcsögjeit, vagyis mindenkit szívesen láttunk. 

A vacsora helyszínéül a Bella Italia nevű helyet választottuk, bár a kiválasztás algoritmusa előttem egy kissé homályos volt.

Meg is jelentünk szép számmal, ahogy erről a kép is tanúskodik:

A képen bal oldalon: Andrea(ez az olaszoknál fiú név), Kata anyukája, egy szimpatikus fiatalember és a menyasszonya Magyarországról, Diana, Amara

Jobb oldalon: Pedro, Kata, Alessia, Ákos, Teresa és Ricardo.

Ettünk, ittunk, nevetgéltünk, majd mi jöttünk, mert el kellett érni az utolsó buszt. :D

A Jézuska látogatása

2013-ban a mi Jézuskánk kicsit szétszórt és türelmetlen volt. Volt ajándék amit sokkal hamarabb engedett átvenni, és volt, amivel jól megvárakoztatott minket. Hála a karácsonyi csúcsforgalomnak és a posta túlterheltségének. Így az ajándékozás öröme egész évben velünk lehet, mint a tűlevelek a szőnyegben. De a mai nappal bezárólag megérkezett az összes karácsonyi ajándék, és hivatalosan is lezártuk a Karácsonyt. :)

Az ajándékozás Csabi munkahelyén kezdődött, ahol sorsjegy húzás alapján bezsebelt egy doboz csokit. Ennek talán én örültem a legjobban, és mostanra egyetlen csoki árválkodik a dobozban, de hamarosan véget vetünk az ő szenvedésének is! :D

A Jézuska minden évben pontosan tudja, mire is van szükségünk, így évről - évre hasznos és szükséges dolgokkal lát el bennünket. Most sem volt ez máshogy.
 Csabi kapott két farmer nadrágot, egy egeret (sajnos nem a cuki elő fajtából), és egy számomra kevésbé érthető könyvet.

  Belenéztem, még csak szép képek sincsenek benne! :)
  Természetesen nyugodjon meg mindenki a könyv címe -  Android alkalmazás fejlesztés teljesen hülyék számára- nem célzás! :)












 Az én ajándékom pedig egy csodás lila notebook. Nem tudom a kép mennyire adja vissza a színét, sajnos nem sikerült jobbat készíteni. Első látásra beleszerettem és ami nagyon tetszik benne ( a színén kívül ), az az, hogy hihetetlenül könnyű. Természetesen a választásban súghattam, és hát az egyetlen kritériumom a színe volt. Gondolhatjátok ezen egy programozó hogy kiakad. :D Csabi 100 dolgot nézett meg rajta, memóriától kezdve, felbontás és csupa olyan dolgot, amit nem én nem értek. Az egyetlen dolog amit ő nem értett, hogy hogy lehet szín alapján választani gépet! :D Hát így!!

A többiekkel 29-én tartottuk a Karácsonyt, mert Attila akkor érkezett meg otthonról, és nem akartunk nélküle ünnepelni.Az apró kis fa akár bújócskát is játszhatott volna az ajándékok között. :)

Csodás dolgokat kaptunk a többiektől is, szintén csupa hasznos dolgot. Itt még izgatottan bontogatjuk a csomagjaink. :)

Csabi tasakja egy mamuszt rejtett egy pizsamával, amit azóta le sem lehet vakarni róla, bár tény, nagyon jól áll neki. :)

 Az én csomagom egy köntöst rejtett, aminek szerintem nagyon szép a színe, azonnal megtetszett, de amint  akép igazolja, nem csak nekem! :) Csabi rögtön fel is próbálta, hogy áll neki az új papucsával. Adódtak kisebb méretbeli problémái vele, így lemondott a mindennapos harcról érte. :)

 Ám itt még nem ért véget az ajándékok halma, ugyanis kaptunk egy melegszendvics sütőt is, amit azonnal közös használatra bocsátottunk, és másnap reggel természetesen fel is avattuk. :)

 Na de nehogy azt gondoljátok, hogy mi semmit nem adtunk a többieknek. Bevallom, nem egyszerű ajándékot vásárolni személyre szabva. Nekünk a méretek miatt eleve felejtős volt a ruha vásárlás, így hosszas töprengés után a következő apróságok találtak gazdát.
Itt épp izgatottan várjuk a reakcióikat az tárgyak láttán.

 

Helinek egy bögrét, és egy trükkös kulcstartót adtunk.

 A bagoly füle a nyitja mindennek. :P

Attila egy pénztárcával lett gazdagabb, reméljük az új év segít neki megtölteni. :)

Tinát pedig néhány ékszerrel ruháztuk fel. Egy pár fülbevaló, egy medál és egy karkötős óra jutott a "kollekcióba". :)

 Végezetül pedig mindenki kapott egy ilyen vicces könyvjelzőt, mert mindenki nagy könyvrajongó szerencsére! :)

Azt kell hogy mondjam, a Jézuska igazán kitett magáért, még ha pontos nem is volt.

De a bőkezűségére nem lehet panasz. Sőt, meglepően az volt. ;)