A Computing History Museum

Szóval hosszú idő után végre eljutottunk odáig, hogy meglátogattuk a cambridge-i számítógéptörténeti múzeumot. Kicsit ciki volt már, hogy lassan három éve vagyunk itt - hogy rohan az idő! - és még nem voltunk megnézni, hogy mit hagytak ránk az őseink. 

Lelkes kis csapatunk(hugi, Tomi, Kitti és én) felkerekedett hát, hogy megnézze azt a híres múzeumot. A változatosság kedvéért ez a múzeum is jóval az Isten háta mögött van, de ez nem szegte a hangulatunkat (a szakadó eső már annál inkább). Mondanom sem kell, a srácok attól a perctől kezdve robogtak a mókavonaton, ahogy beléptünk az ajtón, a lányoknak el kellett telni egy kis időnek, hogy jegyet váltsanak. Egyszóval ezt a programot lehet, hogy a fiúk kicsit jobban élvezték.

A múzeumnak nem lehet túl nagy forgalma, mert amikor beléptünk az ajtón, a jegyárusító bácsi igen meglepődött, majd úgy fogadott bennünket, mint ha maga a királynő tenné tiszteletét náluk. Hangosan oda is szólt a háttérben megbújó kollégájának, hogy "Látogatók érkeztek Sanyi!" A névben nem vagyok biztos, de a lényeg az, hogy örültek nekünk. A bácsi egyébként tényleg nagyon lelkes volt, ismertette a házi szabályokat: ehetünk, ihatunk, mindent kipróbálhatunk, fényképezhetünk. 

Először a játékgépeket próbáltuk ki, ott helyben megszerveztünk egy PacMan és egy Street Fighter bajnokságot. És míg Kitti a PacMan világgal ismerkedett, Tomi ellátta a bajomat a Street Fighterben.

 

 Itt éppen egy retardált pingvint próbálok irányítani, aki a sarkvidéken azzal tölti az idejét, hogy a jégen csúszkál és mindenféle akadályokat ugrik át.

Ez a kép az egyik kedvencem. A kis feleségem éppen egy programozó bőrébe bújva egy BBC Microszámítógépet tanul meg kezelni és elkészíti élete első ilyen programját.

A 3D szellemvasút is elég jó móka volt.

Én nagyon élveztem egy kicsit visszamenni a 90es évek világába és az ott megszokott dolgokkal foglalkozni.

 Kitti pedig egy űrhajó szimulátorral való megismerkedést követően csatlakozott a mókavonatos kiránduláshoz.

Záró gondolat: Szerintem nagyon király volt a 90-es években gyereknek lenni. Órákat képesek voltunk eltölteni a Super Marioval vagy épp a testvéreddel multiplayerben kommandósat játszva. Örülök, hogy van egy hely, ahol ezekkel az élményekkel egy mai gyerek is találkozhat.

Élet a facebook nélkül

Vasárnap óta hivatalosan is kitörtem a facebook rabságából. Immár harmadik napomat töltöm így, és még mindig élek! :D

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. Persze, hogy hiányzik az a tevékenység, ami órákat töltött ki a napomból. Igazából a törlés előtti lépcsőfok, a 14 napos felfüggesztés. Ha ez idő alatt meggondolná magát az illető, vagy az elvonási tüneteket nem tudja legyőzni és belép, a törlési kérelem vissavonódik. Ám az elhatározás megtörtént, a rögzített lapok közül a facebook kihullott. :)

Voltak dolgok amiket sajnálok persze, pl.  a csoportok, amelyeknek tagja voltam. 

Azért lehetett itt találni egy - két érdekes dolgot is, a pletykák és szelfik tömkelegében.

Hogy akkor mégis miért döntöttünk a törlés mellett?

A problémám lehet ismerős lesz nektek is. Meguntam a folytonos emotikon hadakat, a nyilvánvaló időjárás jelentéseket, a pletykákat, a moderálatlan bejegyzéseket, és a kaja-, edzőterem-, és egyéb szelfiket, amik nélkül létezni sem lehet ugyebár.

Ennek következménye az lett, hogy temérdek 'követem' gomb került kikapcsolásra, így a kezdőlapom 80 %-át hirdetések borították. 

Azt is meguntam, hogy olyan emberek jelölnek ismerősnek, és várják el a visszaigazolást, akik az utcán fel sem ismernek. Bejelölni valakit azért, mert azonos a lakóhelyetek, baromság. Lehet, hogy egy helyen élünk, de ettől még nem kötelességem, hogy ismerjek valakit. A barátaim száma nem egyenlő a facebook ismerőseim számával. Ezt is bizonyítja, hogy kb 1400 'ismerős' közül kb. 6 ember tartott igényt elérhetőségre, és mondjuk további tíz már tudta. Szóval a facebook egy nagy átverés. 

Hiába van 2000 ismerősöd, ha nincs közte egy barátod sem. 

Szóval összességében azt mondhatom el, hogy bár most még kicsit hiányzik - hisz a megszokott dolgokat nehéz feladni - boldog vagyok nélküle. Sokkal több időm jut minden másra. :) Pl. blogot írni! :D

Vigyázat, spoiler veszély! Hamarosan jönnek a karácsonyfa szelfik! :P

Winter is coming

Sajnos most nem a Trónok harca évadokról szól ez a bejegyzés, hanem a valóságról és Havas Jonnal ellentétben, aki egyesek szerint semmit sem tudott, mi már saját bőrünkön is tapasztaltuk, hogy a tél nem csak közeleg, bizony már hivatalosan is ide tanyázott.

Azt hiszem megoszlanak a vélemények a telet illetően, hiszen megannyi csodát rejt magában, cserébe viszont vacogással és magas fűtés számlákkal fizetünk érte. 

Próbáljuk meg összefoglalni, milyen is a tél, és ki mit gondol róla. :)

Ahogy szerintem mások látják a telet:

 Ahogy a gyerekek látják a telet:

Ahogy a szülők látják a telet:

Ahogy a boltok látják a telet:

Ahogy én látom a telet a szabadnapjaimon:

Ahogy a munkanapokon látom a telet:

Ahogy Tofu látja a telet:

Ahogy az angolok öltözködnek télen:

Ahogy mi öltözünk télen:

Azért összességében szeretjük a telet s mindazt ami ezzel jár. A füstölgő kémények, a meleg kakaó és forralt bor, a vásárok, a hóesés na és persze a Karácsony mind mind a tél szépségei. És ne feledkezzünk meg a jótékony hatásairól is, hiszen mindennapos testedzést is nyújt (favágás, hólapátolás, stb).  :D

De amiért igazán szeretjük a telet, az a mesés látványa:

Viszont amit sűrűn mondogatunk az ablakból nézve és bárcsak megtehetnénk, az ez:

S hogy mindezek után, mit hagy maga után a tél az emlékeken kívül?
Egyszerű.

Az első látogatásunk az állatorvosnál

Tofu nemrég töltötte a négy hónapot, így aktuálisnak láttuk már, hogy megkapja az első adag féregtelenítőjét és gondoltuk, akkor már egy rutin egészség csekkolás sem árt neki. 

Mióta idehoztuk, ez volt az első alkalom, hogy kilépett a házból, még ha ez szállítóketrecben is történt. Az elején nagyon tetszett neki az új környezet, bár érthetően kissé rémült volt, főleg az autók zajától. Később ez a nyugtalansága inkább unalomra váltott, és akkor jött a nyafogás, hogy ki akar szállni, de ezen is hamar túllendültünk. 

A rendelőben nagyon barátságosan fogadtak bennünket és a doktor nénink olvadozott Tofutól, aki meglepően jól viselkedett. :) Nekem egy ilyen látogatás mindent elmond az orvosról. Aki tényleg szereti az állatot és ez a szakmája, nem pedig csak a pénzért teszi, és látszik rajta, hogy nehezére esik hozzá nyúlni is. Szóval megvan a tökéletes rendelő.

Egészségügyileg rendben van minden, Tofu korához képest nagy cica, szépen nő, és kicsivel több mint 2 kg-ot nyom, ami a doktor néni számára meglepő volt, mert nem látszik rajta, hogy ilyen kis zömök. 

Azért, hogy meglepetések nélkül ne ússzuk meg, kiderült valami váratlan is. 

Tofu kislány! :D

Igen, most lehet kérdezni, hogy nem tudtuk mi ezt eddig. Nagyon egyszerű a válasz. Elhoztuk, elhittük és nem nézegettük. :) Nekem néha gyanús volt, hogy tényleg fiú-e, de annyira nem vagyok nagy macska specialista és nem is nagyon firtattam a dolgot. De most már tudjuk, hogy a házban nő uralom van. :D

Ez, hogy Tofu kislány csak egyetlen dolgot nehezít meg, az ivartalanítást. Mármint a számára. De sajnos ez elkerülhetetlen lesz.

A rendelőben ajánlottak még különböző dolgokat, pl. michrochip, kisállat biztosítás, vakcinák. 

Utóbbi évente ismétlendő, a macska influenzára és a leukémiára adják. Eléggé tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban, mert ismerem a betegséget, tudom mivel jár. Ugyanakkor Tofu benti cica, egyáltalán nem jár ki, és minimális az esélye, hogy bármikor is találkozni fog másik cicával. Ezáltal úgy gondolnám, eléggé lecsökkentettük annak az esélyét, hogy elkapja. Emellett pedig horribilis összegről beszélünk egy vakcináért. Félreértés ne essék, nem szándékozom kockáztatni a macskám életét, hogy spóroljak, csak tudom azt, hogy néha a legjobb rendelőkben is próbálják feltornázni a bevételi rátát és eladni mindent ami lehetséges. Szóval ha valakinek van ebben tapasztalata vagy tanácsa, azt szeretettel várom kommentben. :) 

Van még 2 hónapunk eldönteni, mert 6 hónapos kortól kezdünk minden egyéb kezelést. :) 

Addig pedig nézzétek meg, hogy mennyire kimerített Tofut egy 45 perces séta, ahol mi sétáltunk, őt pedig Csabi hősiesen cipelte. :)

Tofu és az unalom

Tapasztalatból tudja mindenki, milyen szörnyű dolog unatkozni. Főleg ha ez épp akkor tör ránk, amikor senki nincs a közelben, hogy zaklassuk. :) Hát Tofut nem kell félteni ilyenkor sem, hiszen számtalan módon tudja magát feltalálni és kilépni az unalomból. Ezzel csak az a gond, hogy ha Tofu épp unalmat űz, az biztosítja számomra is, hogy másnap ne unatkozhassak. :P

Egyik éjszaka éppen egy ilyen unalmas pillanatában fedezte fel, hogyan is lehet a lakásból csatateret csinálni. Természetesen az eredményt magunk is láthattuk reggel.

Egy kutatás azt bizonyítja, hogy a kismacskák életük 80 %-át végig aludják. Na, ezek a kutatók nem ismerik Tofut.. :P

A látvány ami reggel fogadott:

Igen, valaki megszegte az egyetlen szabályt is, hogy nem megyünk fel az asztalra!

A számonkérésnél pedig a mindent tagadok sémát vette fel. Nézzétek azt az ártatlan és meglepődött fejet. 'Micsoda?? Hogy én?? Biztosan félreértettél valamit..'

Halloween

Ahogy az már lenni szokott nálunk, az idei Halloween-t is megtartottuk. Ez most csak annyiból állt, hogy jelmezt öltottünknk és vártuk a gyűjtögető gyerekeket. 

A jelmezötlet már hónapokkal ezelőtt meg volt és hát a csoki osztogatásra is egyedi ötlettel álltunk elő. 

Miből is áll a Halloween itt? Nagyjából annyi a lényege, hogy a gyerekek jelmezt vesznek és megpróbálnak minél több édességet bezsebelni a házalásokból. Azért nem ész nélkül kopognak mindenhová. Egységes jelzés a díszített ajtó/ablak, és/vagy az ajtó elé kitett töklámpás, hogy zöld utat kapnak  a lurkók. 

Szóval mi is díszítettünk, készülődtünk és vártuk a gyerekeket. Akik a vártnál korábban és kevesebben érkeztek. :P

Sajnos róluk nincs képem, de magunkról igen! :D

Ha nem lenne nyilvánvaló, Csabi Drakula, én pedig Piroska voltam, halott verzióban. :D
Tofu nem volt hajlandó részt venni a mulatságban. :D

Sajnos gyerkőcből csak 6 jutott el hozzánk, de ők igen szerencsésnek mondhatták magukat, ugyanis ezt a kis csomagot kapták tőlünk. :) A szokások szerint 3-4 db csoki/cukor jár nekik, szóval szerintem nem kell mondanom, mennyire meglepődtek és örültek a mi kesztyűnknek. :)

Bánatomra viszont egy csomó édességünk maradt, amit én annyira nem preferálok, szóval még kitaláljuk majd a sorsukat.

Még egy utolsó momentumban pedig megjegyezném, hogy aznap a munkába is horroriszikusan jelentünk meg. :D