Ismét eltelt közel két év a legutóbbi bejegyzésünk óta, ami igazán nem is számít, hisz az egyetlen volt 2018-ban. Őszintén szólva már nem is igazán emlékszem, mi minden történt ez idő alatt, de lássuk a fő szálakat, hogy gyorsan eljussunk a jelenig.
2018. Decemberben Csabi átesett egy vakbél műtéten. Rutin eljárás, bement és hazajött ugyanazon a napon a kórházból. A hazaút hosszú és fárasztó volt, a lábadozását viszont rövidre kellett fognia, ugyanis 2019. Január 31.-én megszületett kislányunk, Liza.
Liza születése pillanatától kíváncsian pislogott a világra, olyannyira, hogy még sírni is elfelejtett mikor világra jött, mert nagy kék szemeivel nézett körbe a teremben, hogy mi is történik most. Aztán hamar rájött a fázis késésre és pótolta a lemaradást. Igazából még ezelőtt a pillanat előtt megmutatta, hogy ő bizony nem fogja követni a szabályokat, és ezt a mai napig hevesen bizonygatja minden nap.
S míg Liza a világra nézett elkerekedett szemekkel, mi ugyanígy rá. Használati útmutató nyilván nem járt hozzá, s mikor beléptünk a ház ajtaján még el nem tudtuk képzelni, mihez is fogunk mi kezdeni vele. Megvoltak a kezdeti nehezségek, betakargattuk ha éhes volt és megetettük mikor fázott. Még jó, hogy kitartóan közölte a gondokat, míg végig nem próbáltunk minden opciót. Az első két hét álom meló volt. Csodálkoztunk is, hogy miért is panaszkodnak annyian a gyereknevelésre, hiszen ez semmi. Aztán kaptunk, hideget, meleget és ami egy babából kijöhet, mindent.
Sikerült a magyar nyelvet értékes szólás mondásokkal gazdagítanunk, melyeket Liza ihletett. Ezek az alábbiak:
Sajnos az öröm mellé szomorúság is társult, elvesztettük Tofut. Ő már az örök mezőkön tartja kordában a kisállatokat és biztosra veszem, hogy jó helyre került és néha figyel bennünket, ahogyan itthon tette a lépcsősor tetejéről.
Idén Februárban én is visszamenten dolgozni és Márciusban jött Covid. Innen már nagyjából képben vagytok..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése