Liza bölcsije messze van a belvárostól és ez az egyik dolog amit szeretek benne. Tény, hogy gyalog vagy busszal sajnos nem megközelíthető, de csendes környék, sok zölddel körbevéve. Az ajtó környékén volt néhány virág cserépben, de sajnos a tél keményen bánt velük és ők megfáradtak a harcban a hideg ellen. Egy darabig figyeltem, hogy a tavasz közeledtével vajon valaki gonviselésébe veszi-e ezeket a megüresedett cserepeket, de mivel hosszú ideig úgy tűnt, hogy ők csak árválkodnak ott üresen, így gondoltam miért ne ültethetnék beléjük én néhány virágot. Persze csak úgy nem akartam elvinni a cserepeket, nehogy azt higgyék, hogy elakarom lopni. Így megkérdeztem, mit gondolnak az ötletről.
Azt kell hogy mondjam, hogy nagyon szívesen fogadták a felajánlást, sőt, hálásak voltak érte. Mondták, hogy már többször megakarták ők is újítani a növényeket bennük, de még nem volt rá kapacitásuk. Ami teljesen érthető, senkinek nincs kedve még munkaidő után maradni, és kertészkedni.
Viszont szemmel láthatólag ők is igyekeztek egy kis színt vinni a hétköznapjaikba, ugyanis a gyerekekkel közösen tündérkertet készítettek egy régi talicskába, ami az ajtó mellett díszeleg.
Mi pedig összeszedtük az üres cserepeket és teleültettük őket mindenféle színű és fajtájú virággal, hogy ezzel is feldobjuk a bölcsi légkörét.
Ahogy az pedig az angoloktól várható volt, természetesen erőfeszítéseinket egy 'köszönöm' kártyával jutalmazták és megannyi elismerő szót is bezsebeltünk. Tehát ez a projekt nem csak a szemet gyönyörködteti, de kifejezetten jótékony hatással volt a lélekre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése