Anglia, én így szeretlek - ahány nép, annyi szokás 1. rész

Amikor kiköltöztünk Angliába, rengeteg dolog feltűnő volt, hogy mennyire más mint ahogy azt mi megszokhattunk jól ismert kis hazánkban. 2017-ben két bejegyzést is szenteltünk annak (Február és Március), hogy 22 számunkra legmeglepőbb dolgot osszunk meg, melyek némelyike érdekes, egy - kettő logikátlan, a többsége pedig csak szokás kérdése. Immár nyolc éve élünk kint, tehát túl sok új dolgot már nem fedezünk fel, de lehet csak azért mert már adaptáltuk őket. Most viszont a nem létező rengeteg szabadidőmet kihasználva úgy döntöttem, próbálok kicsit nyitott szemmel járni újra - ami be kell valljam, irtó nehéz, mert eszméletlenül fáradt vagyok állandóan - és sikerült újabb tíz érdekes dolgot feltárom, ami nekem már annyira nem érdekes, csak hétköznapi. És amint ezt leírtam nyilvánvalóvá is vált számomra, hogy bizony bizony hozzászoktunk ezekhez és ezért nem tűnik fel. Ez az új normális és most már az a szembetűnő, ha a dolgok nem így vannak.

Nos, íme a legfrissebb lista:

1. Képeslap mindenre

Az angolok imádnak képeslapot adni egymásnak. Legyen az születésnap, Karácsony, költözés, új baba, gyógyulj meg hamar, vagy épp gratuláló lap, biztos hogy  találnak alkalmat, hogy adjanak egy képeslapot. Na de nem csak a távol élő barátoknak, rokonoknak. Mindenkinek és személyesen adják át. El nem tudom mondani hány képeslapot szoktam kapni Karácsonykor a kollégáktól. Kedves gesztus persze, de abszolút szükségtelen. Így viszont bunkóság nem visszaadni, tehát nálunk is raktáron állnak a képeslapok.

 

2. Hűtő felül, fagyó alul

Januárban elromlott a hűtőnk. Persze mikor máskor, ha nem akkor amikor az ember kiköltekezte magát és húzza a strigulákat a következő fizu napig. Lényeg a lényeg, vettünk egy másikat és amíg keresgéltem, próbáltam felidézni, hogy otthon milyen hűtőnk is van. Nem mintha számítana, de ekkor döbbentem rá, hogy az otthoni hűtőknek általában felül van a fagyasztó része (már ha kombi) míg itt alul. Azt kell hogy mondjam, ez a hűtő felül, fagyó alul kombináció szerintem sokkal praktikusabb, mert nyilván a hűtőt többször nyitogatjuk. Bár ha megfordítom a dolgot, jó kis mozgás volt folyton hajolgatni, hogy lássa az ember mi van a hűtő alsó polcain. Ugyanakkor Csabi így is megbizonyosodik róla, hogy legalább a karját erősítse és minimum hússzor nyitja ki a hűtőajtót egy nap. Azt értem, hogy megnézi a dolgokat, hogy nem tűntek-e el bizonyos idő alatt, de meg vagyok róla győződve, hogy ő azt is reméli, újak bukkannak fel. Imerős a mondat, hogy nincs ebben a hűtőben semmi? Számomra ez az élet egyik nagy kérdése, hogy hogy lehet semmi a hűtőben, ha egyszer tele van?

3. Buszok

Tehát otthon vannak a csuklós buszok és a jó kis ezer évesek, melyek úgy csattogtak és zörögtek, hogy néha nem voltam benne biztos, hogy nem fognak szétesni menet közben. Itt a csuklós buszok helyett emeletes buszok vannak, melyek véleményem szerint roppant praktikusak. Én imádtam fent elől utazni és mindent látni. Tény, az időseknek nem a legjobb, de nekik rengeteg hely van lent. Viszont ha már itt tartunk ki kell emelnem, hogy a sofőrök nagyon figyelmesek. Mindig megvárják míg az idősek, kisgyerekesek, babakocsisok helyet találnak és leültek mielőtt elindul! Szintén megvárják, hogy a lépcsőn felmenjen aki akar az emeletre és sokszor azt is kivárja, hogy ott is leüljenek az emberek. Emlékszem hányszor estem el majdnem az otthoni buszokon, mert kb amint kifizettem a jegyem már indult is a busz esélyt sem hagyva, hogy felmérjem van-e üres ülés, arról pedig álmodni se mertem, hogy el is érem azt még indulás előtt. Nem tagadom, párszor az is előfordult, hogy emiatt emberek ölébe estem de biztosíthatok mindenkit affelől, hogy ez nem volt része az akkori randizási és flörtölési szokásaimnak.

