Folytassuk a listát akkor ott, ahol abbahagytuk. Felkészülni, vigyázz..
7. Csipsz csipsszel
Hát ezt a szót idejét nem tudom mikor írtam le így utoljára, nem lennék azon se meglepve, ha még soha életemben nem írtam volna le.
Szóval Angliában a legnépszerűbb nasi nem más, mint a csipsz. Ez gyakran képezi az ebédjük részét, desszertként funkcionálva. Egy tipikus angol ember kezében ebéd időben egy szendvics, egy zacskó csipsz és egy üveg innivaló (általában valamilyen szénsavas lötyi) található. Célnak megfelelően a csipszek mini zacskós formában is megtalálhatóak, melyek kitűnően elférnek a táskában, hogy aztán ebédidőben előkerüljenek. Fő az egészség.
Pont ezért, mert ez a 'normális' ebéd opció számukra, a boltokban mindig fellelhetőek azok az akciók, melyekben egy szendvics, egy innivaló és egy nasi (ami lehet természetesen csipsz, csoki, gyümölcs, stb.) együttes megvásárlása olcsóbb mintha csak egy szendvicset vennél egy vízzel. Én számtalanszor vettem nasit csak amiatt, hogy kedvezményt kapjak, mert csomagban tényleg jobban megéri.
És ha már a mini zacskós csipszet emlegettük, nézzük is meg rögtön az ellenkeződjét, ami nyilván nem más, mint az óriás zacskós kiszerelés. Ezek általán 12, 24 vagy 30 ilyen kis pici zacskót rejtenek. Kitűnő osztozni, foci meccsek előtt zsákszámra viszik az emberek. Az viszont hogy ez mennyi felesleges szemetet generál, már láthatóan senkit sem zavar.
Aki olvas angol híreket esetleg rábukkanhatott arra a cikkre, melyben nyíltan taglalják az angolok megszállottságát a csipsz iránt. Statisztikák bizonyították, hogy az angolok több csipszet fogyasztanak, mint az emberek egész Európában; átlagosan kb 150 zacskó/fő/év!
Ez pedig bizonyítja, hogy a fentebb leírtakkal cseppet sem túloztam.
8. Gabonapehely és müzli reggelire
Ha tovább taglaljuk az étkezési szokásaikat felfedezhetjük, hogy az angolok nem sokat kínlódnak a reggeli elkészítésével sem. Főleg hétköznapokon a szokásos reggelijük nem mást, mint a gabonapehely, müzi vagy zabkása ha valami melegebbre vágynak.
A gyerekeknek gyártott egyik legnépszerűbb gabonapehely a rice krispie, ami ilyen rizsszem méretű kb semmilyen ízű puffasztott pehely. De a gyerekek úgy tűnik nagyon szeretik, többek között Liza is és boldogan hivatkozik rá 'rájsz piszpi' néven amikor a bölcsiben ezt kínálják reggelire.
Tudjátok milyen szemeket meresztettek rám a kollégáim, mikor elmondtam, hogy én szendvicset eszek általában reggelire? Mintha azt mondtam volna, hogy embert öltem. Nyilván nekik ez nagyon furcsa, hisz az az ebédjük, nekünk meg az a furcsa amit ők csinálnak.
Na és akkor már gondolom felmerült sokakban, hogy de hát mi van a hagyományos angol reggelivel, ami aztán bőséges (kolbász, tükörtojás, piritós, bacon, hashbrown amit leginkább krumpli krokettnek tudnék jellemezni és paradicsomos bab). Szerintem ez csak elolvasva is megválaszolja a kérdést, hogy ki a töknek van ennyi ideje reggelente, hogy ezt mind elkészítse? Ez a reggeli a régi időkből maradt fent, a fizikai munkások reggelijeként funkcionált. Ma már inkább csak hétvégi csemege és turista csalogató, de határozottan nem a hétköznapok része, kivéve a kajáldákban, ahol nyilván a napi menün van. Kár érte egyébként, mert nagyon finom és kiadós. Amikor mi ilyet ettünk garantált volt, hogy az ebéd kimaradt, mert még délután kettőkor sem voltunk éhesek utána úgy, hogy legtöbbször nem is bírtuk megenni az adagunk.
9. Az ajtóig kérem a levelem
Ki emlékszik azokra a pillanatokra amikor inkább úgy döntöttél, hogy nem mész ki a postáért mert szakad az eső? Hisz megvár az a postaládában. Vagy épp annak hiányában lesni kellett a postást, mert ő az időjárásra fittyet hányva tuti hogy betűzte a kapura a leveled/magazinod, ami röpke 5 perc alatt az eső martalékává vált? Szerintem ez volt a postások bosszúja amiért nekik ilyen időben is kint kellett lenniük.
Még szerencse, hogy Angliában ettől nem kell tartani, ugyanis a postaláda az ajtón van. Nos, a postaláda szó igencsak eltúlozza ezt, ez levélnyílás szakszóval említve. Így nekem a lábam ki sem kell tennem a postáért, minden szépen a lábtörlőn landol.
Persze emiatt számtalanszor fordult már elő, hogy hazajövet majdnem beestem az ajtón, mert amikor léptem be, akkor vettem észre a postát a földön és nem akartam rálépni, főleg ha épp sáros, vizes volt a cipőm. Ez fokozotton izgalmas, ha kisebb csomag hever pontosan azon a ponton, ahová én lépni készültem. S bár ezek általában nem törékeny dolgok, ezt lehet könnyen megcáfolnám, ha rátrappolok.
A nagyobb csomagokhoz, melyek nem férnek be a nyíláson bekopog a postás, hogy átadja. Ha épp senki nincs otthon általában csomagtól függően (aláírós, nyomonkövetett vagy csak sima) a postás otthagyja egy biztonságos helyen (ez nekünk jelenleg a gázóra szekrény az ajtó mellett) és hagy egy cédulát, hogy ott van, vagy visszaviszi a postára és szintén hagy egy cédulát, amivel az a következő x napon belül átvehető.
A fentieket olvasva biztosan van olyan, akinek lelki szemei előtt a lentihez hasonló képek lebegnek és a gondolattól is hidegrázást kap.
Ezért a paranoiásokat megynugtatnám, ez nem kukkoló lyuknak lett kialakítva és belátni sem lehet rajta, mert fekete kefeszerű sörtékkel van bélelve ami garantálja, hogy minden rejtve marad a kíváncsi szemek elől.
10. Kiárusítás a csomagtartóból
Szerintem bátran mondhatom, hogy a legtöbb ember rengeteg lomot halmoz fel, amire aztán egy ponton ráébred, hogy abszolút semmi szüksége. Ezek a lomnak nevezett dolgok viszont nem feltétlenül szemetek és könnyen lehetséges, hogy valaki más nagy hasznát venné az adott dolognak. Hisz tudjátok, ami nektek szemét, lehet hogy másnak kincs. Nagyon szeretem ezt a motótt, sokszor hivatkozok rá mert abszolút egyetértek ezzel.
Tehát arra a célra, hogy az ember megszabaduljon a felesleges dolgoktól ott vannak a Facebook csoportok, melyek számomra kiábrándítóak. Adhatsz fel apróhirdetést, bár mivel manapság minden közösségi médiákon keresztül zajlik, van kétségem hogy bárki is böngész még ilyeneket és Angliában itt van a jó kis kiárusítás a csomagtartóból, melyre angol zsibi néven is hivatkoznak néhányan. Ez furán hangozhat, de angolul teljesen értelmes kifejezés. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy bolhapiacot. A lényege, hogy az ember megpakolja a csomagtartóját minden kacattal ami neki már nem kell és megpróbálja eladni. Mivel ez egy népszerű dolog Angliában, ennek általában van egy szervezett formája. Rendezvényként kerül megrendezésre, legtöbbször összekötve valami egyéb rendezvénnyel. Annak, aki eladni szeretne helyjegyet kell váltania és ennyi. Kipakolja a kis cókmókját és várja a nézelődőket remélve, hogy valakinek épp arra lesz szüksége amire neki már nincs és nem fognak pár fontot sajnálni érte.
Ennek a kisebb változata a garázs kiárusítás. Filmekben sok ilyet látni. Ezt általában egymaguk szervezik az emberek, van aki szélesebb körben hirdeti előre, van aki csak bízik benne, hogy forgalmas környéken lakik. Nyilván szerencse kérdése is, hogy megéri-e. Mókásnak mókás az biztos.
Ezzel meg is volt a tíz dolog amire felfigyeltem, viszont míg ezeket leírtam, eszembe jutott még egy. Tehát íme a bónusz:
+1 Lomtalanítás
Biztosan emlékszik mindenki, hogy otthon hogyan zajlottak ezek. Én falun laktam, ott viccesebb ez mint városon szerintem. Egy héttel előre hordják szét a szórólapot, hogy ekkor és ekkor lomtalanítás lesz, kérik az embereket, hogy adott napon hajnal hétre pakolják ki a felesleges dolgokat. Pánikol az ember, hú egy évben csak egyszer van ilyen, sok a szemét, hordja kifelé a kapu elé még előző nap délben, nehogy ne vigyék el. Aztán elkezd gondolkozni, hogy talán némelyik mégiscsak jó lesz még valamire, ezért visszahord valamennyit. Kicsit később jön egy újabb gondolat, hogy mit fog szólni a Piroska néni ha jön unokákat látogatni kát házzal odébb és látja, mennyi minden van kint. Az a pletykás öregasszony elterjeszti a faluban, hogy lomosak vagyunk, majd kirakunk néhányat a következő évben, így még a halom felét visszaviszik mondván, ha eddig megfért, még egy évig már elfér.
Miután pedig az ember elégedetten megpihen, hogy csak két törött műanyag vödör, egy rendezetten feltekert szakadt nyloncsomó és egy gumiabroncs díszeleg a kapuban, jöhet az izgalmas része a dolognak, amikor is a kutya megállás nélkül ugat. Mert hát jönnek a kíváncsi szemlélkedők, mintha a piacot rónák és kedvükre túrkálják a kupacokat kincsek után kutatva. A szégyenlősebbje ezt éjszaka teszi, tehát aznap éjjel sok pihenés nem jut a kemény munka után. Mikor pedig végre elcsendesül az utca jön a kukás kocsi és a kutya újult erővel rákezd torkaszakadtából, hogy a kakast is túlharsoghassa reggel. Itt pedig elérkeztünk arra a pontra, amikor megkérdőjelezi az ember, hogy ez a lomtalanítás áldás vagy átok.
Angliában ezt nem kell végigélni, ugyanis nem létezik ilyen, hogy lomtalanítás. Cserébe jól működő hulladékgazdálkodási rendszer van, melynek része a háztartási -, szelektív hulladék, illetve komposzt feldolgozás. Minden nagyobb tárgy (hűtő, mosógép, ágy, stb) leadható a szeméttelepen, viszont ezért egy minimális díjat fizetni kell. Így nem csoda, hogy rengeteg ember dönt úgy, hogy inkább valami csendes vagy erdős részen 'véletlenül' elhagyja az adott nem kívánt tárgyakat.
A fenti képen sajnos a mi parkolónk látható. De aggódni egy percig sem kell, az illetékeseknek jelentettem és épp a mai napon kaptam a választ, hogy igyekeznek minél hamarabb eltakarítani. A segítőkészségük értékelendő, de nem az ő feladatuk lett volna ez első körben. Ez nem csak esztétikailag szörnyű, de mind higiénia mind pedig környezetszennyezési szempontból is katasztrofális és egyben felháborító. Tehát hiába a jól működő rendszer, ha mégsem működik az olyan jól. Viszont tény, hogy az emberek hozzáállása még inkább csak ront a helyzeten.