Karácsonyi adománygyűjtés

Kórházban lenni sosem kellemes élmény, főleg egy kisgyerek számára és ez különösen lehangoló tud lenni Karácsonykor. Az Addenbrooke's Kórház (ahol többek között én is dolgozom) minden évben ajándékgyűjtést szervez, hogy Karácsony napján legyen mivel meglepniük a gyerekeket az osztályokon, ezzel is próbálva egy kicsit felvidítani őket. Szerintem ez egy nagyon kedves gesztus tőlük, ezért két évvel ezelőtt úgy döntöttem, kapcsolatba lépek a szervezővel, hogy segítséget ajánljak. Nem kellett őket kétszer kérni, hogy részleteket osszanak meg, hálásan vették a felajánlást. A gyűjtést sikeresen zártuk és egy nagyobb bevásárlókocsinyi cuccot sikerült a csapatokkal összedobni abban az évben.

Idén a Covid miatt nem gondoltam, hogy bármilyen ilyen jellegű dolog lehetséges lesz, ezért nem is erőltettem a dolgot. Ám legnagyobb meglepetésemre a szervező felkeresett és elmondta, hogy bár tárgyi jellegű ajándékot nem fogadhatnak el, a pénzadományoknak igen hálásak lennének és nem lenne-e kedvem segíteni a gyűjtésben.

Természetesen azonnal igent mondtam és az általuk megadott honlapon létrehoztam a saját kis gyűjtésem. 

Sajnos a Covid rengeteg embert kemény helyzetbe hozott idén anyagilag, így várható volt, hogy a lelkesedés az adakozás terén megcsappan. 

Karácsonykor amúgy is rengeteg jótékonysági szervezet bukkan fel és valóban nagyon nehéz dönteni, az ember kiket támogasson, főleg ha nem engedheti meg magának, hogy többet is.

Idén nem csak a csapatom vontam be, de szélesebb körben is hirdettem Csabi segítségével és nagyon érdekes visszajelzéseket kaptam. Volt aki úgy gondolta, hogy az ügy megéri a támogatást, mert szép gesztus. De akadtak olyanok is akik úgy ítélték meg, ezeknek a gyerekeknek vannak szüleik és vegyenek nekik ők ajándékot, mert bizony a világon vannak szerencsétlenebb sorsúak is. Ez igaz, nem vitatkozom vele, mindenkinek szíve joga eldönteni, milyen ügyet szeretne támogatni. 

Én viszont úgy gondoltam, hogy mosolyt csalni a beteg gyerekek arcára, akik a Karácsonyt a kórházban ágyhoz kötve kell tölsték, igenis nemes ügy. Főleg most, hogy a Covid miatt szigorított látogatás van és csak egy családtag mehetett be limitált időre, nem pedig az egész család, hogy közösen ott ünnepelhessenek.

A gyűjtést 215 fonttal zártuk, s bár volt aki ettől jóval többet gyűjtött, én büszke vagyok rá, s biztosra veszem, hogy ezzel mi is hozzájárultunk, hogy elhintsük a Karácsony varázsát és segítsünk mosolyt csalni a gyerekek arcára, hogy elfelejthessék a fájdalmaikat, legalább egy kis időre.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánunk!

 

Apró vörösbegy didereg lengedező faágon, 

hópelyhek szállnak az égből, itt van a Karácsony. 

Kéményekből füst gomolyog, 

meghitt, békés a táj.

Óljában csendesen szuszog a jóllakott birkanyáj.

Kisegér a lyukból, orrát kidugta, 

Meglepetésében, rögtön be is húzta.

Hófehér lepel lett a zöld kis rétből,

megannyi hópihe száll alá az égből.

S míg a hó táncát járja, 

a szilveszteri kismalac a sorát várja.

Izgatottan nézi legújabb listáját, 

kihez is küldje a szerencse szikráját.

Mert 2020 már öregen lépked, 

napjait számolja, lassan nyugovóra térhet. 

Ám 2021 már nyomában toporog,

s megannyi új remény tarsolyában mocorog.

Neked és családodnak kívánom, 

Békés, Boldog legyen a Karácsony.

Teljesüljön minden mit szeretnél, 

s a jövő év legyen boldogabb az ideinél.

Köszöntsön korán a tavasz, hamar illanjon el a tél,

Legyen Sikerekben gazdag, boldog az Új Év!

                                                                         /CzK - 2020/

Szeretettel: Liza, Kitti és Csabi

 

 

 

Halloween, Halloween let's get spooky

Idén, mint ahogy minden más, a Halloween is kicsit másképpen zajlott mint a korábbi években.

Nem szoktunk nagy felhajtást csinálni, aznap feldobunk néhány dekort meg faragunk egy tököt. Idén sem történt ez másképpen. Ugye azt már mindenki tudja, hogy a csokigyűjtögető gyerekek számára az ajtó közelében elhelyezett töklámpás az egységes jelzés, hogy szabad a kopogás. A kedvenc részem mindig ez volt. Sajnos idén Covid ezt is megtiltotta, így a gyerekek számára más mulatságot találtak ki. Megkérték az embereket, hogy dekorálják ki az ablakokat, külteret és a gyerekek amolyan 'kincsvadászatra' indulhattak. A feladatuk az volt, hogy számolják meg hány Halloween-i figurát látnak az ablakokban és ha ezt jól megoldották, a szülők édességgel jutalmazták őket. 

Mi ebben természetesen csak a dekorral vettünk részt. Azért bevallom reménykedtem, hogy fognak kopogni. Mi a tököt is kitettük, de úgy voltam vele, ha nem is jön senki, hadd lássák, kár lenne rejtegetni idei remekművem.

Liza a bölcsiben sokat hallott eme híres ünnepről. Minden tök láttán bőszen mondogatta, hogy 'Havai' ami nála a Halloween-t jelentette. Természetesen volt beöltözés is, amire mi nem igazán készültünk, így egy nappal az ünnepségük előtt mi még jelmez után kutattunk és reménykedtünk akad még valami normális az ő méretében. Szerencsére egy boszorkány jelmezt sikerült felkutatni és azt hiszem elnyerte az ő a tetszését is.

Itthon is keményen kivette a részét a dekorból is. Festettünk, pom-pom pókokat ragasztottunk és denevéreket gyártottunk. Némelyik kicsit kancsira vagy szárnyatöröttre sikerült, ám ez nem gátolt meg abban, hogy az ablakban helyet találjunk nekik. A mini pom-pom akkora siker lett, hogy Liza a mai napig játszik velük. Mindenhol ott vannak, de mindehol, nem viccelek!

Emellé pedig egész nap a Bounce Patrol Halloween-i albumát hallgattunk, ami nálunk egész évben megy ám, nem csak ilyenkor, de kivételesen alkalomhoz illő volt. Liza imádja őket, van egy- két nagy kedvenc aminek a klippjét is táncolja. Ha ezt meghallja mindent eldobva rohan a laptophoz, hogy az énekesekkel együtt billegjen. Jó kis zenék egyébként, nekem talán azon kevés gyerekdalok egyike, ami nem megy az idegeimre. Persze sosem kapom azon magam, hogy ezt énekelem míg takarítok, vagy főzök. Hallgassatok bele Liza abszolút kedvencébe, fülbemászó dallam.

Az esténket a kajával alapoztuk meg, talán ebbe fektettem a legtöbb időt és energiát, leszámítva a Lizáról próbált képek készítését. 

Már-már tradicionális, hogy pizza tököcskék készülnek, és virsli múmiák. Főételnek pedig hozzádobtunk egy kis szörny hambit aminek az íze kicsit sem volt szörnyű, csak hogy mindenkit megnyugtassak.

Az este folyamán pedig legnagyobb meglepetésünkre volt egy család, aki bekopogott. Négy gyerek jött, a legkisebb lelkesen próbálta az egész tál csokoládét elfogadni ahelyett, hogy vett volna ki belőle. Végülis, lehet tudta, hogy úgysem fog már senki jönni. Azóta is van még csokink Halloween-ről...

Édes kicsi babám - 2020 legnépszerűbb baba nevei Angliában

Rengeteg szülő számára nagy fejtörést okoz, hogyan is nevezze el csemetéjét, hiszen azt egy életen át fogja viselni a gyerek (jobb esetben, hisz lehetősége van rá, hogy megváltoztassa, ha úgy tetszik neki). Mindenki különböző érvek mentén dönt. Van aki gondosan és hosszasan tervezgeti, mi is lesz a legjobb, van akinek már évek óta a zsebében lapul a tökéletes név, és bizton van olyan is, akinek akkor ugrik be a legtökéletesebben illő, amikor előszőr rápillant a babájára.

Míg mi magyarok gondosan és alaposan böngésszük a naptárakat és internetes névtárakat, és hosszadalmas procedúra elfogadtatani a naptárban még nem létező neveket (de ha elég elszántak vagyunk, hogy márpedig igenis Hópihének akarom nevezni a gyerekem, nem lehetelen) addig az angolokat semmiféle szabály nem köti e téren. Szinte bárhogyan el lehet nevezni az új jövevényt, ahogy az ember szíve óhajtja mindaddig, amíg a név nem sértő. 

Ok, van még egy szabály - pontosan 5 tiltott név van, amit nevéből adódóan tilos ráadni a mini emberkékre.  Ezek pedig nem mások mint:

• Martian (Marslakó)
  
• Monkey (Majom)
  
• Chow Tow (ami azt jelenti 'Büdös Fej')
• Rogue (Zsivány)
  
• Akuma (Japánul Ördögöt jelent)  
  

De akkor itt feltenném a kérdést, hogy megfordul ez bárki fejáben, hogy így nevezze el a saját gyerekét? Tényleg egy életen át büntetni akarja? Nyilván igen, ha törvényben kellet hogy betiltsák őket.

Az emberek kreativitása határtalan, az ostobaságuk még inkább. Tudtátok, hogy már a Covid-ról is neveztek el csecsemőt idén? Bizony, bizony. Sajnos egyre népszerűbb név - az első kisbaba Indiában kapta ezt a nevet. Ami azt illeti, egy két petéjű ikerpárról beszélünk - a kisfiú Covid, a kislány pedig Corona lett. Azóta mind Amerikában, mind pedig a Fülöp-szigeteken létező és elfogadott név. A szülők arra hivatkoztak, emlékezetessé szeretnék tenni a gyerek születési körülményeit. Hmm, hát gratulálok, sikerült.

Na jó, lássuk a 2020 eddigi legnépszerűbb gyerek neveket az Egyesült Királyságban.

 Kislány: 

1. Olivia
2. Amelia
3. Isla
4. Ava
5. Mia
6. Isabella
7. Sophia
8. Grace
9. Lily
10. Freya

 A korábbi évekhez képest az Olivia évek óta a top lista élén szerepel, az Emily viszont lecsúszott idén. Én ezt egy cseppet sem sajnálom, mert kizárt, hogy aki Angliában él, ne ismerne legalább egy Emilyt már. Én például hárommal is dolgoztam egy munkahelyen.

Kisfiú:

1. Oliver
2. George 
3. Noah
4. Arthur
5. Harry
6. Leo
7. Muhammad
8. Jack
9. Charlie
10. Oscar

Érdekesség, hogy az Oliver 7 éve zsinórban tartja a legnépszerűbb nevek lista első rangját. Tavaly közel 5000 babát neveztek el így.

A végére hagytam a legszokatlanabb neveket melyek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek. Az angolok három új kategóriát látszanak kedvelni.

1. Fakóbb színekre utaló nevek, mint Ivory, Grey, Dove, Pearl, Olive, Lavender and Peach (csontszín, szürke, galamb, gyöngy, levendula és barack)

2. Ételek és hozzávalók, mint Ginger, Mace, Brie, Coco, Honey és Clementine (gyömbér, szerecsendió, brie mint a sajt, kókusz, méz és klementin)

3. Vintage nevek az 1920as évekből, mint például Augustus, Cecily, Mildred, és Earl

Látogatás a tök farmon

A boltokban évről évre korábban lehet kapni a Halloween-i dekorokat, beleértve a tököket is. Sőt, a Halloween-i cuccok már nem is kapnak főszerepet, csak egy kis zugot, mert velük egyidőben már a Karácsony termékei is megtalálhatóak. 

Amilyen ütemben haladunk, nem lepődnék meg ha Januárban már a csoki Húsvéti nyuszik pislognának a polcokról. 

Szóval idén úgy döntöttünk, nem a boltból veszünk tököt faragni, mivel nem tudjuk ilyen hosszú ideig tárolni és nyilvánvaló, hogy nem lesz már amikor mi szeretnénk venni pár nappal az ünnep előtt. Jó ötletnek tűnt, hogy egy 'szedd magad' farmra látogassunk el, így két legyet ütünk egy csapásra. Csudiszép tökünk lesz amint mi választunk frissen a szántóról, és jó kis családi program.

Amit én nem kallkuláltam be az persze nem más, mint a Covid. Ami eddig 'gyere és ott leszel' esemény volt, oda mindenhova időpontot kellett foglalni. Hát persze, hogy minden dugig volt már, mire hozzám eljutott ez a hír. Nem szoktam könnyen  lemondani a dolgokról, amiket a fejembe veszek, így addig kutakodtam amíg találtam egy helyet, ahol nem kértek foglalást. Tehát az úticél adott volt.

Amikor ők azt hirdették, hogy farm, akkor én nem egy veteményes kert méretű kis földre gondoltam. Elég kiábrándító volt a látvány. A tök farmot 15 perc alatt bejártuk, a válogatás több időbe telt mint végigsétálni. Szinte mindegyik tök deformált, sérült vagy rohadt volt. Nyilván egy ilyen nem ideális tárolásra és a felhasználást is nehezíti. Nem segített a helyzeten, hogy nyakig sár volt mindenhol. Itt már megbántam, hogy a kis csinos bolti tökökről oly könnyen lemondtam. De ami visszahozta az egész varázsát, hogy Liza roppant mód élvezte. Két lépés után kiválasztotta a lehető legkisebb és legzöldebb tököt amit lehetett. Neki ez annyira tetszett, hogy egy percre sem vált meg tőle. Diadalittasan szemlélgette amint megkaparintotta és büszkén szorongatta egészen hazáig. Persze amint ezt megtalálta ölbe kéreszkedett, így nem csak őt, de a tököt is végig kellett cipelni amíg találtunk egy faragható méretűt is. 

A zsákmányokkal hazafelé még megálltunk a Mekinél (itt nem annyira népszerű mint otthon, alig találni, felénk meg pláne, így kaptunk a lehetőségen). Ez a csudijó mű kaja tele mesterséges anyagokkal és tartósítószerrel elfogyasztva édes hármasban a kocsiban, láthatóan mindenkinek megdobta a kiruccanás élményét. Zsonglőrködni a hambi, sült krumpli, ketchup és kóla között a hátsó ülésen magában is elég nehéz, de természetesen Liza fokozta a nehézségi szintet és folyamatosan ugrált az ülésen közben.

Ezért a tökért 40 percet kocsikáztunk (plusz haza), és háromszor annyit fizettünk, mintha a boltban vettünk volna. Tehát jöhet a kérdés, hogy megérte? A tökért, abszolút nem, viszont a mosolyokért amit Liza arcára csalt ez a kiruccanás, minden perce. Na és hát nem utolsó sorban végre Csabi is hasznát vehette a tavaly Karácsonyra kapott gumicsizmájának. Ideje volt már használatba venni, tehát újabb érv amelett, hogy megérte. De azért egy biztos - jövőre nem ide megyünk tököt venni.

Az első igazi nyaralás hármasban - második nap

A hotelben a másik nagyszerű dolog ami miatt őket választottuk az az árba foglalt kontinentális reggeli ígérete volt. Mi sem finomabb annál, ha nem magadnak kell elkészíteni a reggelid. Sajnos érkezésünkkor tájékoztattak bennünket, hogy a vírus miatt az étterem nem használtható, de a reggeli felvehető előre csomagolva. Gondoltam én, így még jobb, ehetünk az ágyban. 

Liza szokásához híven fél hétkor már kukorékolt. Komolyan órát lehetne állítani ehhez a gyerekhez. Csabi már tűkön ült, hogy mikortól is lehet már menni a reggeliért, hisz ez az első legfontosabb étkezése a nap folyamán. Ezt követi ugyanolyan fontossági besorolásban a tízórai, ebéd, uzsi, vacsora és nasi igény szerint.

Sajnos a reggeli opció a várakozásunkat bőven alulmúlta, ugyanis a tasakok fejenként rejtettek egy joghurtot, egy almát, egy szívószálas narancslét, egy zabkását és egy előre csomagolt csokis kiflit. Hát ez több mint kiábrándító volt számunkra és hatalmas csalódást okozott. Reménykedtünk benne, hogy majd másnap adnak valami jobbat, de hát tévednünk kellett. A menü ismétlődött.

Tehát korgó gyomorral összeszedtük a cók-mókunk és elindultunk, hogy a tengerparti nyaralásunk alatt végre lássuk is a tengerpartot. Az útba persze szigorúan beiktattunk egy megállót a Tesco-nál, hogy azért éhen se haljunk a megterhelő reggeli után. A fecsegő-tipegőnk úgy döntött, hogy az ébredés óta eltelt két óra hosszas és fáradalmas volt, így álomba szenderült a kocsiban, amit lássuk be, egyikőnk se bánt.

Éés végre megérkeztünk a várva várt úticélunkhoz. Az idő kicsit hűvösen indult, de szépen felmelegedett a végére.

Liza azonnal vödörrel és lapáttal vágott neki az ismeretlennek. Bátran próbálgatta milyen is a homokban lépkedni, de az egyenetlen talaj ami vadul volt kavicsokkal tűzdelve hamar a türelme végét okozta és bizony azonnal elém vágott és közölte, hogy 'fel!' ami nála azt jelenti, hogy ölben kívánja folytatni az útját. Hát a séta nekem is kihívás volt, őt cipelve meg jó kis torna lett belőle.

Kerestünk egy csendes részt és nekiálltunk homokvárat építeni. Csak természetes, hogy azt nem hagyhattuk ki. Mai napig nem tudom eldönteni, hogy ezt Csabi vagy Liza élvezte jobban. Csodás művünket sajnos nem sokáig csodálhattuk, mert a tenger nagyobb helyet követelt magának, s a dagály pikk pakk elmosta a várunk. A nagy építkezés közepette azt sem vettük észre, hogy mennyire közel lopakodott már és az egyik homokozó játékunk martalócul esett.  Sajnos már nem volt menthető, így azóta is emlékét őrízzük a pillangó formának, mely a tenger habjaiban veszett el örökre.

Bár ez nem a legszebb tengerpart ami Angliában megtalálható, azért megvolt a maga bája. 

Még egy pici tiszta homokos rész is volt, néhány pálmafával.

Az egész napot ott töltöttük. Liza még a vízbe is belemerészkedett bokáig. 

Csabi úgy döntött, hogy bármilyen vérfagyasztóan is hideg a víz, bizony a tengerpart nem élmény anélkül, hogy meg ne mártózna benne. Én úgy ítéltem meg, fogok tudni élni egy újabb megfázás nélkül, így kalandjának egyedül vágott neki hősiesen. Kb fél óra alatt bele is merészkedett egészen, hogy aztán öt perc elteltével kimásszon. De nem ez a lényeg, hanem hogy ezt is kipipálhatta a listáján.

Vacsora időre vissza is értünk a hotelbe, ahol Liza újra lefoglalta magát a pakolással. S egy csendes éjszaka után a harmadik napunkon még pár óra erejéig visszamerészkedtünk a partra. Ez a nap már nagyon szeles volt és hideg, bár ez nem zavarta az embereket abban, hogy élvezzék a partot és a vizet. Kicsit égőnek éreztem amikor mi kabátban sétálunk a bikinis/fürdőruhás emberek között, de hát ez van.

Liza kagylókat gyűjtött, táncolt a parton, lyukat ásott és sirályokat lestünk. Vélhetően számára a legirritálóbb dolog pedig az egészben az volt, hogy homok ment a szandáljába.

Maximálisan kihasználtuk a szabad időnk mielőtt nekivágtunk a hazaútnak, hogy visszazökkenjünk a hétköznapokba.

Az első igazi nyaralás hármasban - Első nap

Mint azt említettem, Lizával többször is hazalátogattunk már amikor kisebb volt is, de nyaralni egyetlen egyszer sikerült eddig eljutni. Hát nevezzetek rugalmatlannak, de mi végig úgy gondoltuk, hogy ha el kell cipelned magaddal a fél házat a baba szükségletei miatt és kb ugyanazt csinálnád mint otthon, azért nem érdemes órákat utazni. Így megvártuk, míg Liza is eljut abba a korba, hogy élvezze ezt ne pedig nyűg legyen belőle.

Ugye idén azért elég szigorú előírások voltak még nyáron is az utazásokat illetően, így mi is belföld mellett döntöttünk. A célállomás pedig nem más volt, mint a tengerpart.

Három nap, két éjszaka, négy táska, úgy, hogy csak a legszükségesebbeket vittük. Anno gyerek nélkül egy ilyen utat hátizsákból intéztünk volna.

Nem mentünk messzire, két óra volt út a legközelebbi normális partig. Szerencsére Liza jól tűrte az autókázást, a hosszabb utaknál Youtube mindig a segítségünkre siet. A parthoz nagyon közel van az egyik legnagyobb állatkert, ami elerhető távolságban van, így úgy döntöttünk, a pihenésünk első napját ott töltjük. Liza jelenlegi kedvenc állatai a szurikáták, melyeket hosszasan imád nézni, na és persze a cicák nagyobb rokonai. Szigorúan mindet cicának hívjuk, és a hívószó a ci-cicc. Ez elég vicces amikor egy tigrisnek kibálja. Na és az állatkert fénypontja nem más volt, mint a pápa, ami Liza nyelven cápa, a valóságban pedig fóka volt. Bár az is lehet, hogy ő teljesen mást nézett és tényleg egy pápát látott, ezt sosem fogjuk megtudni. De annyira le volt nyűgözve tőlük, hogy mondhattam én fókát ezerszer, szerintem már az sem érdekelte, hogy ott vagyunk-e még. Akárhányszor egy fóka elúszott mellettünk ő izgatottan mutatott rá és kiabálta, hogy pápa.

Az állatkert másik fénypontja a jégkrém volt számára. Mondjuk ezért nem kellett volna feltétlenül több órát utazni - mert megsúgom ahol lakunk is lehet kapni - de nyilván annak még az íze is más volt. Sokkal finomabb az ilyesmi, ha az ember egy fél órát áll sorban egy túlárazott jégkrémért.

 
Aztán késő délután hulla fáradtan beestünk a hotelbe. Meglepően tágas és kényelmes volt a szoba. Bár kicsit félrevezetőnek ítéltem, hogy azt mondták van kiságy a szobában. Ennek külön örültem, mert Lizával aludni egy ágyban lehetetlen. Mai napig nem értem, hogy lehet egy ilyen csöpp teremtésnek ekkora helyigénye. Szóval volt kiságy, meg nem is, mert ez utazó ágy volt. Aki már látott ilyet az tudja, hogy ezekbe erősen ajánlott egy külön matracot is venni. Hát az nem járt hozzá, így improvizáltunk és extra takarókból béleltük a kuckót. Persze ehhez nálam a pánik gomb azonnal bekapcsolt és a lehető legszörnyűbb képek játszódtak le a szemem előtt attól tartva, hogy beletekeri magát. Nagyjából 5 percenként ellenőríztem, hogy vesz-e még levegőt. Nyilván túlaggódtam ezt is.. Tökéletesen érezte magát újonnan kreált kis vackában.

És amikor azt mondtam hulla fáradtan, akkor persze Csabira és magamra gondoltam. Mert Liza amint meglátta az új helyet maxra töltődött. Kisajátította a TV távirányítót, tologatta a széket a babájával, ugrált az ágyon, és pillanatok alatt átrendezte az egész szobát külön figyelmet fordítva arra, hogy  a földön minél több dolog legyen.

Az előző részek tartalmából - Pillanatképek az elmúlt két évből

Ismét eltelt közel két év a legutóbbi bejegyzésünk óta, ami igazán nem is számít, hisz az egyetlen volt 2018-ban. Őszintén szólva már nem is igazán emlékszem, mi minden történt ez idő alatt, de lássuk a fő szálakat, hogy gyorsan eljussunk a jelenig. 

2018. Decemberben Csabi átesett egy vakbél műtéten. Rutin eljárás, bement és hazajött ugyanazon a napon a kórházból. A hazaút hosszú és fárasztó volt, a lábadozását viszont rövidre kellett fognia, ugyanis 2019. Január 31.-én megszületett kislányunk, Liza. 

 

Liza születése pillanatától kíváncsian pislogott a világra, olyannyira, hogy még sírni is elfelejtett mikor világra jött, mert nagy kék szemeivel nézett körbe a teremben, hogy mi is történik most. Aztán hamar rájött a fázis késésre és pótolta a lemaradást. Igazából még ezelőtt a pillanat előtt megmutatta, hogy ő bizony nem fogja követni a szabályokat, és ezt a mai napig hevesen bizonygatja minden nap.

S míg Liza a világra nézett elkerekedett szemekkel, mi ugyanígy rá. Használati útmutató nyilván nem járt hozzá, s mikor beléptünk a ház ajtaján még el nem tudtuk képzelni, mihez is fogunk mi kezdeni vele. Megvoltak a kezdeti nehezségek, betakargattuk ha éhes volt és megetettük mikor fázott. Még jó, hogy kitartóan közölte a gondokat, míg végig nem próbáltunk minden opciót. Az első két hét álom meló volt. Csodálkoztunk is, hogy miért is panaszkodnak annyian a gyereknevelésre, hiszen ez semmi. Aztán kaptunk, hideget, meleget és ami egy babából kijöhet, mindent.

Sikerült a magyar nyelvet értékes szólás mondásokkal gazdagítanunk, melyeket Liza ihletett. Ezek az alábbiak:

- Aki éjjel az etetés/peluscsere szekerét húzza, az nappal a lóbőrt!

- Néha ugyan kerülhet tápszer az asztalra, de a pocifájást az anyatej jobban távol tartja.

- Jobb ma egy alvó gyerek, mint holnap két álmos szülő!

- A büfiztetés nélkül aludni letett gyerek olyan, mint a vulkán. Lehet hogy épp csendes, de bármikor kitörhet!

- Az anyai simogatás megnyugtatja az idegeit apának, babának!

- Békeidőben is jól jöhet a gázmaszk, ha baba van a háznál.

 

Emellett Csabi profi szintre fejlesztette a vers és rímfaragását a lehető legrandomabb dologokról, megtanult keringőzni babával az alkarján és az énekhangját is többször hallhattuk mint szerettük volna. Mi is tettünk végtelennek tűnő kocsikázásokat, csak hogy aludjon a gyerek és megannyi gyereknevelési fogadalmat, melyet csak addig tartottunk be, míg kimondtunk.

Természetesen megjártuk Magyarországot is többször; hol ilyenre, hol olyanra sikerült az út, de többségében jól tűrte Liza. Voltunk együtt nyaralni és megannyi farmlátogatást iktattunk be, ami a gyerek miatt van, de amúgy csak anya élvezte.

 

Hipp-hopp el is telt egy év..

Sajnos az öröm mellé szomorúság is társult,  elvesztettük Tofut. Ő már az örök mezőkön tartja kordában a kisállatokat és biztosra veszem, hogy jó helyre került és néha figyel bennünket, ahogyan itthon tette a lépcsősor tetejéről.

Idén Februárban én is visszamenten dolgozni és Márciusban jött Covid. Innen már nagyjából képben vagytok..