Hétvégén barbecue party volt nálunk, mert Szilvi (Attila főnöke) most ünnepelte a szülinapját. Ő hozta a kaját, szóval volt szerencsém megkóstolni a bulgáriai hamburgert. Igazán elnyerte a tetszésemet, de a recept titok maradt. Többen is eljöttek (10-en voltunk kb), a szomszédok pedig elég jól tolerálták, hogy élet van a kertben. A torta - egy ilyen nagyon lágy krémes, gyümölcsökkel teli piskóta - volt a legfinomabb, ilyet máskor is rendelni kell.
A vasárnap gyakorlatilag elment a szombat kipihenésével, mire kettőt pislogtam már este volt.
A történet ezt követő része pedig pusztán a képzelet szüleménye, mert hát ugye a melós dolgokról nem írhatok semmit. :) Ugyeeeeee? :)
Szóval hétfőn a szokásos lendülettel megyek be dolgozni. Általában szeretem a hétfőket, mert nincs még annyira elfáradva a nép, mint a hét második felében. Felveszem a műszakot - egy kevésbé szép kinézetű óránál becsipogtatom a kártyámat, hogy ország-világ megtudja, most épp dolgozom - és megyek a többiekhez. Azt tudni kell a történethez, hogy a mi egységünk kukoricatárolója (faluhelyen csak góré) szabadságon van, így mindent a "kisfőnökök" intéznek. Szólnak nekem is, hogy figyeljek masszívan, mert két céges bernáthegyi (tudjátok, nagykutya) jön ellenőrizni délelőtt.
Sosem értettem, miért kell ennek ilyen nagy jelentőséget tulajdonítani. Pláne, ha minden rendben van körülötted, mert "jó munkás ember" vagy. Na mindegy. Megérkezik a két bernáthegyi, megszólítanak engem is, hogy mozgalmas volt e a hétvége. Hát mondom eléggé az volt - a barbecue party ugye - és már épp belementem volna a részletekbe, amikor kiderült, hogy ők azt hitték, hétvégén is dolgoztam és a forgalomra voltak kíváncsiak. Pfff! Hát velük se nagyon haverkodok többet. :)
Na igen, az ember néha be tudja égetni magát. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése