A boltokban évről évre korábban lehet kapni a Halloween-i dekorokat, beleértve a tököket is. Sőt, a Halloween-i cuccok már nem is kapnak főszerepet, csak egy kis zugot, mert velük egyidőben már a Karácsony termékei is megtalálhatóak.
Amilyen ütemben haladunk, nem lepődnék meg ha Januárban már a csoki Húsvéti nyuszik pislognának a polcokról.
Szóval idén úgy döntöttünk, nem a boltból veszünk tököt faragni, mivel nem tudjuk ilyen hosszú ideig tárolni és nyilvánvaló, hogy nem lesz már amikor mi szeretnénk venni pár nappal az ünnep előtt. Jó ötletnek tűnt, hogy egy 'szedd magad' farmra látogassunk el, így két legyet ütünk egy csapásra. Csudiszép tökünk lesz amint mi választunk frissen a szántóról, és jó kis családi program.
Amit én nem kallkuláltam be az persze nem más, mint a Covid. Ami eddig 'gyere és ott leszel' esemény volt, oda mindenhova időpontot kellett foglalni. Hát persze, hogy minden dugig volt már, mire hozzám eljutott ez a hír. Nem szoktam könnyen lemondani a dolgokról, amiket a fejembe veszek, így addig kutakodtam amíg találtam egy helyet, ahol nem kértek foglalást. Tehát az úticél adott volt.
Amikor ők azt hirdették, hogy farm, akkor én nem egy veteményes kert méretű kis földre gondoltam. Elég kiábrándító volt a látvány. A tök farmot 15 perc alatt bejártuk, a válogatás több időbe telt mint végigsétálni. Szinte mindegyik tök deformált, sérült vagy rohadt volt. Nyilván egy ilyen nem ideális tárolásra és a felhasználást is nehezíti. Nem segített a helyzeten, hogy nyakig sár volt mindenhol. Itt már megbántam, hogy a kis csinos bolti tökökről oly könnyen lemondtam. De ami visszahozta az egész varázsát, hogy Liza roppant mód élvezte. Két lépés után kiválasztotta a lehető legkisebb és legzöldebb tököt amit lehetett. Neki ez annyira tetszett, hogy egy percre sem vált meg tőle. Diadalittasan szemlélgette amint megkaparintotta és büszkén szorongatta egészen hazáig. Persze amint ezt megtalálta ölbe kéreszkedett, így nem csak őt, de a tököt is végig kellett cipelni amíg találtunk egy faragható méretűt is.
A zsákmányokkal hazafelé még megálltunk a Mekinél (itt nem annyira népszerű mint otthon, alig találni, felénk meg pláne, így kaptunk a lehetőségen). Ez a csudijó mű kaja tele mesterséges anyagokkal és tartósítószerrel elfogyasztva édes hármasban a kocsiban, láthatóan mindenkinek megdobta a kiruccanás élményét. Zsonglőrködni a hambi, sült krumpli, ketchup és kóla között a hátsó ülésen magában is elég nehéz, de természetesen Liza fokozta a nehézségi szintet és folyamatosan ugrált az ülésen közben.
Ezért a tökért 40 percet kocsikáztunk (plusz haza), és háromszor annyit fizettünk, mintha a boltban vettünk volna. Tehát jöhet a kérdés, hogy megérte? A tökért, abszolút nem, viszont a mosolyokért amit Liza arcára csalt ez a kiruccanás, minden perce. Na és hát nem utolsó sorban végre Csabi is hasznát vehette a tavaly Karácsonyra kapott gumicsizmájának. Ideje volt már használatba venni, tehát újabb érv amelett, hogy megérte. De azért egy biztos - jövőre nem ide megyünk tököt venni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése