Ez volt az első igazi napom a fronton. Kicsit úgy éreztem magam, mint Alice csodaországban, de sajnos nem a mesés értelemben. :) A frontot úgy képzeljétek el, mint egy helyet, ahol fogalmad sincs, hogy mi fog történni a következő tíz másodpercben. Mert tényleg nem tudhatod. Az ember, akivel szemben állsz lehet türelmes (ezúton is riszpekt minden mentőnek, akik MINDIG türelmesen vártak, ha bénáztam :) ), fáradt (három fordulón keresztül sikerült eldöntenie, mit szeretne) vagy csak simán bunkó. Ez utóbbit meg ugye nem kell bemutatni.
Az alap italok már 2-3 óra gyakorlás után mentek, de van itt néhány mumus. Jelenleg a mumusok mumusa az úgynevezett Flat White. Ez egy spéci kávé, amit ha avatott kéz készít el, akkor így néz ki:
Szép is, finom is. Csak megcsinálni nehéz. :) Legnagyobb sajnálatomra igen népszerű az angolok között. A sajátomról még nem csinálok képet, bár a művészetben járatosak biztosan meglátnának benne valami kaotikus rendszert. :)
De azért büszkélkedek is egy kicsit. Az ilyen és ehhez hasonló capuccinok elkészítése már majdnem csukott szemmel is megy. :)
Na puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése