A kollégák és a meló

2014. július 16-a emlékezetes nap a számomra. Ez volt ugyanis az első munkanapon a Cambridge-i Egyetemen. Emlékszem mennyire aggódtam mindenféle butaság miatt - hogy öltözzek, hogy viselkedjek, mennyi időnek kell eltelnie, míg megmutathatom a bolond énemet is, stb - és csak később derült ki, hogy teljesen felesleges volt.

Az első napom mondhatni átlagos volt - fényképezés belépőkártyákhoz, mindenféle bevezetőn részt venni, ezerszer elmagyarázni, hogy én bizony nem Kaszaba vagyok, hanem Csaba, szóval legyenek kedvesek normálisan kimondani a nevemet és ne ejtsék úgy ki, mint ha török vagy arab lennék, stb - megannyi új élménnyel lettem gazdagabb. A csapatunk mindössze Rogerből (ő az IT igazgató) és belőlem állt. Biztosított róla, hogy ne aggódjak, ha valamit nem értek meg elsőre, mert neki is néha hetekbe telik, mire rájön egy probléma megoldására, a lényeg, hogy azon vagyunk, hogy megoldást találjunk.

Néhány hónap elteltével meghirdették a többi pozíciót is a csapaton belül és felvették a jelenlegi kollégáinkat. Vannak, akik azóta már nincsenek nálunk (időszakos szerződésük volt csak), de a mag még megvan. :)

Nézzük akkor, kikből is áll a csapat (ezt a képet az esküvőnk napján küldték el nekünk):

Roger (hátsó sor jobb szélen): Ő az IT igazgatója a részlegnek. Doktorija van elméleti fizikából és valamilyen kémiai izéből. Dolgozott már többek között gyógyszergyártó cégnek illetve a haditengerészetnek is (ez utóbbi projekt tengeralattjárókkal volt kapcsolatos, de többet nem mondhatok). Tanított az egyetemen - irígylésre méltó prezentáló és előadó képességei vannak, olyan igazi tanárbácsis - és széleskörű rálátása van a különböző rendszerekre, illetve hogy hogyan is kell egy rendszert összerakni. Ismeri a programozás elméleti háttereit de a gyakorlatban nem tud programozni. Persze neki nem is kell.

Vera (hátsó sor, Rogertől balra): Ő vezeti az oktatásokat. Azon túl, hogy a különböző kutatásokat támogatjuk szoftveresen és hardveresen az is a feladatunk, hogy megtanítsuk a klinikusokat és egyéb felhasználókat a szoftverek/rendszerek valamint a különböző standardok használatára. Itt jön képbe Vera, aki az oktatások mellett a külső kapcsolattartónk is és ő vezeti a helpdeskünket. Nem mellékesen az angol mellett németül és hollandul is beszél és imádja a társasjátékokat. 

Ping (Roger előtt): Vera jobb keze, aki szintén az oktatásért felelős. Számos leírást és kézikönyvet írt már a meglévő rendszerekhez (afféle felhasználói útmutatókat), illetve a kutatások dokumentálásánál is oroszlánrészt vállal. Próbált már kínaiul tanítani, nem sok sikerrel.

Coleen (középen, elől): Ő Roger "személyi aszisztense", vagyis az a személy aki a levelezést/egyetemi ügyintézést, stb bonyolítja. Eredetileg Kanadából származik, de még nem mertem megkérni, hogy hozzon össze egy találkozót McGyverrel.

David (középen, hátul): Ő egy "data-ninja" volt, akit néhány hónapra alkalmazott a csapat. A feladata többek között már meglévő adatbázisok "megtisztítása" és formázása volt.

Paul (bal szélen, hátul): A pályafutását ő is ideiglenes szerződéssel kezdte (ahogyan anno én is), de most már végleges státusza van. Főként a szerverekkel és adatbázisokkal kapcsolatos munkája van, így az átlag olvasót nem szeretném masszívan techy kifejezésekkel untatni.

Cathy (bal szélen, elől): Cathy afféle projekt manager nálunk és bizonyos kutatások kulcsembere, ha lehet így fogalmazni. Már meglévő adatok rendszerezésével és importálásával foglalkozik, emellett kiváló tesztelőnek bizonyult.

Julie: Ő nincs a képen, mert épp szabadságon volt. Julie munkája is főleg az adatbázisokhoz köthető, emellett ő az egyetlen a csapatban, aki ért a klinikai kódoláshoz, ami kulcsfontosságú a magas minőségű adattárak létrehozásakor.

Érdemes még kitérnem a többiek mögött lévő falra is. Ez a "progressz" falunk. Amint látjátok, tele van mindenféle cetlivel. A rendszer egyszerű: mindenkinek van egy színe (az enyém a narancssárga) és minden olyan dolog, amin épp dolgozik, felkerül egy cetlire. Minden hétfőn délután van egy megbeszélésünk, ahol le lehet venni a falról azokat a cetliket, amelyeket megoldottunk és itt lehet beszámolni az egyéb eredményekről vagy épp segítséget kérni, ha elakadtunk. 

A fal mellett van egy interaktív táblánk, amit tervezéshez szoktunk használni. Ha jól emlékszem, épp egy szinronizáló modell van felrajzolva, ami Rogernek köszönhető.

Záró gondolat: Magamról és az én feladataimról nem írtam ebben a hozzászólásban, arra majd szánok egy másik hozzászólást. Csak hogy bepillantást nyerjetek abba is, hogyan zajlik az élet az irodaház keleti szárnyában. :)

A Computing History Museum

Szóval hosszú idő után végre eljutottunk odáig, hogy meglátogattuk a cambridge-i számítógéptörténeti múzeumot. Kicsit ciki volt már, hogy lassan három éve vagyunk itt - hogy rohan az idő! - és még nem voltunk megnézni, hogy mit hagytak ránk az őseink. 

Lelkes kis csapatunk(hugi, Tomi, Kitti és én) felkerekedett hát, hogy megnézze azt a híres múzeumot. A változatosság kedvéért ez a múzeum is jóval az Isten háta mögött van, de ez nem szegte a hangulatunkat (a szakadó eső már annál inkább). Mondanom sem kell, a srácok attól a perctől kezdve robogtak a mókavonaton, ahogy beléptünk az ajtón, a lányoknak el kellett telni egy kis időnek, hogy jegyet váltsanak. Egyszóval ezt a programot lehet, hogy a fiúk kicsit jobban élvezték.

A múzeumnak nem lehet túl nagy forgalma, mert amikor beléptünk az ajtón, a jegyárusító bácsi igen meglepődött, majd úgy fogadott bennünket, mint ha maga a királynő tenné tiszteletét náluk. Hangosan oda is szólt a háttérben megbújó kollégájának, hogy "Látogatók érkeztek Sanyi!" A névben nem vagyok biztos, de a lényeg az, hogy örültek nekünk. A bácsi egyébként tényleg nagyon lelkes volt, ismertette a házi szabályokat: ehetünk, ihatunk, mindent kipróbálhatunk, fényképezhetünk. 

Először a játékgépeket próbáltuk ki, ott helyben megszerveztünk egy PacMan és egy Street Fighter bajnokságot. És míg Kitti a PacMan világgal ismerkedett, Tomi ellátta a bajomat a Street Fighterben.

 

 Itt éppen egy retardált pingvint próbálok irányítani, aki a sarkvidéken azzal tölti az idejét, hogy a jégen csúszkál és mindenféle akadályokat ugrik át.

Ez a kép az egyik kedvencem. A kis feleségem éppen egy programozó bőrébe bújva egy BBC Microszámítógépet tanul meg kezelni és elkészíti élete első ilyen programját.

A 3D szellemvasút is elég jó móka volt.

Én nagyon élveztem egy kicsit visszamenni a 90es évek világába és az ott megszokott dolgokkal foglalkozni.

 Kitti pedig egy űrhajó szimulátorral való megismerkedést követően csatlakozott a mókavonatos kiránduláshoz.

Záró gondolat: Szerintem nagyon király volt a 90-es években gyereknek lenni. Órákat képesek voltunk eltölteni a Super Marioval vagy épp a testvéreddel multiplayerben kommandósat játszva. Örülök, hogy van egy hely, ahol ezekkel az élményekkel egy mai gyerek is találkozhat.

Élet a facebook nélkül

Vasárnap óta hivatalosan is kitörtem a facebook rabságából. Immár harmadik napomat töltöm így, és még mindig élek! :D

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzik. Persze, hogy hiányzik az a tevékenység, ami órákat töltött ki a napomból. Igazából a törlés előtti lépcsőfok, a 14 napos felfüggesztés. Ha ez idő alatt meggondolná magát az illető, vagy az elvonási tüneteket nem tudja legyőzni és belép, a törlési kérelem vissavonódik. Ám az elhatározás megtörtént, a rögzített lapok közül a facebook kihullott. :)

Voltak dolgok amiket sajnálok persze, pl.  a csoportok, amelyeknek tagja voltam. 

Azért lehetett itt találni egy - két érdekes dolgot is, a pletykák és szelfik tömkelegében.

Hogy akkor mégis miért döntöttünk a törlés mellett?

A problémám lehet ismerős lesz nektek is. Meguntam a folytonos emotikon hadakat, a nyilvánvaló időjárás jelentéseket, a pletykákat, a moderálatlan bejegyzéseket, és a kaja-, edzőterem-, és egyéb szelfiket, amik nélkül létezni sem lehet ugyebár.

Ennek következménye az lett, hogy temérdek 'követem' gomb került kikapcsolásra, így a kezdőlapom 80 %-át hirdetések borították. 

Azt is meguntam, hogy olyan emberek jelölnek ismerősnek, és várják el a visszaigazolást, akik az utcán fel sem ismernek. Bejelölni valakit azért, mert azonos a lakóhelyetek, baromság. Lehet, hogy egy helyen élünk, de ettől még nem kötelességem, hogy ismerjek valakit. A barátaim száma nem egyenlő a facebook ismerőseim számával. Ezt is bizonyítja, hogy kb 1400 'ismerős' közül kb. 6 ember tartott igényt elérhetőségre, és mondjuk további tíz már tudta. Szóval a facebook egy nagy átverés. 

Hiába van 2000 ismerősöd, ha nincs közte egy barátod sem. 

Szóval összességében azt mondhatom el, hogy bár most még kicsit hiányzik - hisz a megszokott dolgokat nehéz feladni - boldog vagyok nélküle. Sokkal több időm jut minden másra. :) Pl. blogot írni! :D

Vigyázat, spoiler veszély! Hamarosan jönnek a karácsonyfa szelfik! :P

Winter is coming

Sajnos most nem a Trónok harca évadokról szól ez a bejegyzés, hanem a valóságról és Havas Jonnal ellentétben, aki egyesek szerint semmit sem tudott, mi már saját bőrünkön is tapasztaltuk, hogy a tél nem csak közeleg, bizony már hivatalosan is ide tanyázott.

Azt hiszem megoszlanak a vélemények a telet illetően, hiszen megannyi csodát rejt magában, cserébe viszont vacogással és magas fűtés számlákkal fizetünk érte. 

Próbáljuk meg összefoglalni, milyen is a tél, és ki mit gondol róla. :)

Ahogy szerintem mások látják a telet:

 Ahogy a gyerekek látják a telet:

Ahogy a szülők látják a telet:

Ahogy a boltok látják a telet:

Ahogy én látom a telet a szabadnapjaimon:

Ahogy a munkanapokon látom a telet:

Ahogy Tofu látja a telet:

Ahogy az angolok öltözködnek télen:

Ahogy mi öltözünk télen:

Azért összességében szeretjük a telet s mindazt ami ezzel jár. A füstölgő kémények, a meleg kakaó és forralt bor, a vásárok, a hóesés na és persze a Karácsony mind mind a tél szépségei. És ne feledkezzünk meg a jótékony hatásairól is, hiszen mindennapos testedzést is nyújt (favágás, hólapátolás, stb).  :D

De amiért igazán szeretjük a telet, az a mesés látványa:

Viszont amit sűrűn mondogatunk az ablakból nézve és bárcsak megtehetnénk, az ez:

S hogy mindezek után, mit hagy maga után a tél az emlékeken kívül?
Egyszerű.

Az első látogatásunk az állatorvosnál

Tofu nemrég töltötte a négy hónapot, így aktuálisnak láttuk már, hogy megkapja az első adag féregtelenítőjét és gondoltuk, akkor már egy rutin egészség csekkolás sem árt neki. 

Mióta idehoztuk, ez volt az első alkalom, hogy kilépett a házból, még ha ez szállítóketrecben is történt. Az elején nagyon tetszett neki az új környezet, bár érthetően kissé rémült volt, főleg az autók zajától. Később ez a nyugtalansága inkább unalomra váltott, és akkor jött a nyafogás, hogy ki akar szállni, de ezen is hamar túllendültünk. 

A rendelőben nagyon barátságosan fogadtak bennünket és a doktor nénink olvadozott Tofutól, aki meglepően jól viselkedett. :) Nekem egy ilyen látogatás mindent elmond az orvosról. Aki tényleg szereti az állatot és ez a szakmája, nem pedig csak a pénzért teszi, és látszik rajta, hogy nehezére esik hozzá nyúlni is. Szóval megvan a tökéletes rendelő.

Egészségügyileg rendben van minden, Tofu korához képest nagy cica, szépen nő, és kicsivel több mint 2 kg-ot nyom, ami a doktor néni számára meglepő volt, mert nem látszik rajta, hogy ilyen kis zömök. 

Azért, hogy meglepetések nélkül ne ússzuk meg, kiderült valami váratlan is. 

Tofu kislány! :D

Igen, most lehet kérdezni, hogy nem tudtuk mi ezt eddig. Nagyon egyszerű a válasz. Elhoztuk, elhittük és nem nézegettük. :) Nekem néha gyanús volt, hogy tényleg fiú-e, de annyira nem vagyok nagy macska specialista és nem is nagyon firtattam a dolgot. De most már tudjuk, hogy a házban nő uralom van. :D

Ez, hogy Tofu kislány csak egyetlen dolgot nehezít meg, az ivartalanítást. Mármint a számára. De sajnos ez elkerülhetetlen lesz.

A rendelőben ajánlottak még különböző dolgokat, pl. michrochip, kisállat biztosítás, vakcinák. 

Utóbbi évente ismétlendő, a macska influenzára és a leukémiára adják. Eléggé tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban, mert ismerem a betegséget, tudom mivel jár. Ugyanakkor Tofu benti cica, egyáltalán nem jár ki, és minimális az esélye, hogy bármikor is találkozni fog másik cicával. Ezáltal úgy gondolnám, eléggé lecsökkentettük annak az esélyét, hogy elkapja. Emellett pedig horribilis összegről beszélünk egy vakcináért. Félreértés ne essék, nem szándékozom kockáztatni a macskám életét, hogy spóroljak, csak tudom azt, hogy néha a legjobb rendelőkben is próbálják feltornázni a bevételi rátát és eladni mindent ami lehetséges. Szóval ha valakinek van ebben tapasztalata vagy tanácsa, azt szeretettel várom kommentben. :) 

Van még 2 hónapunk eldönteni, mert 6 hónapos kortól kezdünk minden egyéb kezelést. :) 

Addig pedig nézzétek meg, hogy mennyire kimerített Tofut egy 45 perces séta, ahol mi sétáltunk, őt pedig Csabi hősiesen cipelte. :)

Tofu és az unalom

Tapasztalatból tudja mindenki, milyen szörnyű dolog unatkozni. Főleg ha ez épp akkor tör ránk, amikor senki nincs a közelben, hogy zaklassuk. :) Hát Tofut nem kell félteni ilyenkor sem, hiszen számtalan módon tudja magát feltalálni és kilépni az unalomból. Ezzel csak az a gond, hogy ha Tofu épp unalmat űz, az biztosítja számomra is, hogy másnap ne unatkozhassak. :P

Egyik éjszaka éppen egy ilyen unalmas pillanatában fedezte fel, hogyan is lehet a lakásból csatateret csinálni. Természetesen az eredményt magunk is láthattuk reggel.

Egy kutatás azt bizonyítja, hogy a kismacskák életük 80 %-át végig aludják. Na, ezek a kutatók nem ismerik Tofut.. :P

A látvány ami reggel fogadott:

Igen, valaki megszegte az egyetlen szabályt is, hogy nem megyünk fel az asztalra!

A számonkérésnél pedig a mindent tagadok sémát vette fel. Nézzétek azt az ártatlan és meglepődött fejet. 'Micsoda?? Hogy én?? Biztosan félreértettél valamit..'

Halloween

Ahogy az már lenni szokott nálunk, az idei Halloween-t is megtartottuk. Ez most csak annyiból állt, hogy jelmezt öltottünknk és vártuk a gyűjtögető gyerekeket. 

A jelmezötlet már hónapokkal ezelőtt meg volt és hát a csoki osztogatásra is egyedi ötlettel álltunk elő. 

Miből is áll a Halloween itt? Nagyjából annyi a lényege, hogy a gyerekek jelmezt vesznek és megpróbálnak minél több édességet bezsebelni a házalásokból. Azért nem ész nélkül kopognak mindenhová. Egységes jelzés a díszített ajtó/ablak, és/vagy az ajtó elé kitett töklámpás, hogy zöld utat kapnak  a lurkók. 

Szóval mi is díszítettünk, készülődtünk és vártuk a gyerekeket. Akik a vártnál korábban és kevesebben érkeztek. :P

Sajnos róluk nincs képem, de magunkról igen! :D

Ha nem lenne nyilvánvaló, Csabi Drakula, én pedig Piroska voltam, halott verzióban. :D
Tofu nem volt hajlandó részt venni a mulatságban. :D

Sajnos gyerkőcből csak 6 jutott el hozzánk, de ők igen szerencsésnek mondhatták magukat, ugyanis ezt a kis csomagot kapták tőlünk. :) A szokások szerint 3-4 db csoki/cukor jár nekik, szóval szerintem nem kell mondanom, mennyire meglepődtek és örültek a mi kesztyűnknek. :)

Bánatomra viszont egy csomó édességünk maradt, amit én annyira nem preferálok, szóval még kitaláljuk majd a sorsukat.

Még egy utolsó momentumban pedig megjegyezném, hogy aznap a munkába is horroriszikusan jelentünk meg. :D

Angol reggeli

Közel 3 éve vagyunk már Angliában, és bár megannyi dolgot kipróbáltunk már, a hagyományos angol reggeli kóstolás még nem szerepelt a listánkon. Egészen eddig. 

Ugyanis egy vasárnap reggel kitaláltuk, menjünk el reggelizni a tőlünk 3 percre lévő, és törzshellyé avatott pub-ba. A reggeli alapját képező dolgokat már mindet próbáltuk külön- külön, és sajnos nem mindegyik nyerte el a tetszésünket. Így voltak kétségeim, amikor a nutellás palacsinta helyett mégis azt mondtam, hogy próbáljuk ki. Ugyanis a 'próbáljuk ki' egyenlő lehet azzal is, hogy éhen maradok. Ez alkalommal viszont, szerencsére nem ez történt.

Mutatom mit raktam elém. :)

Jól néz ki, ugye? A következőkből áll: Piritós, előre csomagolt vaj, tükörtojás, két szelet bacon, egy kolbász (aminek köze sincs az általunk ismert kolbászokhoz), paradicsomos bab, két darab burgonya krokett és egy fél darab grillezett paradicsom. 

Felülmúlta a várakozásom, finom volt. :) Emellett pedig kiadós is. Ha legközelebb is reggelizni megyünk, már nem fogok félni, hogy éhen maradok-e, ha ezt rendelem. :)

Iskola

Ha valaki eltökéli, hogy külföldön szeretné keresni a kenyérrevalót, az egyik leghasznosabb támasza ebben a nyelvtudása lesz, bárhogy is próbáljuk ezt szépíteni. Tapasztalatból mondom. Főleg ha ezt a túrát egyedül tervezitek megtenni. Persze lehet activityzni, és minden lehetséges módon kommunikálni, de nem elég megértetni magad, neked is meg kell értened az itt élőket. 

A közhiedelem úgy tartja, hogy majd a nyelvtudás külföldön ragad rád mint a kosz. Nos, rám vagy nem ragadt elég, vagy a kosszal minden este lemostam, mert jelenlegi tudásommal még mindig elégedetlen vagyok. Innen jött az ötlet, hogy talán tanfolyamra kellene járni. S aki keres talál (bár nálam ez fordítva szokott történni és akkor találok amikor nem keresek, ha pedig keresnék, az totális kudarc), így hozzánk is eljutott egy eltévedt szórólap, melyen találtunk egy ígéretesnek tűnő tanfolyamot. 

30 alkalom, heti 1x3 óra, késő délutáni időpont, és komplex vizsgalehetőség. 

Nos, kipróbáltuk, járunk. Csabi nagyon élvezi, én annál kevésbé. Egy időpontban két csoport van, egy kezdő, és egy haladó, egyetlen oktatóval. Szerintem nem kell elmondanom, melyik csoport köti le jobban, vagy inkább terheli le jobban a tanárunkat. Azt hiszem én ettől többet vártam, mint kapok, de a vizsgapapír majd orvosolja a jelenlegi csalódottságom. :)

A jó hír viszont abban, hogy az ember iskolába (is) jár, hogy ezzel együtt diákigazolványra is jogosultak vagyunk. Ami miért tuti? Mert Angliában a boltok és szolgáltatások 90 %-a kedvezményt nyújt a diákoknak. Ilyenek például a legtöbb ruha bolt, a mozi, éttermek, fodrász, manikűr, pedikűr, masszázsok és még sok egyéb hely. :) 

Aztán majd beszámolok a tanfolyam végén, hogy megérte- e vagy sem. :)

Az előző részek tartalmából...

Wow, 2015-öt írunk és az idei bejegyzések száma 0, azaz nulla. Eléggé elhanyagoltuk ezt a blogolást, szóval mindenkitől elnézést kérünk, aki szerette volna nyomon követni az eseményeket.

Próbálok egy gyors összefoglalót írni, és aztán a friss hírekkel folytatjuk.

Szóval a legutóbbi bejegyzés óta volt egy költözésünk, egy munkahely váltás az én részemről, egy esküvőnk és szereztünk egy háziállatot. Mindeközben voltunk egyszer- kétszer otthon, esküvőn, és minket is látogattak meg hazaiak. :)

Ezzel be is pótoltuk a lemaradást! :D

Még egy kis illusztráció, és téyleg készen vagyunk! :D Ha valamelyik témában részletes leírást kérnétek, azt kommentben jelöljétek, és akkor bővebben is érintjük a témát, de amúgy nem akarlak benneteket hónapokkal ezelőtti dolgokkal untatni.

Szerintem mindenki láthatta az esküvői fotóinkat, talán az is, aki nem akarta, de engedjétek meg h itt a blogon is közzétegyek egyet- kettőt. :)

Illetve amiről még képet tudok mutatni, az a bájos kis cicánk, aki Tofu névre hallgat, és aki felelős a lakás folyamatos átrendezéséért. Ezalatt értem azt, hogy mióta ő itt van a lakás kb. egy természeti katasztrófa sújtotta terület kinézetével ér fel. :D A rövid története: akartunk egy lány cicust, aki nem fekete. Szóval lett egy fekete, fiú cicánk, aki mellesleg hiperaktív. Ok, nem teljesen fekete, sőt, talán vörösödni kezdett, de mikor elhoztuk, még majdnem teljesen fekete volt. :)