Mint azt említettem, Lizával többször is hazalátogattunk már amikor kisebb volt is, de nyaralni egyetlen egyszer sikerült eddig eljutni. Hát nevezzetek rugalmatlannak, de mi végig úgy gondoltuk, hogy ha el kell cipelned magaddal a fél házat a baba szükségletei miatt és kb ugyanazt csinálnád mint otthon, azért nem érdemes órákat utazni. Így megvártuk, míg Liza is eljut abba a korba, hogy élvezze ezt ne pedig nyűg legyen belőle.
Ugye idén azért elég szigorú előírások voltak még nyáron is az utazásokat illetően, így mi is belföld mellett döntöttünk. A célállomás pedig nem más volt, mint a tengerpart.
Három nap, két éjszaka, négy táska, úgy, hogy csak a legszükségesebbeket vittük. Anno gyerek nélkül egy ilyen utat hátizsákból intéztünk volna.
Nem mentünk messzire, két óra volt út a legközelebbi normális partig. Szerencsére Liza jól tűrte az autókázást, a hosszabb utaknál Youtube mindig a segítségünkre siet. A parthoz nagyon közel van az egyik legnagyobb állatkert, ami elerhető távolságban van, így úgy döntöttünk, a pihenésünk első napját ott töltjük. Liza jelenlegi kedvenc állatai a szurikáták, melyeket hosszasan imád nézni, na és persze a cicák nagyobb rokonai. Szigorúan mindet cicának hívjuk, és a hívószó a ci-cicc. Ez elég vicces amikor egy tigrisnek kibálja. Na és az állatkert fénypontja nem más volt, mint a pápa, ami Liza nyelven cápa, a valóságban pedig fóka volt. Bár az is lehet, hogy ő teljesen mást nézett és tényleg egy pápát látott, ezt sosem fogjuk megtudni. De annyira le volt nyűgözve tőlük, hogy mondhattam én fókát ezerszer, szerintem már az sem érdekelte, hogy ott vagyunk-e még. Akárhányszor egy fóka elúszott mellettünk ő izgatottan mutatott rá és kiabálta, hogy pápa.
Az állatkert másik fénypontja a jégkrém volt számára. Mondjuk ezért nem kellett volna feltétlenül több órát utazni - mert megsúgom ahol lakunk is lehet kapni - de nyilván annak még az íze is más volt. Sokkal finomabb az ilyesmi, ha az ember egy fél órát áll sorban egy túlárazott jégkrémért.
Aztán késő délután hulla fáradtan beestünk a hotelbe. Meglepően tágas és kényelmes volt a szoba. Bár kicsit félrevezetőnek ítéltem, hogy azt mondták van kiságy a szobában. Ennek külön örültem, mert Lizával aludni egy ágyban lehetetlen. Mai napig nem értem, hogy lehet egy ilyen csöpp teremtésnek ekkora helyigénye. Szóval volt kiságy, meg nem is, mert ez utazó ágy volt. Aki már látott ilyet az tudja, hogy ezekbe erősen ajánlott egy külön matracot is venni. Hát az nem járt hozzá, így improvizáltunk és extra takarókból béleltük a kuckót. Persze ehhez nálam a pánik gomb azonnal bekapcsolt és a lehető legszörnyűbb képek játszódtak le a szemem előtt attól tartva, hogy beletekeri magát. Nagyjából 5 percenként ellenőríztem, hogy vesz-e még levegőt. Nyilván túlaggódtam ezt is.. Tökéletesen érezte magát újonnan kreált kis vackában.
És amikor azt mondtam hulla fáradtan, akkor persze Csabira és magamra gondoltam. Mert Liza amint meglátta az új helyet maxra töltődött. Kisajátította a TV távirányítót, tologatta a széket a babájával, ugrált az ágyon, és pillanatok alatt átrendezte az egész szobát külön figyelmet fordítva arra, hogy a földön minél több dolog legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése