Átváltozás

Középiskolában olvastam egy novellát, amiben egy csóka egyik reggel arra ébred, hogy féreggé változott.  Ebben a bejegyzésben szeretném megmutatni az én átváltozásomat, avagy hogyan lett belőlem a "szakállas ember".

Szóval van ez a Movember dolog, amit már tavaly is meg akartam csinálni. Idén pont ebben az időszakban költöztünk, így november első két hetében egyáltalán nem borotválkoztam, csak annyira volt szükség, hogy ezt a trendet kövessem még két héten át. Igaz a Movember jegyében bajuszt kell csak növeszteni, de ez ne zavarjon meg benneteket. :)

Kezdetben vicces volt, de aztán egyre idegesítőbb lett és az utolsó hétben már számoltam, hogy mikor vehetem kézbe a borotvát, hogy megszabaduljak a szakálltól meg a folyamatos irritációtól.

Az átváltozás lassan ment végbe, a visszaváltozás viszont gyorsan, mindössze egy hétvégét vett igénybe. Nézzük a fázisokat:

A szakállas ember (Homo Sapiens Szakállusz):

A körszakállas ember, avagy maffiózó szabadon:

Őrült kamionsofőr, sorozatgyilkos:

Francia háromtestőr:

 Japán katonatiszt - Hitler - Charlie Chaplin style:

Ez pedig az öröm, hogy megszabadultam az arcomra telepedett feleslegtől:

Az első éjszaka az új házban

Az ember hajlamos azt hinni, hogy egy balszerencse sorozat után már nem jöhet más. Mi is ezt hittük a költözés után.

Ám sajnos a költözéses malőrünk csak nyitótáncként szolgált.

Folytatódott a dolog a boiler sztrájkolásával. Nem sokkal érkezésünk után bekapcsoltuk, mindent ellenőriztünk, ám két órával később a boiler kikapcsolt. Nem fordítottunk neki különösebb figyelmet, mert a lakásban termosztát van, így azt hittük, csak elértük a kívánt hőmérsékletet.

Ám amikor este szerettünk volna zuhanyozni, akkor szembesültünk vele, hogy bizony nincs meleg víz. És ez azt jelenti, hogy fűtés sincs. Kb. 2 órán keresztül próbáltuk megjavítani de látszólag semmi sem működött. Ilyenkor ugye már az ügyfélszolgálat sem volt elérhető és hát az internetünk is csak a mobil netre korlátozódott. Így jobb híján előkerestük az összes pokrócot amit találtunk és lefeküdtünk a hideg házban aludni.

Mivel Tofunak nem engedélyezett a hálószobába való belépés, így kilincsre zárjuk az ajtót mindig. Viszont ez az ajtó nem akart becsukódni. Csabi ragaszkodott hozzá, hogy zárva legyen, így egy kis nyomással a helyére is kattant.

Reggel én ébredtem korábban és szerettem volna kijutni a fürdőbe. Igen ám, de az ajtó nem nyílt.

Csabit a sokadik próbálkozásom felverte és közölte, hogy be kell nyomni kicsit. Nos, én már persze próbáltam azt de az ajtó kitartóan ellenállt. Természetesen neki sem engedelmeskedett, így elmondhatom, hogy baragadtunk a hálószobába. Ez kicsit sem volt poén kora reggel.

Mivel az volt az első éjszaka, nyilván semmi sem volt a szobában az ágyon kívül. 

Egyetlen szerencsénk az volt, hogy a bicskám a zsememben maradt. Így a pengével (mert persze csavarhúzó nem volt rajta) közel egy óráig tartott kiszedegetni az ezer éves csavarokat. Mindezt az sem segítette, hogy a szobaajtónál nem síkban van a fal, hanem egy kis kiugró résznél fekszik. Így a hozzáférhetőség is akadályozott volt.

De végülis sikerült megoldani. Jó, hogy aznapra még szabadságunk volt. :) Gondoljátok ezt el egy munkanapon. Ugye mennyire stresszes lett volna? 

Így a reggeli után az első utunk az ügynökségre vezetett, ahol egy listányi problémát soroltunk fel a házzal kapcsolatban. Ugyanis ezek mellett ilyen dolgok is voltak, mint eldugult lefolyó, működésképtelen szagelszívó, stb. 

Még mindig van néhány javításra váró dolog, de ami meghaladta a karbantartó tudományát, azzal még jó darabig várni kell. Amit mondjuk nem hiszem hogy nehéz volt, azok után, hogy láttam, hogyan cserélte ki a zárat az ajtón. Komolyan, mennyire nehéz egy csavart egyenesen becsavarni? :D

A költözés - 2. rész

Eltöltöttük az második utolsó esténket is a Chauntry Road-on. Ismét összepakoltunk, mindent levittünk és vártunk. Ezúttal nem kellett csalódnunk, új fuvarosunk még korábban is érkezett. Épp csak annyi időnk volt (az ígért érkezéshez viszonyítva időben lettünk volna), hogy Tofut betegyük a hordozójába, mielőtt ijedtében úgy elbújik, hogy az egész lakást ki kell üríteni mire megtaláljuk. :)

Ő egy másik megyéből vállalta el ezt a munkát nekünk, így az egyezség úgy szólt, hogy óra bérre dolgozik és az út miatt alapból kettőről indul a számolás (egy óra ide - egy vissza).

Arra számítottunk, hogy két körre lesz szükségünk, hogy mindent átpakoljunk. Nem a távolság miatt, hisz az új ház max. 10 percre van a régitől autóval, hanem a cuccok miatt. Még én is meglepődtem, hogy mennyi van. XD Ez a házban elrendezve nem tűnik ennyinek.

Az új sofőrünk egy litván középkorú emberke volt kitűnő érzékkel a felnőtt lego-hoz és irigylésre méltó hatékonysággal.

Röpke fél óra elég volt, hogy mindent bepakoljunk, ami lássuk be nem volt nehéz, hisz közvetlenül az ajtó előtt tudott parkolni, így csak ki kellett lépnünk a dobozokkal és minden mással.

Mivel az előttünk lévő úton szabad volt a parkolás - és mindig dugig is volt - már péntek reggel kitettük az egyik helyre a kukánk felcédulázva, hogy költözés miatt szükségünk van a helyre és az ajtóra is kiragasztottuk, hogy bizony mi költözünk és kéne a hely. Na most ezt vagy nagyon tiszteletben tartotta mindenki vagy csak az autójukat féltették, hogy meg ne húzzuk a dobozakkal/bútorokkal, mert nem hogy a kukánk által foglalt helyet de még az előtte, mögötte lévőt is szabadon hagyták. :D 

Így amikor készen lettünk, így festett a kép:

Még maradt is hely.

Így már csak Tofut kellett begyűjteni, aki kicsit megszeppenve de nyugodtan várt, míg mi pakoltunk. 

Mind szépen befértünk az autóba is és ő kíváncsian kandikált kifelé a szélvédőn az ölemből.

A kipakolás már közel sem volt olyan mókás. Az egyetlen parkolási lehetőség a ház mögötti parkoló, ahonnan kb 15- 20 m a táv. Ez nem hangzik soknak, de amikor millió körrel kell felcipelni a cuccokat, nagyon fárasztó. Főleg ha az a valami egy kanapé vagy egy ágy.

Tehát itt jóval több időre volt szükségünk. S míg mi küzdöttünk a nagyobb dobozokkal és egyéb nehéz dolgokkal, addig az emberünk egyedül hozott foteleket a vállán. Kicsit se volt égő. :D 

Mi kipirosodva, izzadtan fejeztünk be a pakolást, ő mosolyogva és jókedvűen, hogy ez egy könnyű munka volt neki. :D 

Kevesebb mint másfél óra elég is volt az egész procedúrára és nagyon rendes volt, mert kevesebb pénzt akart kérni.

Így végre amikor becsuktunk magunk mögött az ajtót végleg eldőlt, hogy most egy jó darabig az Ickleton Place lesz az új otthonunk.

A költözés - 1. rész

Angliába 4 bőrönddel érkeztünk. Az első költözés. Amikor Haverhill-ben megkezdtük a saját kis önálló életünk, már néhány dobozt és bútort is vittünk magunkkal. Ez volt a második költözés. Még mindig könnyű volt.

Most megejtettük a harmadikat, amikor is úgy döntöttünk, bizony ideje váltani és jól jönne a több hely is. Így újra neki vágtunk és bedobozoltuk az életünk és a macskánk.

Mondjuk ő ezt készséggel megtette magától is. :D

Mindent elintéztünk, mindent megszerveztünk. Találtunk fuvarost, időben készen lettünk a csomagolással. Lepakoltunk az emeletről mindent, hogy időt és energiát spóroljunk. Minden terv szerint haladt. A nappaliban kb talpalattnyi hely sem maradt. :)

Tofu ezt egy darabig furcsának találta, hogy most akkor mi is történik, de hamar elkezdte élvezni és nagy segítséget nyújtott a pakolásnál is. A folyamat így festett:

Leteszem az üres dobozt, elfordulok hogy felvegyem ami bele kerül, de mire visszafordulok már a doboz nem üres. :)

Kiszállni nem hajlandó, sőt körömmel és foggal védi újonnan szerzett territóriumát, így mindent le kell tegyek, hogy őt kiszedjem. Majd mikor abban a hitben élek, hogy üres a doboz és ismét felveszek mindent amit szeretnék beletenni, a doboz már megint nem üres. XD És ezt újra és újra eljátszuk, míg meg nem unom és nem hozok egy másik dobozt. Akkor persze az új megint érdekesebb de legalább a régit megkapom. :D

Hát milyen unalmas lenne nélküle az élet. :)

Persze ő mindent megnézett és mindehová be - és felmászott.

Szóval ott tartunk, hogy vártuk a fuvarost, aki reggel 10-re ígérte érkeztét.

9 órakor csörgött a telefon. A fuvaros volt. Szólt, hogy nem indul az autó és késni fog. Épp szerelőt keres, de ha nem javítható kis időn belül akkor keres helyettest.

Ok. Mi pedig csak vártunk és vártunk... Tofu el is aludt a nagy izgalomban természetesen a kupacok tetején, jól látható helyen, hogy azért ha bármi történne, ő nehogy ott maradjon.

Időnként fel - felsandított, hogy minden és mindenki megvan-e még. :D

Az idő telt, a türelem fogyott és semmilyen hír nem érkezett. Próbáltuk többször felhívni az emberünk, hogy mi történik, aki folyamatosan nem volt hajlandó felvenni a telefont.

Kb. délután 2 órakor sikerült végre, amikor nagy drámai színjáték közepette előadta a szövegét, hogy ohh jajj, hát elfelejtett visszahívni minket, hogy nem jó az autó és nincs helyettes és stb stb stb..Mikor is kinyögte, hogy ő nem tudja ezt a munkát vállalni.

Hát, gondolhatjátok, hogy a türelem itt végleg elfogyott. De hát mit is csinálhat az ember szombat délután az összes cuccával darabokban és csomagokban? 

Egyetlen szerencsénk az volt, hogy az internet kikötését hétfőre időzítettük, nem pedig aznapra. Így Google a barátunk, próbáljuk meg a lehetetlent és keressünk fuvarost, aki ráér és hajlandó még a nap folymán elvállani ezt a munkát.

Több mint egy órát töltöttünk telefonálgatással, mire találtunk egyet, aki másnap délutánra eltudta vállalni. És még szerencsésnek is mondhattunk magunk.

Így hát nem volt más hátra, mint előre, cipeljük vissza a matracot az emeletre az éjszakára, hogy reggel újra levihessük és bízzunk benne, hogy ez az újonnan talált fuvaros valóban megjelenik.

ESOL chat group vége

Hát, úgy tűnik Allison költözése megindította a lavinát. Még több rossz hír. 

Sajnos múlt hét vasárnap, amikor is szokás szerint elmentünk erre a könyvtáros beszélgetésre közölték velünk, hogy az az utolsó alkalom. Mármint az utolsó utolsó alkalom. 

Ez elég váratlanul ért bennünket, egyáltalán nem számítottunk rá, hogy a csoport feloszlik. Már ha két - három embert csoportnak lehet nevezni, ugyanis ennyi volt a résztvevők száma.

Úgy tűnik az indoklás is ebbe kapaszkodott, ugyanis a részvételi arány alacsony szintjére volt panasz. Ígérték, hogy jövőre újra megpróbálnak embereket toborozni, de ha ez idén sem sikerült, nem bízok benne túlságosan.

Sajnálom, mert én pont azt szerettem benne, hogy ilyen kevesen vagyunk. Az esetek többségében csak Csabi és én vettünk részt. Meghitt, csendes beszélgetések a könyvtárosokkal. :)

Hát vége... 

Terveznek új programokat beépíteni, ilyen lesz a társasjáték délután, amire igazából kíváncsiak vagyunk, illetve hogy a fiatalokat is be tudják csalni valamivel, tehetséges előadók számára fellépési lehetőséget biztosítanak.

Mit értek ezalatt? Hogy azoknak akik gyakorló énekesek vagy hangszeren játszanak közönség előtti fellépést biztosítanak. Így lehetőségük nyílik a szereplés gyakorlására.

Ez az új program nem igazán érint bennünket, nem nagyon vágyunk igazán amatőr előadásokra, ami gonoszul hangzik, de lássuk be, veszélyes is lehet. Ki hogyan értékeli a tehetségét! :D

Allison elköltözik

Minden második héten járunk a könyvtárba úgynevezett ESOL chat group- ba, ahol kicsit beszélgetünk, tanulunk. Ezeket  az órákat a könyvtárosok vezetik és teljesen ingyenes.

Általában két hölgyre hárul ez a feladat. Az egyik Elaine, akit már az angol suliból jól ismerünk. Csak vasárnaponként van a könyvtárban, főállásban a főiskolának dolgozik. Kedélyes, vicces és kedves, minden témára nyitott és segítőkész. A másik Allison, aki szintén csak bizonyos napokon fellelhető a könyvtárban. Ő egyébként álatlános iskolában tanító. Hasonlóan Elaine-hez, ő is egy roppant kedves és türelmes, segítőkész teremtés.

Nagyon szeretjük ezeket a beszélgetéseket mert tényleg bármiről lehet.

Sajnos két héttel ezelőtt azonban Allison bejelentette, hogy kapott egy jobb állást Norwich-ban, (ahol egyébként a fia is él), így nem gondolkozott kétszer, hogy elfogadja-e.

Ez tipikusan az a  szituáció, amikor az egyik szemünk sír, a másik mosolyog. Hisz nagyon örül az új lehetőségnek, így semmi okunk rá, hogy mi ne örüljünk a sikerének, ugyanakkor szomorúak vagyunk, hogy elmegy és itt hagy bennünket.

Szerettünk volna kedveskedni neki egy kis aprósággal, így szép angol szokás szerint vettünk neki egy képeslapot, csokit és virágot.

Ma van az utolsó napja, nekünk pedig pont lesz angol, így megragadva ezt az alkalmat, oda is adjuk neki. 

Biztos vagyok benne, hogy örülni fog és értékeli a gesztust. Továbbá megígérte, hogy ír egy e-mailt amint berendezkedett az új helyén és minket is készséggel arra biztatott, hogy bármikor írjunk neki, akármiről és tartsuk a kapcsolatot. :)

Amerikából jöttem - 2. rész

Az előző részben főként az útra koncentráltam, most inkább arról szeretnék beszélni, hogy mit láttam ott.
Az első dolog, amit mindenképp meg kell említenem, az az amerikai zászló. A filmeken sokszor lehet látni, hogy a zászló ott van mindenhol és ez a valóságban is igaz. Elég csak ránézni erre a képre:

Nekem nagyon tetszett az, hogy a régebbi stílusú épületek mellett-mögött ott magasodnak a felhőkarcolók, a kis utcákba pedig csak bizonyos időszakokban süt be a nap.

És hogy a kedélyeket is csillapítsam valamelyest, örömmel tudatom veletek, hogy őslakossal is találkoztam, nem haltak még ki teljesen:

A következő részben mesélek kicsit a Boston Tea partyról és mutatok pár képet a múzeumról. ;)

Amerikából jöttem - 1. rész

A szeptember és október elég mozgalmas volt a számunkra. Kitti elkezdett dolgozni az új munkahelyén - remélhetőleg erről majd egy blogbejegyzésben még hallhattok, mert nagyon izgalmas dolgokkal foglalkozik! - én pedig szintén nem unatkoztam.

Tavaly Amsterdamba utaztam egy konferenciára, ahol bemutathattam két olyan szoftvert, amit az itteni egyetemnek csináltam. Ezt a konferenciát idén Bostonban rendezték meg, a főnököm pedig szerette volna, hogy megint menjek és mutassam meg az újabb fejlesztéseket. Nem tiltakoztam egyetlen pillanatig sem. :)

A londoni Heathrow reptérről indultunk, ahol a szokásos biztonsági ellenőrzéseken kellett átesni. Természetesen megint lekapcsoltak (egyszerűen nem tudok átmenni úgy, hogy ne szentelnének külön figyelmet nekem az ilyen helyeken), végigvizsgáltak, megnézték a cuccaimat. Lassan hozzászokom az ilyesmihez, pedig ha borotválkozom, kevésbé van terrorista fejem. Na mindegy.

Már az út is rengeteg élményt hozott - még sosem utaztam ilyen bazi nagy repülőgéppel, ahol nem 6-an, hanem 8-an ülnek egy sorban, van külön bárpult, külön kis TVje mindenkinek, amin a legújabb mozifilmektől kezdve a sorozatokon át, minden van, mint a búcsúban. Még azt is meg lehet nézni, hol tart épp a gép és mennyi idő van az érkezésig. Amikor Magyarországra repülünk, az általában 2 és fél óráig tart és már az is a halálom. Ez az út közel 8 órás volt. :)

(Ezeket a képeket a visszaúton csináltam, szóval ne zavarjon meg benneteket, hogy a repülő rossz irányba néz)

Az alsó képen szépen látszik, hogy egy ilyen gép kb 800 km/ó sebességgel  repül kb 10 km magasságban, ahol nem mellesleg -48 fok van. :) A vonatokkal ellentétben, itt senki nem akarta kinyújtani a karját az ablakon. :)

Az érkezést követően laza másfél órát kellett várni, mire sor került rám a vámnál. Egy kedves bácsi levette az ujjlenyomataimat (amit mindenkinél megcsinálnak, aki először utazik Amerikába), bepecsételt az útlevelembe (ilyet is régen láttam, teljesen megszoktam ezt az EU-n belül oda utazol ahová akarsz dolgot) és kellemes időtöltést kívánt. A pecsét szerint két hónapig tartózkodhatok az országukban, én ebből 4 napot használtam ki.

Ezen a képen már vigyorgok, mert beengedtek az országukba (mellettem a kolléganőm, akivel mentünk a konferenciára).

Ja és így vigyorog (vagy kevésbé vigyorog, mert marha fáradt az időeltolódástól) egy falusi gyerek a Harvard Egyetemen:

Folyt. köv...

Nyereményjáték lezárása/nyertesek

Az előzőekben meghirdetett nyereményjátékunk tegnap éjfélkor lezárult. Meg kell mondjam, kicsit csalódott vagyok a részvételi arány miatt. Ugyanakkor ez nagyban megkönnyítette a sorsolást, amit meg sem kellett ejtenünk. 

Ugyanis mindössze két versenyzőnk akadt és mind a ketten más ajándékot jelöltek meg nyerésük esetére. 

Bár Csabi több megjegyzést is kommentelt 'lehetséges' és vad válasz ötleteivel, hogy beinduljon a játék, még ez sem volt elég, hogy meghozza a kedvetek. Mellesleg a helytelen válaszok nem kerültek játékba, de szerencsére nem is másolta be őket senki. :D

Így sem a banánfa, sem a kiscsoportos mamutfenyők nem voltak nyerő tippek, csak hogy megemlítsem őket. :) Ellenben a helyes válasszal, ami a levendula volt.

Így Erika gazdagabb lett egy könyvvel, Bea pedig bezsebelheti az általa választott hűtőmágnest. :)

Hát nekik gratulálunk és köszönjük a részvételt! <3

A bónusz: kézbesítés személyesen! ;)

Íme a nyeremények amikért játszhattatok (a nyertesek fényében immár személyre szabva):

Szóval fogunk még játszani, ami azzal járhat hogy elárasztjuk Erika lakását angol holmikkal (mert ő állandó nyertesünk, szerintem most sincs meglepve :D ), vagy beszállhattok ti is. Most őszintén? Ki nem szeret nyerni? Mert az ne jelentkezzen, ugyanis ezekben a játékokban komoly esély áll fenn a nyerésre!! :D

Első házassági évforduló - Nyereményjáték

Wow, hogy szalad az idő! Már eltelt egy év azóta, hogy hivatalossá tettük a család és barátok színe előtt, hogy bizony mind a ketten ugyanazt az ösvényt akarjuk taposni kéz a kézben, életünk végéig.

Nem tartottunk nagy ünneplést, egy vacsorával emlékeztünk meg a mai napról. :)

Ajándékot sem adtunk egymásnak, mert ma Nektek készültünk valamivel. 

Azt már megtárgyaltuk, hogy az életünk egy jelentős pontja volt és lesz a botanikus kert. Szóval ne lepődjetek meg, ha ehhez kapcsoltuk a játékunk. :D Mert bizony, meg kell dolgozni ezért a jutalomért. :P

Lássuk a részleteket! Jól figyeljetek, mert most kemények leszünk! :D

Nyereményjáték: 

Írd meg nekünk kommentben, az alábbi képen található növény nevét!
(Nem kell megijedni, gyakori és kedvelt növény, még ha első ránézésre nem is úgy tűnik.)

A helyesen válaszolók közül két nyertest fogunk sorsolni!

Nyeremények: 1 db angol nyelvű könyv (regény)
                          1 db hűtőmágnes

Szabályzat: Válaszokat csak kommentben fogadunk el, hiszen volt training, hogyan tudod ezt megtenni. :) BUMM!! :D

Megkérünk minden kommentelőt, hogy jelölje meg a válasz mellett, hogy ha nyerne, melyik nyereményt részesítené előnyben. A sorsolás végeztével ezt a kérést figyelembe fogjuk venni. A határidő lejárta után nem áll módunkban elfogadni a választ, még ha helyes sem. Amennyiben nem Google account-od van, kérlek jelezd a neved a kommentben. :) Senki ne írjon névtelen kommentet!!! :D
Bármilyen plusz információ csak a tudásunk növeli, az esélyeket nem. :)

A Ctrl+C és Ctrl+V használata csak saját felelősségre! NE bízz meg az előtted kommentelőben bármi áron! :D

Határidő: 2016. augusztus 14. (vasárnap) 23:59

Sok szerencsét mindenkinek! Ne feledjétek, a Google a barátunk! :)

A botanikus kert

A botanikus kertbe látogatás már egy ideje felvetődött, de sosem találtuk meg a tökéletes időpontot, amikor a legszebb színeiben pompázva tekinthetjük meg.

Ám ez az alkalom most jött el és ezt szépen eseményhez is kötöttük. 

Aki jól ismer minket, az tudhatja, hogy a lánykérés a debreceni botanikus kertben esett meg. Igaz akkor nem volt sok minden, amiben gyönyörkedhettünk volna - hacsak nem egymásban - mert márciusban mindent hó borított. :)

Szóval ez a látogatás a közelgő első házassági évfordulónkhoz kapcsolható. :)

A botanikus kert Cambridge belvárosában van és hatalmas területen fekszik. Órákat lehet eltölteni a bolyongással és sétával, hogy mindent szemügyre vehess. A kertet díszíti többek között egy szökőkút is, ahol megpihenhetnek, vagy amiről tájékozódhatsz, mert gyakorlatilag az az egész közepe.

Különböző üvegházak és kialakított részlegek voltak találhatóak, ahol mindenféle ritka vagy kevésbé ritka növény tündökölt. Emellett a hely nagyon hangulatosan van kialakítva, igazi gyöngyszem Cambridge-ben.

Rengeteg képet készítettünk, gyakorlatileg ezt mind lehetetlen ide feltölteni most, de csemegéztem nektek jó párat. :) Mivel a látványra mentünk, ne haragudjatok amiért nem tudom a növényeket megnevezni nektek, de a Google-t tudnám a figyelmébe ajánlani annak, aki emiatt neheztelne ránk. Töltse inkább kutakodással azt azt időt, amit nekünk fordítana. :D

Növényeken kívül pedig honos állatokat is megnevezhetünk ezen a területen. Melyek nem másak, mint a kacsák. :)

Ezt a helyet élőben kell látnotok, mert a képek szépek meg jók, de nem adják vissza az igazi voltát a dolognak. Szóval ha erre jártok, feltétlenül programozzátok be. Állítólag tavasszal a legszebb. ;)