Szóval mindenki tudja, buszra felszállni az első ajtón, leszállni a hátsón kell. Nos, nem Angliában, ahol mindössze egy első ajtó van. Az emberek sorba állnak a buszokhoz (eh, van kivétel persze de jobb napokon ez így van) és türelmesen megvárják, míg leszáll aki akar. Ezt a sofőr jelzi is egyébként, hogy van-e leszálló vagy szabad az út fel. Ami pedig külön pozitívum volt és még mindig az, hogy a sofőrnek mindenki köszön és leszálláskor megköszönik neki az utat. Udvarias, tisztelettudó szokás, bárcsak otthon is így lenne. Aki pedig leragadt ott, hogy egyetlen ajtó van az megnyugodhat, mert több vészkijárat is található a buszon mind alul, mind pedig az emeleten. 

4. Közúti ellenőrzés

Ha pedig már a buszoknál járunk egy apró kiterővel említsük meg, hogy itt nincs közúti ellenőrzés. Soha nem fordul elő, hogy csak azért állít meg a rendőr, hogy megnézze a jogosítványt, forgalmi engedélyt. Rengeteg helyen sebességmerő kamerák vannak, így az út szélén sem állnak ott a kék ruhások, hogy lekapják a versenyautókat. Ha valaki túllépte a korlátot és elcsípte a kamera, rendszám alapján beazonosításra kerül és majd postán érkezik a bünti cetli a csekkel. Pont ezért mert nincs közúti ellenőrzés, itt nem kötelező a jogosítványt sem magadnál hordani. Persze előfordul azért, hogy a rendőr megállít. Ezek általában akkor fordulnak elő, ha megláttak valami szabálytalanságot, vagy műszaki hibát az autón, pl nem ég az egyik féklámpa vagy hasonlók. Ha egy ilyen esetben úgy dönt, hogy jogosítványt szeretne látni és az adott illető ezt épp nem hozta magával, a sofőrnek az igazoltatást követő hét napon belül lehetősége van azt bemutatni a rendőrkapitányságon mindenféle szankció nélkül.

5. A boltokban árulnak recept nélküli gyógyszereket

Épp sétálni indultál, vagy nagybevásárolni netán tankolni és rád tört hirtelen egy szörnyű fejfájás. Azonban nincs nálad fájdalomcsillapító és a legközelebbi patika a város másik végén van. Pánikra viszont semmi ok, Angliában szinte bárhol lehet venni vény nélkül kapható gyógyszereket. Ezek megtalálhatóak a drogériákban, az élelmiszerboltokban, sőt még a benzinkutakon is. Minden alap gyógyszer elérhető a fentebb említett helyeken, legyen az egy sima paracetamol, köhögés csillapító, savlekötő, sebfertőtlenítő, vagy akár szopogató tabletta, a választék széles. Persze bizonyos korlátozások azért vannak a gyógyszerekre, például egyszerre csak két paracetamol tartalmú gyógyszer vásárolható. A legtöbb nagy áruházban és drogériában pedig megtalálható egy kisebb gyógyszertár is, ahol a receptköteles gyógyszereket lehet kiváltani, illetve a vény nélkül kapható, komolyabb hatóanyagú készítményeket, melyekhez általában egy sor kérdés társul, hogy a gyógyszerész megbizonyosodjon arról, a termék valóban megfelelő a beteg számára. 

6. Receptköteles gyógyszer kiváltása havonta

Gyógyszer témánál maradva gondolom sokaknak ismerős, hogyan műküdik ez otthon. Minden hónapban bemész a háziorvoshoz, aki kiírja neked a gyógyszereket amiket állandóan szedned kell, majd miután szerencsés esetben csak fél óra várakozás után megkapod a recepteket, elbattyogsz vele a patikába, ahol újabb sorban állás vár, hogy kézhez kaphasd végre a nélkülözhetetlen bogyókat. Belegondolni is egy álom, erre külön készülni kell lelkileg. Itt ez egy sokkal egyszerűbb módon működik. Elmentél egyszer az orvoshoz, kiderült hogy életed végéig szedni kell valamit. Kiváltod a receptet és a patikus megkérdezi, hogy akarod-e, hogy ők megrendeljék neked a következő havi adagodat. Hah, egyértelmű a válasz nem? Így következő hónapban mielőtt még kifogyna a csoda bogyód a patika már küldi is az sms-t, hogy a gyógyszer átvehető. Ilyen egyszerű. A trükk mögötte, hogy ők kérnek új receptet az orvostól amire aztán kiállítják a gyógyszert. Mikre nem képes a jól működő kommunikáció. Azért az orvos a háttérből követi az eseményeket, gyógyszertől függően minden 3 - 12 havonta kontroll van, ahol nem ritka a vérteszt sem.