Szóval ma volt az első igazi betanulós napom a fronton (így hívják azt a helyet, ahol az ügyfelekkel foglalkozunk). És örömmel oszthatom meg veletek, egyike vagyok azoknak, akik hazatértek a frontról. Bár nem kellett sok hozzá, hogy ott maradjak. :)
Lényeg a lényeg, kevés alvás következik, mert holnap reggel 5kor már ismét a fronton leszek. Az meg ugye azt feltételezi, hogy 4kor elindulok itthonról. Oké, ez volt a költői túlzás, ráérek 4:10-kor elindulni. :)
Ma már találkoztam olyan angol akcentussal, hogy a két fülem 5 felé állt, mire felfogtam, hogy mit szeretne az illető. Vicces volt. És valószínűleg ő sem látta, hogy nem vagyok még a helyzet magaslatán - pedig folyamatosan viselem a kis "in training" ("képzés alatt" v. "betanuló") cetlit a szívem fölött - és ahelyett, hogy lassított volna, még gyorsabban hadarta, hogy mit szeretne.
Szoktuk mondani, semmi sincs véletlenül, minden okkal történik. Azt még nem tudom, milyen leckét kell megtanulnom az élettől ezen a munkahelyen, de remélhetőleg rövidesen ez is kiderül.
Puszi mindenkinek, továbbra is hiányoztok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése