Minden második héten járunk a könyvtárba úgynevezett ESOL chat group- ba, ahol kicsit beszélgetünk, tanulunk. Ezeket az órákat a könyvtárosok vezetik és teljesen ingyenes.
Általában két hölgyre hárul ez a feladat. Az egyik Elaine, akit már az angol suliból jól ismerünk. Csak vasárnaponként van a könyvtárban, főállásban a főiskolának dolgozik. Kedélyes, vicces és kedves, minden témára nyitott és segítőkész. A másik Allison, aki szintén csak bizonyos napokon fellelhető a könyvtárban. Ő egyébként álatlános iskolában tanító. Hasonlóan Elaine-hez, ő is egy roppant kedves és türelmes, segítőkész teremtés.
Nagyon szeretjük ezeket a beszélgetéseket mert tényleg bármiről lehet.
Sajnos két héttel ezelőtt azonban Allison bejelentette, hogy kapott egy jobb állást Norwich-ban, (ahol egyébként a fia is él), így nem gondolkozott kétszer, hogy elfogadja-e.
Ez tipikusan az a szituáció, amikor az egyik szemünk sír, a másik mosolyog. Hisz nagyon örül az új lehetőségnek, így semmi okunk rá, hogy mi ne örüljünk a sikerének, ugyanakkor szomorúak vagyunk, hogy elmegy és itt hagy bennünket.
Szerettünk volna kedveskedni neki egy kis aprósággal, így szép angol szokás szerint vettünk neki egy képeslapot, csokit és virágot.
Ma van az utolsó napja, nekünk pedig pont lesz angol, így megragadva ezt az alkalmat, oda is adjuk neki.
Biztos vagyok benne, hogy örülni fog és értékeli a gesztust. Továbbá megígérte, hogy ír egy e-mailt amint berendezkedett az új helyén és minket is készséggel arra biztatott, hogy bármikor írjunk neki, akármiről és tartsuk a kapcsolatot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése