Idén, mint ahogy minden más, a Halloween is kicsit másképpen zajlott mint a korábbi években.
Nem szoktunk nagy felhajtást csinálni, aznap feldobunk néhány dekort meg faragunk egy tököt. Idén sem történt ez másképpen. Ugye azt már mindenki tudja, hogy a csokigyűjtögető gyerekek számára az ajtó közelében elhelyezett töklámpás az egységes jelzés, hogy szabad a kopogás. A kedvenc részem mindig ez volt. Sajnos idén Covid ezt is megtiltotta, így a gyerekek számára más mulatságot találtak ki. Megkérték az embereket, hogy dekorálják ki az ablakokat, külteret és a gyerekek amolyan 'kincsvadászatra' indulhattak. A feladatuk az volt, hogy számolják meg hány Halloween-i figurát látnak az ablakokban és ha ezt jól megoldották, a szülők édességgel jutalmazták őket.
Mi ebben természetesen csak a dekorral vettünk részt. Azért bevallom reménykedtem, hogy fognak kopogni. Mi a tököt is kitettük, de úgy voltam vele, ha nem is jön senki, hadd lássák, kár lenne rejtegetni idei remekművem.
Liza a bölcsiben sokat hallott eme híres ünnepről. Minden tök láttán bőszen mondogatta, hogy 'Havai' ami nála a Halloween-t jelentette. Természetesen volt beöltözés is, amire mi nem igazán készültünk, így egy nappal az ünnepségük előtt mi még jelmez után kutattunk és reménykedtünk akad még valami normális az ő méretében. Szerencsére egy boszorkány jelmezt sikerült felkutatni és azt hiszem elnyerte az ő a tetszését is.
Itthon is keményen kivette a részét a dekorból is. Festettünk, pom-pom pókokat ragasztottunk és denevéreket gyártottunk. Némelyik kicsit kancsira vagy szárnyatöröttre sikerült, ám ez nem gátolt meg abban, hogy az ablakban helyet találjunk nekik. A mini pom-pom akkora siker lett, hogy Liza a mai napig játszik velük. Mindenhol ott vannak, de mindehol, nem viccelek!
Emellé pedig egész nap a Bounce Patrol Halloween-i albumát hallgattunk, ami nálunk egész évben megy ám, nem csak ilyenkor, de kivételesen alkalomhoz illő volt. Liza imádja őket, van egy- két nagy kedvenc aminek a klippjét is táncolja. Ha ezt meghallja mindent eldobva rohan a laptophoz, hogy az énekesekkel együtt billegjen. Jó kis zenék egyébként, nekem talán azon kevés gyerekdalok egyike, ami nem megy az idegeimre. Persze sosem kapom azon magam, hogy ezt énekelem míg takarítok, vagy főzök. Hallgassatok bele Liza abszolút kedvencébe, fülbemászó dallam.
Az esténket a kajával alapoztuk meg, talán ebbe fektettem a legtöbb időt és energiát, leszámítva a Lizáról próbált képek készítését.
Már-már tradicionális, hogy pizza tököcskék készülnek, és virsli múmiák. Főételnek pedig hozzádobtunk egy kis szörny hambit aminek az íze kicsit sem volt szörnyű, csak hogy mindenkit megnyugtassak.
Az este folyamán pedig legnagyobb meglepetésünkre volt egy család, aki bekopogott. Négy gyerek jött, a legkisebb lelkesen próbálta az egész tál csokoládét elfogadni ahelyett, hogy vett volna ki belőle. Végülis, lehet tudta, hogy úgysem fog már senki jönni. Azóta is van még csokink Halloween-ről...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése