A Computing History Museum

Szóval hosszú idő után végre eljutottunk odáig, hogy meglátogattuk a cambridge-i számítógéptörténeti múzeumot. Kicsit ciki volt már, hogy lassan három éve vagyunk itt - hogy rohan az idő! - és még nem voltunk megnézni, hogy mit hagytak ránk az őseink. 

Lelkes kis csapatunk(hugi, Tomi, Kitti és én) felkerekedett hát, hogy megnézze azt a híres múzeumot. A változatosság kedvéért ez a múzeum is jóval az Isten háta mögött van, de ez nem szegte a hangulatunkat (a szakadó eső már annál inkább). Mondanom sem kell, a srácok attól a perctől kezdve robogtak a mókavonaton, ahogy beléptünk az ajtón, a lányoknak el kellett telni egy kis időnek, hogy jegyet váltsanak. Egyszóval ezt a programot lehet, hogy a fiúk kicsit jobban élvezték.

A múzeumnak nem lehet túl nagy forgalma, mert amikor beléptünk az ajtón, a jegyárusító bácsi igen meglepődött, majd úgy fogadott bennünket, mint ha maga a királynő tenné tiszteletét náluk. Hangosan oda is szólt a háttérben megbújó kollégájának, hogy "Látogatók érkeztek Sanyi!" A névben nem vagyok biztos, de a lényeg az, hogy örültek nekünk. A bácsi egyébként tényleg nagyon lelkes volt, ismertette a házi szabályokat: ehetünk, ihatunk, mindent kipróbálhatunk, fényképezhetünk. 

Először a játékgépeket próbáltuk ki, ott helyben megszerveztünk egy PacMan és egy Street Fighter bajnokságot. És míg Kitti a PacMan világgal ismerkedett, Tomi ellátta a bajomat a Street Fighterben.

 

 Itt éppen egy retardált pingvint próbálok irányítani, aki a sarkvidéken azzal tölti az idejét, hogy a jégen csúszkál és mindenféle akadályokat ugrik át.

Ez a kép az egyik kedvencem. A kis feleségem éppen egy programozó bőrébe bújva egy BBC Microszámítógépet tanul meg kezelni és elkészíti élete első ilyen programját.

A 3D szellemvasút is elég jó móka volt.

Én nagyon élveztem egy kicsit visszamenni a 90es évek világába és az ott megszokott dolgokkal foglalkozni.

 Kitti pedig egy űrhajó szimulátorral való megismerkedést követően csatlakozott a mókavonatos kiránduláshoz.

Záró gondolat: Szerintem nagyon király volt a 90-es években gyereknek lenni. Órákat képesek voltunk eltölteni a Super Marioval vagy épp a testvéreddel multiplayerben kommandósat játszva. Örülök, hogy van egy hely, ahol ezekkel az élményekkel egy mai gyerek is találkozhat.