Ez a bejegyzés kivételesen nem Esőfalváról szól, hanem egyszerű, személyes gondolatokat fog tartalmazni. Nem ígérem, hogy mindent humoros köntösbe tudok bújtatni ez alkalommal.
Nekem voltak a világon a legjobb nagyszüleim. Voltak közöttük olyanok, akik hamarabb elmentek, mások tovább éltek. Ami biztosan közös volt ebben a négy emberben, hogy mindannyian nagyon szerettek. Nem számított, hogy az összes akácszeget elpocsékoltam, mert éppen szegelni támadt kedvem, vagy éppen lyukat ástam a kertben, mert kincseket kerestem. Az egyik jégkrémmel, a másik pedig befőttesüvegben elhozott fagyival várt otthon. Ha náluk nyaraltunk, mindig a kedvenc ételeinket - és csak azokat - főzték, hogy a kedvünkre tegyenek. Fantasztikus emberek voltak...
Ha tehetném, szívesen visszamennék az időben egy kicsit, hogy megnézzem, milyenek voltak olyan idősen, mint én. Mert rengeteg dolgot tanulhatnék még tőlük. Annyi biztos, hogy mindannyian nagyon magasra tették a lécet.
Sajnálom, hogy nincsenek már közöttünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése