közös

közös

2021. március 30., kedd

Anglia én így szeretlek - ahány nép, annyi szokás 2. rész

 Folytassuk a listát akkor ott, ahol abbahagytuk. Felkészülni, vigyázz..


7.  Csipsz csipsszel

Hát ezt a szót idejét nem tudom mikor írtam le így utoljára, nem lennék azon se meglepve, ha még soha életemben nem írtam volna le.

Szóval Angliában a legnépszerűbb nasi nem más, mint a csipsz. Ez gyakran képezi az ebédjük részét, desszertként funkcionálva. Egy tipikus angol ember kezében ebéd időben egy szendvics, egy zacskó csipsz és egy üveg innivaló (általában valamilyen szénsavas lötyi) található. Célnak megfelelően a csipszek mini zacskós formában is megtalálhatóak, melyek kitűnően elférnek a táskában, hogy aztán ebédidőben előkerüljenek. Fő az egészség. 

Pont ezért, mert ez a 'normális' ebéd opció számukra, a boltokban mindig fellelhetőek azok az akciók, melyekben egy szendvics, egy innivaló és egy nasi (ami lehet természetesen csipsz, csoki, gyümölcs, stb.) együttes megvásárlása olcsóbb mintha csak egy szendvicset vennél egy vízzel. Én számtalanszor vettem nasit csak amiatt, hogy kedvezményt kapjak, mert csomagban tényleg jobban megéri.

És ha már a mini zacskós csipszet emlegettük, nézzük is meg rögtön az ellenkeződjét, ami nyilván nem más, mint az óriás zacskós kiszerelés. Ezek általán 12,  24 vagy 30 ilyen kis pici zacskót rejtenek. Kitűnő osztozni, foci meccsek előtt zsákszámra viszik az emberek. Az viszont hogy ez mennyi felesleges szemetet generál, már láthatóan senkit sem zavar.

 


Aki olvas angol híreket esetleg rábukkanhatott arra a cikkre, melyben nyíltan taglalják az angolok megszállottságát a csipsz iránt. Statisztikák bizonyították, hogy az angolok több csipszet fogyasztanak, mint az emberek egész Európában; átlagosan kb 150 zacskó/fő/év!

Ez pedig bizonyítja, hogy a fentebb leírtakkal cseppet sem túloztam.


8. Gabonapehely és müzli reggelire

Ha tovább taglaljuk az étkezési szokásaikat felfedezhetjük, hogy az angolok nem sokat kínlódnak a reggeli elkészítésével sem. Főleg hétköznapokon a szokásos reggelijük nem mást, mint a gabonapehely, müzi vagy zabkása ha valami melegebbre vágynak. 


A gyerekeknek gyártott egyik legnépszerűbb gabonapehely a rice krispie, ami ilyen rizsszem méretű kb semmilyen ízű puffasztott pehely. De a gyerekek úgy tűnik nagyon szeretik, többek között Liza is és boldogan hivatkozik rá 'rájsz piszpi' néven amikor a bölcsiben ezt kínálják reggelire. 


Tudjátok milyen szemeket meresztettek rám a kollégáim, mikor elmondtam, hogy én szendvicset eszek általában reggelire? Mintha azt mondtam volna, hogy embert öltem. Nyilván nekik ez nagyon furcsa, hisz az az ebédjük, nekünk meg az a furcsa amit ők csinálnak. 

Na és akkor már gondolom felmerült sokakban, hogy de hát mi van a hagyományos angol reggelivel, ami aztán bőséges (kolbász, tükörtojás, piritós, bacon, hashbrown amit leginkább krumpli krokettnek tudnék jellemezni és paradicsomos bab). Szerintem ez csak elolvasva is megválaszolja a kérdést, hogy ki a töknek van ennyi ideje reggelente, hogy ezt mind elkészítse? Ez a reggeli a régi időkből maradt fent, a fizikai munkások reggelijeként funkcionált. Ma már inkább csak hétvégi csemege és turista csalogató, de határozottan nem a hétköznapok része, kivéve a kajáldákban, ahol nyilván a napi menün van. Kár érte egyébként, mert nagyon finom és kiadós. Amikor mi ilyet ettünk garantált volt, hogy az ebéd kimaradt, mert még délután kettőkor sem voltunk éhesek utána úgy, hogy legtöbbször nem is bírtuk megenni az adagunk.



9. Az ajtóig kérem a levelem

Ki emlékszik azokra a pillanatokra amikor inkább úgy döntöttél, hogy nem mész ki a postáért mert szakad az eső? Hisz megvár az a postaládában. Vagy épp annak hiányában lesni kellett a postást, mert ő az időjárásra fittyet hányva tuti hogy betűzte a kapura a leveled/magazinod, ami röpke 5 perc alatt az eső martalékává vált? Szerintem ez volt a postások bosszúja amiért nekik ilyen időben is kint kellett lenniük.

Még szerencse, hogy Angliában ettől nem kell tartani, ugyanis a postaláda az ajtón van. Nos, a postaláda szó igencsak eltúlozza ezt, ez levélnyílás szakszóval említve. Így nekem a lábam ki sem kell tennem a postáért, minden szépen a lábtörlőn landol. 

 

Persze emiatt számtalanszor fordult már elő, hogy hazajövet majdnem beestem az ajtón, mert amikor léptem be, akkor vettem észre a postát a földön és nem akartam rálépni, főleg ha épp sáros, vizes volt a cipőm. Ez fokozotton izgalmas, ha kisebb csomag hever pontosan azon a ponton, ahová én lépni készültem. S bár ezek általában nem törékeny dolgok, ezt lehet könnyen megcáfolnám, ha rátrappolok.

A nagyobb csomagokhoz, melyek nem férnek be a nyíláson bekopog a postás, hogy átadja. Ha épp senki nincs otthon általában csomagtól függően (aláírós, nyomonkövetett vagy csak sima) a postás otthagyja egy biztonságos helyen (ez nekünk jelenleg a gázóra szekrény az ajtó mellett) és hagy egy cédulát, hogy ott van, vagy visszaviszi a postára és szintén hagy egy cédulát, amivel az a következő x napon belül átvehető. 

A fentieket olvasva biztosan van olyan, akinek lelki szemei előtt a lentihez hasonló képek lebegnek és a gondolattól is hidegrázást kap.

Ezért a paranoiásokat megynugtatnám, ez nem kukkoló lyuknak lett kialakítva és belátni sem lehet rajta, mert fekete kefeszerű sörtékkel van bélelve ami garantálja, hogy minden rejtve marad a kíváncsi szemek elől.




10.  Kiárusítás a csomagtartóból

Szerintem bátran mondhatom, hogy a legtöbb ember rengeteg lomot halmoz fel, amire aztán egy ponton ráébred, hogy abszolút semmi szüksége. Ezek a lomnak nevezett dolgok viszont nem feltétlenül szemetek és könnyen lehetséges, hogy valaki más nagy hasznát venné az adott dolognak. Hisz tudjátok, ami nektek szemét, lehet hogy másnak kincs. Nagyon szeretem ezt a motótt, sokszor hivatkozok rá mert abszolút egyetértek ezzel. 

Tehát arra a célra, hogy az ember megszabaduljon a felesleges dolgoktól ott vannak a Facebook csoportok, melyek számomra kiábrándítóak. Adhatsz fel apróhirdetést, bár mivel manapság minden közösségi médiákon keresztül zajlik, van kétségem hogy bárki is böngész még ilyeneket és Angliában itt van a jó kis kiárusítás a csomagtartóból, melyre angol zsibi néven is hivatkoznak néhányan. Ez furán hangozhat, de angolul teljesen értelmes kifejezés. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy bolhapiacot. A lényege, hogy az ember megpakolja a csomagtartóját minden kacattal ami neki már nem kell és megpróbálja eladni. Mivel ez egy népszerű dolog Angliában, ennek általában van egy szervezett formája. Rendezvényként kerül megrendezésre, legtöbbször összekötve valami egyéb rendezvénnyel. Annak, aki eladni szeretne helyjegyet kell váltania és ennyi. Kipakolja a kis cókmókját és várja a nézelődőket remélve, hogy valakinek épp arra lesz szüksége amire neki már nincs és nem fognak pár fontot sajnálni érte.

Ennek a kisebb változata a garázs kiárusítás. Filmekben sok ilyet látni. Ezt általában egymaguk szervezik az emberek, van aki szélesebb körben hirdeti előre, van aki csak bízik benne, hogy forgalmas környéken lakik. Nyilván szerencse kérdése is, hogy megéri-e. Mókásnak mókás az biztos.


Ezzel meg is volt a tíz dolog amire felfigyeltem, viszont míg ezeket leírtam, eszembe jutott még egy. Tehát íme a bónusz:

+1 Lomtalanítás

Biztosan emlékszik mindenki, hogy otthon hogyan zajlottak ezek. Én falun laktam, ott viccesebb ez mint városon szerintem.  Egy héttel előre hordják szét a szórólapot, hogy ekkor és ekkor lomtalanítás lesz, kérik az embereket, hogy adott napon hajnal hétre pakolják ki a felesleges dolgokat. Pánikol az ember, hú egy évben csak egyszer van ilyen, sok a szemét, hordja kifelé a kapu elé még előző nap délben, nehogy ne vigyék el. Aztán elkezd gondolkozni, hogy talán némelyik mégiscsak jó lesz még valamire, ezért visszahord valamennyit. Kicsit később jön egy újabb gondolat, hogy mit fog szólni a Piroska néni ha jön unokákat látogatni kát házzal odébb és látja, mennyi minden van kint. Az a pletykás öregasszony elterjeszti a faluban, hogy lomosak vagyunk, majd kirakunk néhányat a következő évben, így még a halom felét visszaviszik mondván, ha eddig megfért, még egy évig már elfér.

Miután pedig az ember elégedetten megpihen, hogy csak két törött műanyag vödör, egy rendezetten feltekert szakadt nyloncsomó és egy gumiabroncs díszeleg a kapuban, jöhet az izgalmas része a dolognak, amikor is a kutya megállás nélkül ugat. Mert hát jönnek a kíváncsi szemlélkedők, mintha a piacot rónák és kedvükre túrkálják a kupacokat kincsek után kutatva. A szégyenlősebbje ezt éjszaka teszi, tehát aznap éjjel sok pihenés nem jut a kemény munka után. Mikor pedig végre elcsendesül az utca jön a kukás kocsi és a kutya újult erővel rákezd torkaszakadtából, hogy a kakast is túlharsoghassa reggel. Itt pedig elérkeztünk arra a pontra, amikor megkérdőjelezi az ember, hogy ez a lomtalanítás áldás vagy átok.

Angliában ezt nem kell végigélni, ugyanis nem létezik ilyen, hogy lomtalanítás. Cserébe jól működő hulladékgazdálkodási rendszer van, melynek része a háztartási -, szelektív hulladék, illetve komposzt feldolgozás. Minden nagyobb tárgy (hűtő, mosógép, ágy, stb) leadható a szeméttelepen, viszont ezért egy minimális díjat fizetni kell. Így nem csoda, hogy rengeteg ember dönt úgy, hogy inkább valami csendes vagy erdős részen 'véletlenül' elhagyja az adott nem kívánt tárgyakat. 

A fenti képen sajnos a mi parkolónk látható. De aggódni egy percig sem kell, az illetékeseknek jelentettem és épp a mai napon kaptam a választ, hogy igyekeznek minél hamarabb eltakarítani. A segítőkészségük értékelendő, de nem az ő feladatuk lett volna ez első körben. Ez nem csak esztétikailag szörnyű, de mind higiénia mind pedig környezetszennyezési szempontból is katasztrofális és egyben felháborító. Tehát hiába a jól működő rendszer, ha mégsem működik az olyan jól. Viszont tény, hogy az emberek hozzáállása még inkább csak ront a helyzeten.


2021. március 26., péntek

Anglia, én így szeretlek - ahány nép, annyi szokás 1. rész

Amikor kiköltöztünk Angliába, rengeteg dolog feltűnő volt, hogy mennyire más mint ahogy azt mi megszokhattunk jól ismert kis hazánkban. 2017-ben két bejegyzést is szenteltünk annak (Február és Március), hogy 22 számunkra legmeglepőbb dolgot osszunk meg, melyek némelyike érdekes, egy - kettő logikátlan, a többsége pedig csak szokás kérdése. Immár nyolc éve élünk kint, tehát túl sok új dolgot már nem fedezünk fel, de lehet csak azért mert már adaptáltuk őket. Most viszont a nem létező rengeteg szabadidőmet kihasználva úgy döntöttem, próbálok kicsit nyitott szemmel járni újra - ami be kell valljam, irtó nehéz, mert eszméletlenül fáradt vagyok állandóan - és sikerült újabb tíz érdekes dolgot feltárom, ami nekem már annyira nem érdekes, csak hétköznapi. És amint ezt leírtam nyilvánvalóvá is vált számomra, hogy bizony bizony hozzászoktunk ezekhez és ezért nem tűnik fel. Ez az új normális és most már az a szembetűnő, ha a dolgok nem így vannak.

Nos, íme a legfrissebb lista:

1. Képeslap mindenre

Az angolok imádnak képeslapot adni egymásnak. Legyen az születésnap, Karácsony, költözés, új baba, gyógyulj meg hamar, vagy épp gratuláló lap, biztos hogy  találnak alkalmat, hogy adjanak egy képeslapot. Na de nem csak a távol élő barátoknak, rokonoknak. Mindenkinek és személyesen adják át. El nem tudom mondani hány képeslapot szoktam kapni Karácsonykor a kollégáktól. Kedves gesztus persze, de abszolút szükségtelen. Így viszont bunkóság nem visszaadni, tehát nálunk is raktáron állnak a képeslapok.

 

2. Hűtő felül, fagyó alul

Januárban elromlott a hűtőnk. Persze mikor máskor, ha nem akkor amikor az ember kiköltekezte magát és húzza a strigulákat a következő fizu napig. Lényeg a lényeg, vettünk egy másikat és amíg keresgéltem, próbáltam felidézni, hogy otthon milyen hűtőnk is van. Nem mintha számítana, de ekkor döbbentem rá, hogy az otthoni hűtőknek általában felül van a fagyasztó része (már ha kombi) míg itt alul. Azt kell hogy mondjam, ez a hűtő felül, fagyó alul kombináció szerintem sokkal praktikusabb, mert nyilván a hűtőt többször nyitogatjuk. Bár ha megfordítom a dolgot, jó kis mozgás volt folyton hajolgatni, hogy lássa az ember mi van a hűtő alsó polcain. Ugyanakkor Csabi így is megbizonyosodik róla, hogy legalább a karját erősítse és minimum hússzor nyitja ki a hűtőajtót egy nap. Azt értem, hogy megnézi a dolgokat, hogy nem tűntek-e el bizonyos idő alatt, de meg vagyok róla győződve, hogy ő azt is reméli, újak bukkannak fel. Imerős a mondat, hogy nincs ebben a hűtőben semmi? Számomra ez az élet egyik nagy kérdése, hogy hogy lehet semmi a hűtőben, ha egyszer tele van?

3. Buszok

Tehát otthon vannak a csuklós buszok és a jó kis ezer évesek, melyek úgy csattogtak és zörögtek, hogy néha nem voltam benne biztos, hogy nem fognak szétesni menet közben. Itt a csuklós buszok helyett emeletes buszok vannak, melyek véleményem szerint roppant praktikusak. Én imádtam fent elől utazni és mindent látni. Tény, az időseknek nem a legjobb, de nekik rengeteg hely van lent. Viszont ha már itt tartunk ki kell emelnem, hogy a sofőrök nagyon figyelmesek. Mindig megvárják míg az idősek, kisgyerekesek, babakocsisok helyet találnak és leültek mielőtt elindul! Szintén megvárják, hogy a lépcsőn felmenjen aki akar az emeletre és sokszor azt is kivárja, hogy ott is leüljenek az emberek. Emlékszem hányszor estem el majdnem az otthoni buszokon, mert kb amint kifizettem a jegyem már indult is a busz esélyt sem hagyva, hogy felmérjem van-e üres ülés, arról pedig álmodni se mertem, hogy el is érem azt még indulás előtt. Nem tagadom, párszor az is előfordult, hogy emiatt emberek ölébe estem de biztosíthatok mindenkit affelől, hogy ez nem volt része az akkori randizási és flörtölési szokásaimnak.

Szóval mindenki tudja, buszra felszállni az első ajtón, leszállni a hátsón kell. Nos, nem Angliában, ahol mindössze egy első ajtó van. Az emberek sorba állnak a buszokhoz (eh, van kivétel persze de jobb napokon ez így van) és türelmesen megvárják, míg leszáll aki akar. Ezt a sofőr jelzi is egyébként, hogy van-e leszálló vagy szabad az út fel. Ami pedig külön pozitívum volt és még mindig az, hogy a sofőrnek mindenki köszön és leszálláskor megköszönik neki az utat. Udvarias, tisztelettudó szokás, bárcsak otthon is így lenne. Aki pedig leragadt ott, hogy egyetlen ajtó van az megnyugodhat, mert több vészkijárat is található a buszon mind alul, mind pedig az emeleten. 

4. Közúti ellenőrzés

Ha pedig már a buszoknál járunk egy apró kiterővel említsük meg, hogy itt nincs közúti ellenőrzés. Soha nem fordul elő, hogy csak azért állít meg a rendőr, hogy megnézze a jogosítványt, forgalmi engedélyt. Rengeteg helyen sebességmerő kamerák vannak, így az út szélén sem állnak ott a kék ruhások, hogy lekapják a versenyautókat. Ha valaki túllépte a korlátot és elcsípte a kamera, rendszám alapján beazonosításra kerül és majd postán érkezik a bünti cetli a csekkel. Pont ezért mert nincs közúti ellenőrzés, itt nem kötelező a jogosítványt sem magadnál hordani. Persze előfordul azért, hogy a rendőr megállít. Ezek általában akkor fordulnak elő, ha megláttak valami szabálytalanságot, vagy műszaki hibát az autón, pl nem ég az egyik féklámpa vagy hasonlók. Ha egy ilyen esetben úgy dönt, hogy jogosítványt szeretne látni és az adott illető ezt épp nem hozta magával, a sofőrnek az igazoltatást követő hét napon belül lehetősége van azt bemutatni a rendőrkapitányságon mindenféle szankció nélkül.

5. A boltokban árulnak recept nélküli gyógyszereket

Épp sétálni indultál, vagy nagybevásárolni netán tankolni és rád tört hirtelen egy szörnyű fejfájás. Azonban nincs nálad fájdalomcsillapító és a legközelebbi patika a város másik végén van. Pánikra viszont semmi ok, Angliában szinte bárhol lehet venni vény nélkül kapható gyógyszereket. Ezek megtalálhatóak a drogériákban, az élelmiszerboltokban, sőt még a benzinkutakon is. Minden alap gyógyszer elérhető a fentebb említett helyeken, legyen az egy sima paracetamol, köhögés csillapító, savlekötő, sebfertőtlenítő, vagy akár szopogató tabletta, a választék széles. Persze bizonyos korlátozások azért vannak a gyógyszerekre, például egyszerre csak két paracetamol tartalmú gyógyszer vásárolható. A legtöbb nagy áruházban és drogériában pedig megtalálható egy kisebb gyógyszertár is, ahol a receptköteles gyógyszereket lehet kiváltani, illetve a vény nélkül kapható, komolyabb hatóanyagú készítményeket, melyekhez általában egy sor kérdés társul, hogy a gyógyszerész megbizonyosodjon arról, a termék valóban megfelelő a beteg számára. 


6. Receptköteles gyógyszer kiváltása havonta

Gyógyszer témánál maradva gondolom sokaknak ismerős, hogyan műküdik ez otthon. Minden hónapban bemész a háziorvoshoz, aki kiírja neked a gyógyszereket amiket állandóan szedned kell, majd miután szerencsés esetben csak fél óra várakozás után megkapod a recepteket, elbattyogsz vele a patikába, ahol újabb sorban állás vár, hogy kézhez kaphasd végre a nélkülözhetetlen bogyókat. Belegondolni is egy álom, erre külön készülni kell lelkileg. Itt ez egy sokkal egyszerűbb módon működik. Elmentél egyszer az orvoshoz, kiderült hogy életed végéig szedni kell valamit. Kiváltod a receptet és a patikus megkérdezi, hogy akarod-e, hogy ők megrendeljék neked a következő havi adagodat. Hah, egyértelmű a válasz nem? Így következő hónapban mielőtt még kifogyna a csoda bogyód a patika már küldi is az sms-t, hogy a gyógyszer átvehető. Ilyen egyszerű. A trükk mögötte, hogy ők kérnek új receptet az orvostól amire aztán kiállítják a gyógyszert. Mikre nem képes a jól működő kommunikáció. Azért az orvos a háttérből követi az eseményeket, gyógyszertől függően minden 3 - 12 havonta kontroll van, ahol nem ritka a vérteszt sem.



2021. március 25., csütörtök

A cukros bácsi

A hétvégén felmentünk a városba venni egy - két dolgot. Mióta tombol a Koronavírus, a főtér utcáján megszüntették a parkolást, hogy a gyalogosoknak több hely jusson és tudják tartani a távolságot egymástól, illetve hétvégén az egész utca le van zárva az autós forgalom elől. Ez nagyban megszokta könnyíteni a sétákat, mert így nyugodtan lehet az útra is húzodni, amikor a járda már túl szűknek bizonyul és Lizát sem kell túl rövid pórázon tartani, ha épp kedve támad gyalogolni. Persze csak átvitt értelemben beszélünk pórázról. Bár Angliában ahogy korábban már említésre került, nagy divat ez, hogy a gyerekeken hám és póráz van, ha valamit, akkor ezt soha nem fogom támogatni. 

Szóval visszatérve a lényegre, épp nagyban mendegéltünk, Liza persze mindenfelé, amikor jött egy bácsi a kis elektromos szekerén. Amikor meglátta Lizát megállt és kedvesen elkezdett hozzá beszélni, aki erre kicsit megszeppent. 

De a bácsi nem adta fel, jött a mentőkérdés amivel szóra bírta a gyereket ez pedig nem más volt, mint hogy szereti-e az édességet. Hát ezt a kérdést nyilván nem lehetett megválaszolatlanul hagyni. A bácsi az 'igen' szó hallatán elkezdett a zsebében kotorászni. Már láttam a lelki szemeim előtt, hogy valami keménycukrot fog kihúzni - mert ez szerintem tipikus, hogy az idősek azt hordanak a zsebükben - és épp mentségeket fabrikáltam magamban, hogy megakadályozzam, hogy odaadja Lizának. Legnagyobb meglepetésemre azonban a bácsika pénzt vett ki a zsebéből. Adott Lizának egy fontot, hogy vegyen érte amit szeret. Természetesen jól nevelt a gyerekem, tudja, hogy pénzt sosem utasítunk vissza ha adják, így elvette és megköszönte. 

A bácsi jót mosolygott, mondta hogy imádja a gyerekeket, neki is van már hét unokája és néhány dédunokája. Hozzátette, hogy nagyon szereti őket, de nagyon sok pénzébe kerülnek. Rutinos már az öreg, vélhetően hét unoka mellett már tudja, hogy jobban jár ha pénzt ad nekik, mintha random dolgokkal próbálna a kedvükben járni. Lehet mellé nyúlt már párszor. 

Így a napot duplán jól zártuk. Liza megkereste élete első fontját alig két évesen, pusztán azzal, hogy szuper cuki és ezzel a bácsinak is mosolyt csaltunk az arcára, amit betudhatunk az aznapi jó cselekedetünknek. Ok, tény, hogy Lizáé az érdem, dehát ha mi nem visszük ki aznap és akkor a főtérre, ez nem történik meg, tehát úgy gondolom jogosan bezsebelhetünk belőle egy töredéket.