Eltöltöttük az második utolsó esténket is a Chauntry Road-on. Ismét összepakoltunk, mindent levittünk és vártunk. Ezúttal nem kellett csalódnunk, új fuvarosunk még korábban is érkezett. Épp csak annyi időnk volt (az ígért érkezéshez viszonyítva időben lettünk volna), hogy Tofut betegyük a hordozójába, mielőtt ijedtében úgy elbújik, hogy az egész lakást ki kell üríteni mire megtaláljuk. :)
Ő egy másik megyéből vállalta el ezt a munkát nekünk, így az egyezség úgy szólt, hogy óra bérre dolgozik és az út miatt alapból kettőről indul a számolás (egy óra ide - egy vissza).
Arra számítottunk, hogy két körre lesz szükségünk, hogy mindent átpakoljunk. Nem a távolság miatt, hisz az új ház max. 10 percre van a régitől autóval, hanem a cuccok miatt. Még én is meglepődtem, hogy mennyi van. XD Ez a házban elrendezve nem tűnik ennyinek.
Az új sofőrünk egy litván középkorú emberke volt kitűnő érzékkel a felnőtt lego-hoz és irigylésre méltó hatékonysággal.
Röpke fél óra elég volt, hogy mindent bepakoljunk, ami lássuk be nem volt nehéz, hisz közvetlenül az ajtó előtt tudott parkolni, így csak ki kellett lépnünk a dobozokkal és minden mással.
Mivel az előttünk lévő úton szabad volt a parkolás - és mindig dugig is volt - már péntek reggel kitettük az egyik helyre a kukánk felcédulázva, hogy költözés miatt szükségünk van a helyre és az ajtóra is kiragasztottuk, hogy bizony mi költözünk és kéne a hely. Na most ezt vagy nagyon tiszteletben tartotta mindenki vagy csak az autójukat féltették, hogy meg ne húzzuk a dobozakkal/bútorokkal, mert nem hogy a kukánk által foglalt helyet de még az előtte, mögötte lévőt is szabadon hagyták. :D
Így amikor készen lettünk, így festett a kép:
Még maradt is hely.
Így már csak Tofut kellett begyűjteni, aki kicsit megszeppenve de nyugodtan várt, míg mi pakoltunk.
Mind szépen befértünk az autóba is és ő kíváncsian kandikált kifelé a szélvédőn az ölemből.
A kipakolás már közel sem volt olyan mókás. Az egyetlen parkolási lehetőség a ház mögötti parkoló, ahonnan kb 15- 20 m a táv. Ez nem hangzik soknak, de amikor millió körrel kell felcipelni a cuccokat, nagyon fárasztó. Főleg ha az a valami egy kanapé vagy egy ágy.
Tehát itt jóval több időre volt szükségünk. S míg mi küzdöttünk a nagyobb dobozokkal és egyéb nehéz dolgokkal, addig az emberünk egyedül hozott foteleket a vállán. Kicsit se volt égő. :D
Mi kipirosodva, izzadtan fejeztünk be a pakolást, ő mosolyogva és jókedvűen, hogy ez egy könnyű munka volt neki. :D
Kevesebb mint másfél óra elég is volt az egész procedúrára és nagyon rendes volt, mert kevesebb pénzt akart kérni.
Így végre amikor becsuktunk magunk mögött az ajtót végleg eldőlt, hogy most egy jó darabig az Ickleton Place lesz az új otthonunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése