A pillanatok varázsa egy totyogó mindennapjaiból

A gyerekek a legegyszerűbb és legártatlanabb dolgokon is tudnak még mosolyogni, nevetni, rácsodálkozni, meglepődni és ha éppen úgy adódik, sírni fakadni. Ezek azok a dolgok amik nekünk felnőtteknek a rohanó világban fel sem tűnnek már, mert megszokott, hétköznapi dolgok. Ismerjük, láttuk őket és csak elmegyünk mellettük különösebb érdeklődés nélkül. Ezek azok a dolgok, ami egy kisgyerek számára még felfedezésre várnak és ezek lesznek azok a pillanatok, amikor mi felnőttek is megállunk és újra megnézzük ezeket a dolgokat, immár egy gyermek szemével.

Gondoltam megosztok egy pár vicces és ugyanakkor szívmelengető történetet, hogyan is gondolkozik a mi kis mini diktátorunk. Szerencsére két év alatt még nem rontottuk el nagyon, törödő és gondoskodó a kis csintalan. Íme a bizonyíték:

1. A minap Csabi megvágta az ujját a papírral és amint ezt Liza észrevette, már jött is a szokásos 'ó, ne' majd elindult az orvosi táskáját keresni. Mondtam neki, hogy vigyünk apának egy sebtapaszt, amit ő boldogan segített felragasztani. Aztán ragasztott még egyet egy másik ujjára is. Ne érezze olyan egyedül magát a sebtapasz, párban szép az élet. 

Viszont ez annyira megtetszett neki, hogy ő is kért egyet. Elmagyaráztam, hogy Apa megsérült és ezért kapott, mire felemelte a pici ujjacskáját és elkezdett jajgatni, mondván 'aú, bibis' és mutatta bőszen a ujját. Természetesen nem volt bibis, de a sebtapaszt kiérdemelte. Büszkén nézegette zsákmányát, mikor eszébe jutott, hogy a maci már kb. két perce nincs nála. Gyorsan a keresésére rohant és milyen jól tette, hisz a maci keze is bibis lett. Rejtély azóta is hogyan sérült meg, de még jó hogy el nem vérzett ennyi idő alatt. Így a maci is kapott egy sebtapaszt meg egy puszit. Vész elhárítva.

 

2. Liza minden étkezésnél belebújik a hírvivő szerepébe és lelkesen kiabál Csabinak, hogy ideje asztalhoz ülni. Igaz néha az ebéd Apának már vacsora, de szerintem csak így próbál Liza figyelni Csabi alakjára. 

Egyik nap édeskrumplit sütöttem és Liza kíváncsian nézegette. Megkérdeztem tőle, kér-e krumplit, mondta hogy igen de amikor nyújtottam közölte, hogy 'fúj, nem répát'. Hiába mondogattam én, mi az ő folyamatosan rákontrázott, hogy ne akarjam őt becsapni, hisz látja hogy répa. A színe is narancssárga, tehát az egyértelműen répa. 

3. Ha pedig már az étkezésnél tartunk, Liza nagyon trükkös tud lenni ha desszert kerül szóba. Ha ez étkezés közben történik, ő már közli is hogy nem kér többet, jöhet az édesség.  Szerintem nincs másik háztartás, ahol ennyit repked a csoki szó és Liza szemében ez az egytálétel minden étkezést kiválthat. Néha felteszem neki a kérdést, hogy kér-e valamit. Ilyenkor látom, hogy egy pillanatig töri a fejét, majd felcsillan a szeme és rávágja, hogy csokit. Sőt, a trükköket tökélyre fejlesztette. Egyik nap kisomfordált a konyhába és mondta, hogy szeretne egy ölelést. Hát ki tud ennek ellen állni? Az ölelés után ölbe kéreszkedett és szeretett volna a pultra ülni. Na de nem akármelyik részére, a nasis szekrény mellé. Pár pillanatig nyugodtan üldögélt is, aztán szépen leplezve, hogy ez volt mindvégig a terve kinyitotta a szekrény ajtót és mondta, hogy ott van csoki és szeretne. Mesteri terv, tanulni lehetne tőle.

4. Liza meglepő dolgokkal tud előállni a legváratlanabb pillanatokban. Ebédnél megkérdeztem tőle, hogy kér-e gyümölcsöt desszertnek. Mondta, hogy nem. Na nem mintha lett volna más opció, azért megkérdeztem, hogy akkor mit kér desszertre. Erre rávágta, hogy csokitortát. Hát olyan jót nevettem ezen, vissza is kérdeztem, hogy micsodát? Szépen közölte újra nyugodt hangon az igényt, hogy ő csokitortát kér. Ez nagyon vicces volt és cuki is egyben. Olyannyira, hogy kaphatott is volna, csak hát nem volt. Nyilván felháborító, hogy nincs mindig itthon torta, hozzá is adom ezentúl a heti bevásárló listánkhoz.

Na és hogy a cukiságfaktort is kimaxoljuk.

5. A szomszédban van egy cica, aki nagyon barátságos.  Szeret a parkolóban lebzselni és Liza imádja a világ összes macskáját most, így ezt is. Amikor épp hazafelé jöttünk, a cica szokás szerint felbukkant és Liza bőszen integetett neki, ahogy mindig. A cica ma jó kedvében volt és úgy döntött nincs jobb dolga, mint követni bennünket, Liza legnagyobb örömére persze. Egy ponton viszont úgy döntött, hogy inkább ott tábort ver és napozik kicsit. Így a cica puff, eldőlt. Liza persze azonnal megtorpant és rákiabált szerencsétlen állatra, de pusztán érdeklődve 'mit csinálsz cica?' A cica a közeledést baratságos szándéknak vette és elkezdett a porban hemperegni. Erre Liza kuncogva közölte a nyilvánvalót 'elestél cica' majd mellé guggolt és biztatta 'állj fel'. A cica egy darabig figyelte, majd feltápászkodott és elkezdte a bajszát igazgatni a mellette álló bokron. Liza erre újra kuncogott és félreértve a tevékenységet, megkérdezte tőle, 'hmm finom?' majd nagyban nyammogni kezdett. Én itt már szakadtam a nevetéstől és e ponton elbúcsúztunk a cicától, hadd egyen nyugalomban.

6. Csabi épp számolni tanította Lizát, aki bőszen figyelt. Csabi szépen elszámolt tízig angolul és magyarul is, mire Liza kitörő tapssal jutalmazta és megdicsérte, 'ügyes vagy Apa'. Ezek a pillanatok mindennél többet érnek, egy két éves szájából a dicséret ugyanolyan jól esik, mint bárki mástól.

7. Minden nap tanul az ember új dolgokat, ez pedig különösen igaz egy kisgyerekre. Liza imád mindent elismételni és utánozni, és egyre több új szót tanul. Többségüket szépen kiejti, de akadnak amik nehezebbeknek bizonyulnak. Ilyenkor alkotja meg a saját kis szavát, amik szuper cukik és önző módon örülünk, hogy nem tudta kimondani rendesen. Ilyenek például az alábbiak:

- uszi, muscica, méhecseke, bokaca, majomáz

Na van tipp melyik mit jelent? A megoldás nyuszi, muslica, méhecske, katicabogár és majonéz

Számtalan ilyen szó van még, de most ezek jutottak eszembe így hirtelen.  

 

8. Liza egyik kedvenc játéka, hogy elbújik a szekrényben, gondosan becsukva magára az ajtót. Amikor hosszú percekre elveszett a szekrény mélyén azt hittem felfedezte a Narnia-ba vezető utat, de megnéztem és sajnos nincs ott semmi különös. Amikor elbújuk mi kérdegzetni szoktuk, hogy "hol van Liza?" mire ő kuncogni kezd a szekrényben majd előugrik és nevetve kiabálja, hogy "ott van". Ezt jópárszor elszoktuk ismételni, számára ez véget nem érő mókát nyújt. Ma sem volt ez másképp, Liza elbújt, szokásos kuncogás, kérdezgetés. Ezt egy darabig játszottuk, mire Csabi megkérdezte, hogy vajon meddig marad bent, ha nem tudakoljuk meg a hollétét? Legalább lesz egy kis nyugtunk. Hát Liza pár percig türelmesen várt, mi azért beszélgettünk, hogy tudja, ott vagyunk, majd egyszer csak kiszűrődött egy mondat a szekrényből, mondván: "Liza eltűnt." Tehát ez a kis fecsegő - tipegő azért adott egy tippet, hogy ideje lenne már megkeresni, hisz ha nem tűnt volna fel, Liza eltűnt.

 

Csak, hogy fokozzuk a hangulatot ma Liza megkérte Csabit, hogy ő bújjon el a szekrénybe, majd megfogta a kezét és elvezette odáig. Csabi be is bújt, de az ajtót nem tudta teljesen bezárni. Persze Liza gyorsan segítséget ajánlott és próbálta ő becsukni, de az ajtó csak nem zárult. Erre neki állt két kézzel nyomni, nagyokat nyögve közben, Csabi pedig az ajtó túloldaláról kérte, hogy ne nyomja mert a pocakjától úgyse zárul be. Persze ezt Liza meg sem hallotta többszöri elismétlés után se és kitartóan nyomta az ajtót. Hogy a továbbiakban pontosan mi is történt már nem tudom, mert én ezen a ponton már nem kaptam levegőt a nevetéstől, de azt még láttam amikor Csabi kijött a szekrényből, tehát Liza vélhetően belátta, hogy ez sehogy sem fog működni és kiengedte.

9. Az egyik legcukibb és egyben nagy kedvencem, amikor Liza felébred és azt kiabálja hogy "Apa, kej fe, öltösni" (Kellj fel öltözni). Ebben is nagyon szívesen aszisztál és boldogan pakolja elő Csabi ruháit, cipeli a nadrágját. Majd rohan ki vele a fürdőszobába a dörzsiért (így hívják Csabival az izzadásgátlót) és ő fogja a kupakot amit mostanában mindig ellop és beszalad vele a szobába büszkén mutatva, hogy Apáé. Aztán persze visszaadja ha hallja, hogy Csabi kéri.

Tehát ilyen és ehhez hasonló programokkal és pillanatokkal telnek a mindennapjaink. Néha olyan jó lenne, ha a szemünkkel megtudnánk örökíteni legalább csak képeket. Mert minden ilyen és ehhez hasonló pillanatban el lehet veszni és öröm rájuk visszagondolni.

 

Csak igazolvány ellenében

Otthon már megszoktam, hogy bármilyen jellegű alkohol vásárlásánál kérik a személyi igazolványom. Sőt, egyszer előfordult, hogy a dohányboltban buszjegyet akartam venni és az eladó igazoványt kért. Hát én nagyon meglepődtem, meg is kérdeztem hogy a buszjegy vásárlásához is be kell tölteni a 18-at? Ő pedig közölte, hogy ahhoz nem, de hogy a boltban tartózkodhassak igen. Mondjuk én ezt sosem tudtam, de tény, hogy nem is jártam soha rendszerességgel a dohányboltba. Ekkor már kb 25 voltam, tehát nyugodt szívvel maradhattam és megkaptam a buszjegyem is.

Angliában a legális alkoholvásárlási életkor 21 év, amit én egyébként támogatok is. Saját bőrömön tapasztalhatom, hogy az eladók igenis kérik a bizonyítékot, ha valaki nem tűnik annyinak. Amikor Csabival ketten vagyunk, nagyon ritka ha kérnek igazolványt. Ha igen, akkor viszont csak tőlem, tőle szerintem még soha nem kérték, főleg amikor borostás. 

Ám amikor egyedül vagyok és bármilyen alkholos italt vagy energiaitalt akarok venni, bizony mindig készítenem kell az igazolványt. Most sem volt ez másképp az Aldi-ban.

Nem igazán szoktunk inni, de (főleg én) azért hébe-hóba úgy döntök, hogy spórolok a vízszámlán kicsit. Na meg hát a csokilikőrök például nem is számítanak szerintem igazán. Valentin nap előtt az Aldi-ban véletlenül megláttam, hogy árulnak fehér csokilikőrt. Én még sosem láttam ilyet, kóstolni meg pláne nem volt szerencsém, így eldöntöttem, itt az alkalom. Azt hozzá kell tennem, hogy a polcok kicsit sem gyerekbarátok, már itt nehézségekbe ütközött a vásárlásom, mert nem értem el. Egy eladó srác épp a mellettem lévő soron pakolt, így látva, hogy nincs más esélyem, megkértem hogy nem lenne-e  kedves levenni nekem egyet. A srác rám nézett, majd vigyorogva átnyújtotta az üveget. Gondolkoztam is, hogy ezen miért vigyorog ennyire? Lehet magában rajtam nevetett, hogy nem értem el. De gyorsan megköszöntem és tovább is mentem.

A kasszánál már tudtam, hogy itt bizony igazoltatni fognak. A pénztáros néni minden termék lehúzása után gyanakvóan méregetett majd mikor az üveghez ért máris kérte az igazolványt. Aztán amikor ránéznek mindig ledöbbennek és néha elnézést kérnek, néha pedig csak elviccelik a meglepődésüket.

Ezt igazából igyekszem mindig bóknak venni, hisz immár 30 évesen nem néznek 21-nek, aminek nagyon örülök. De azért mégiscsak bosszantó, hogy e feltételezésből adódóan folyton csak igazolvánnyal a zsebemben mászkálhatok ha ilyen hirtelen ötlettől vezérelve, vásárolni szeretnék valamit.

Zárójelben itt a végén pedig megosztanám, hogy a likőr abszolút megérte a fáradtságokat, mert nagyon finom. Nekem kifejezetten jobban ízlik, mint a sima csokis.

Kopp, kopp - Hello Fresh!

Van egy honlap, mely jobbnál jobb recept ötleteket kínál. Ugyanez a honlap azt is vállalja, hogy az általad kiválasztott receptek pontos hozzávalóit házhoz szállítsa hetente. Több ilyen szolgáltatás is létezik, én ezeket 'recept dobozoknak' hívom annak ellenére, hogy nem csak a recept van benne.

Itt a Koronavírus szigorítások mellett igyekszünk mi is ritkábban járni a boltba. Azt már bevezezették, hogy egy kosár - egy ember, tehát mindenkit kérnek arra, hogy egyedül vásároljon, limitálni próbálják az emberek számát a boltban és kérnek mindenkit hogy tartsák a távolságot. Sajnos azt tapasztalom, hogy az embereket ez sem érdekli, a boltban csoportosulnak beszélgetni blokkolva ezáltal a sorokat és nem tartják tiszteletben a távolságtartást sem. Emiatt igencsak irritáló számomra a boltba járás, folyton felbosszantanak. Ezért is gondolkodtam el, hogy miért ne iratkozhatnánk fel mi is erre a dobozra? Több fajta létezik, egyre népszerűbbek, de mi a Hello Fresh-t választottuk. Régebben már próbáltuk ezt egyébként, de akkor lemondtuk kis idő után mert elég drága volt és 'meglepetés' receptek voltak benne. Azóta sokat változott előnyére és az ára is sokkal kedvezőbb lett.

Tehát a szolgáltatás lényege, hogy minden héten meghatározott számú receptek közül kiválaszthatok hármat, négyet vagy ötöt (ahányat szeretnék, de én négyet kértem) és ők eldküldik nekem az összes ahhoz szükséges alapanyagot pontosan kimérve. Nekem már nincs más dolgom, mint hogy megfőzzem őket követve a szuper egyszerű recept leírásokat.

Mi is ennek az előnye?

1. Változatos ételeket tudok készíteni és kedvet csinál a főzéshez. Szeretek új dolgokat kipróbálni és ez a csomag roppant egyszerűvé teszi ezt.
   
2.  Nem nekem kell törni a fejem, hogy mi is legyen épp a kaja - csak előre kiválasztok négyet az általuk összekészített menüből
3.  Az összes alapanyag egybe csomagolva, pontosan kimérve érkezik így nekem ezzel már nem kell foglalkoznom. Ennek bónusz előnye, hogy nem marad ki semmi és ha például olyan az egyik alapanyag, amit én nem használnék úgy általában, nem kell azon agyalnom, hogy mire tudnám elhasználni és ne kelljen kidobni
4.  Megspórol egy utat a boltba. Minden pénteken ajtóig érkezik a doboz.
5. A receptek kinyomtatva a dobozban vannak. Szuper egyszerű követni a leírást, képekkel tehát a laikusok is könnyen boldogulnak vele. 

Természetesen az ételeknek el kell nyerniük a főkóstoló elégedettségét is. Eddig ez kipipálva.

Jelenleg az egyetlen hátránya számomra, hogy az adagok kifejezetten egy evésre szólnak. Én szeretek az idővel spórolni a főzésen, ezért gyakran főzök úgy, hogy legalább két evésre legyen belőle. Más ezt maradéknak hívja már, mi nem vagyunk finnyásak e téren. 

Haverhill-i kacsák lakhelye: beazonosítva - Vigyázz, kész, jövünk!

Immár közel hat éve lakunk Haverhill-ben, de a települést még mindig nem fedeztük fel teljesen. Rengeteg olyan része van, ahol még nem jártunk és bőven akadnak olyan részek is, melyeknek a létezéséről sem tudunk. Ilyen hely például a Burton End park, ahol ma jártunk először. 

Végre javul az idő és búcsúzni látszik a tél. Ma 15 fok volt, és az eddig csontig hatoló hideget felváltotta a kellemes napsütés, mely üdítőleg hatott ránk. A Korona vírus miatti szigorítások itt még mindig életben vannak, így nagyjából semmit nem lehet csinálni, de az idő mégis csak úgy kívánta, hogy ma feltétlenül ki kell lépnünk a házból. Igazából egy véletlen során bukkantam rá erre a parkra, és az egyetlen indok amiért ide mentünk az az volt, hogy azt mondták van kacsaúsztató. 

Liza nagyon izgatott volt a hír hallatán, hogy elmegyünk kacsákat etetni. Kicsit izgultam is, hogy biztosan lesznek-e egyáltalán kacsák, hisz csak értünk megyünk. Azért készültünk és  felapakoltunk búzával, majd négyesben végig csattogtunk a tóig (Liza macija elmaradhatatlan családtag, aki mindenhová jön velünk). 

Nem kellett csalódni, voltak bőven nem csak kacsák, hattyúk is. Hát én tényleg nem értem, hogyan kerülhette el ez a hely a radarom 5 éven át.

Egy hatalmas park egy nagy tóval a közepén. A park szélén egy iskola van és a tó mögött egy játszótér. Tény, hogy nem a mi környékünk, gyalog jó hosszú séta lenne, de kocsival kb 15 perc volt. 

Meglepően sok ember volt ott, nyilván nekik bejáratott hely ez már. Amit viszont felháborítónak tartok, hogy tömik szerencsétlen kacsákat kenyérrel. A tópart dugig volt kenyér darabokkal és az emberek egész zacskónyi kenyerekkel mászkáltak, nyilvánvaló a szándék, hogy elhasználják az egészet. (A rengeteg felhívás ellenére az emberek még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy a nagy mennyiségű kenyér elfogyasztása káros hatással van a kacsákra és ez az elhullásukhoz is vezethet.)

Ezek után nem csoda, hogy a mi búzánknak nagy sikere volt. Azt hittem bőségesen vittünk, de persze kiderült, hogy még kevés is. Liza imádta szórni nekik, bár kezdetben inkább hozzájuk vágta. Ám gyorsan belejött, hogy is kell ezt csinálni és két kacsa bátran közel is merészkedett a finomságokért, nem zavartatva magát ha egy- két búzaszem éppen eltalálta. 

Míg a játszóteret kipróbáltuk - mert ez nyilván alap -  az összes kacsa a vízbe húzódott, így az elemózsia utóját  kiborítottuk egy kupacba a partra. De Liza felfedezte, hogy ezt bizony a vízbe is lehet dobálni, így szedhettük fel mindet. A hattyúk boldogan csemegéztek a vízbe repülő magvakból és alá-alá buktak, hogy a lehető legtöbbet elérjék. Minden egyes ilyen jelenetet Liza kuncogása követett és minden alkalommal nekik szegezte a kérdést: 'mit csinálsz kacsa?' Persze hiába magyaráztam én el legalább ötször, a kérdés úgy tűnt továbbra is megválaszolatlan maradt mert a hattyú nem méltatott bennünket válaszra.

Ebbe a parkba tervezünk még visszalátogatni valamikor a kacsákhoz, már ha még életben lesznek addig.

Nemzetközi Palacsinta nap

Bizony jól olvastátok a címet, az angoloknál van ilyen, hogy Nemzetközi Palacsinta nap, ami idén Február 16-ára esett. Mesésen hangzik ugye? Erre a napra a boltok is készülnek, mint ahogyan azt teszik minden nagyobb ünnepnél és ezen az egy napon ha valami biztos, az az, hogy szinte az egész országban mindenhol terítékre kerül aznap a palacsinta valamilyen formában. A hátterét viszont ennek a napnak már kevesen ismerik, vélhetően még annál is kevesebben tartják be. Inkább a szórakozás miatt van még mindig jelentősége és tartják számon a naptárban.

Mi eddig soha nem vettünk részt ezen fura nap ünneplésében mert nálunk nem kell indok ahhoz, hogy palacsinta süljön, de idén úgy döntöttem, miért ne? Tehát előszedtük mi is a kelléket, és neki álltunk palacsintát sütni. Liza kifejezetten élvezte a készítését, imádja kimérni a dolgokat és kevergetni. Azt kell hogy mondjam, hogy meglepően minimális rendetlenség követte a cselekvéseit ami határozottan előrelépést jelent. 

A végeredmény pedig szerintem mindenkit elégedettséggel töltött el. Itt idézhetném is Madách Imre egyik híres sorát, miszerint "Elkészült a nagy mű igen, a gép forog az alkotó pihen" és eszik.

Liza kifejezetten élvezte, hogy választhat a minták közül és persze a csokiszósszal sem finomkodott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na de lássuk a rég feledésbe merült múltat, hogy honnan is ered ez a fura szokás? 

A palacsinta napot mi húshagyó Keddként ismerhetjük. Ahogy szinte minden nagyobb ünnep, ez a nap is a valláshoz köthető. A történelem a 15. századtól tart róla feljegyzéseket és úgy tartja számon, mint az 'utolsó' napot amikor a Keresztény emberek lakomát csaptak a nagy böjt előtt, illetve ezt a napot tartották a gyónás hivatalos napjának is. A palacsinta nap minden évben Keddre esik, de a dátum az alapján változik, hogy mikor van Húsvét. A böjt állítólag 40 napig kell hogy tartson hamvazó Szerdától számítva, azonban érdekesség, hogy igazából 46 nap van a kezdetétől a végéig. A szokás régen megengedte, hogy a Vasárnapok a böjtben is szabadnapok legyenek (már azoknak akik a készleteiket tekintve megtehették) így a 40 nap tökéletesen helytálló. A böjt időtartama pedig nem mást szimbolizál, mint Jézus szenvedését, aki ugyanennyi ideig éhezett a sivatagban.

De honnan is jött a böjthöz a palacsinta? A keresztények a böjt alatt lemondtak minden akkoriban 'luxusnak' számító ételről. Ezen ételek közé tartozott a zsír, tej, tojás, cukor, hús. Szigorúan betartották a böjtöt és annak érdekében, hogy ne essenek csábításba, minden meg nem engedett készletüket felhasználták még a böjt kezdete előtt. És itt jött a képbe a palacsinta, mely tipikusan egy olyen étel, mellyel roppant könnyű és gyors felhasználni a fentebb sorolt alapanyagok többségét.

A palacsinta napot állítólag minden országban tartják, ahol az anyanyelv angol. És bár Nagy-Britanniában nem szokás, bizonyos országokban palacsinta versenyfutást is szoktak rendezni, melynek lényege, hogy futás közben kell a palacsintát a serpenyőben feldobva forgatni. A különös ötlet állítólag onnan eredt, hogy egy nő épp palacsintát sütött, amikor megszólalt a templom harang, mely gyónni hívta az embereket. Ő pedig gondolkodás nélkül a palacsinta sütővel a kezében rohant. Logikus, meg ne égjen a palacsinta. 

Ezt követően régen ezeket a versenyeket csak a szórakozás kedvéért rendezték, manapság már jótékonysági gyűjtéseket szerveznek belőle.

Hát, ahány nép, annyi szokás.

A csodálatos gyermeki elme - Szösszenetek egy totyogó napjaiból

A gyerekek nagyon viccesek tudnak lenni, főleg amikor már önállóan tesznek -vesznek. Lizán mindig ámulok, hogy milyen pikk-pakk ragadnak rá a dolgok, és ezt nem úgy értem, hogy ragad a kosztól, ezért ha elmegy valami mellett, az csimbók módjára vele marad. Szinte minden nap meglep egy új szóval, mondattal amin mindig elgondolkozok, hogy vajon ezt éppen hol hallhatta. De a meglepetések a cselekvésekben is megnyilvánulnak. Arról nem is beszélve, hogy sosem gondoltam volna, hogy nekem egy két évessel kell majd napi szinten üzletelnem. Ilyenkor derül ki, hogy amúgy mindent ért amit mondok, csak nem érdekli míg nem látja benne a saját érdekét, a kis trükkös.
 

Liza amúgy is szuper önálló, mindent egyedül szeretne csinálni és boldogan segít mindenben. Hát sokan tudjátok ez a segítség nem feltétlenül nevezhető éppen annak, de őt örömmel tölti el és leköti. Mint ahogy engem is, mert egy öt perces munkát minimum 15 percig csinálunk. De hát jó munkához idő kell, tartja a mondás. 

Gondoltam megosztok három 'pillanat képet' az utóbbi napokból, amin nagyon sokat nevettem.

1. 

Liza szülinapját ünnepelve mind leültünk a kis asztala köré és felvágtuk a tortáját. Miközben ettünk, megbeszéltük, hogy amint befejeztük a torta evést, kinyithatja az ajándékait. Erre a mondatra Liza már el is tolta a tanyérját és közölte, hogy ő már be is fejezte. Mondtam neki, hogy rendben van, akkor miután Anya is megette a tortáját, kinyithatod őket. Erre Liza már rá is vágta, hogy Anya is befejezte. Megmutattam neki, hogy még nem, hisz ott a torta a tányéromon. Liza nyugodtan felállt, elvette a tányérom, összekaparta a tartalmát az övével majd visszaadta az üres tányért és közölte, hogy a torta mind elfogyott, Anya befejezte az evést. Majd fogta a saját tányérját, összerakta az enyémmel és a tortával együtt kivitte a konyhába, míg én csak pislogtam a döbbenettől. Úgy tűnik Liza olyan mint a Királynő, ha ő befejezte az evést, mindenkinek abba kell hagynia. De egy biztos, ha Liza azt mondja, hogy Anya befejezte, akkor értsem meg, hogy bizony befejeztem,  mert az ajándékbontás nyilván százszor fontosabb, mint hogy én tortát egyek.

2. 

Liza mindig szuper izgatott ha csomag érkezik, és imádja ezeket bontogatni. De általában ezek a dobozok olyan jól le vannak zárva, hogy kézzel kinyitni lehetetlen. Liza ha látja, hogy nem boldogulok azonnal segítséget ajánl általában különböző formában. Először ő is megpróbálja ezeket kinyitni, hátha csak én bénázok. Ha Csabi a közelben van, akkor megkéri, hogy ő segítsen, mert hát Apa mindent ki tud nyitni, kivéve amit nem. Ilyenkor szoktam én mondani, hogy várj egy picit, hozok egy kést. Probléma megoldva.

Nos, a gyerek figyel, tanul. Egyik nap Lizával épp játszani készültünk, és próbáltam kibontani az ehhez szükséges zacskót. Mivel ez nem sikerült ő közölte, hogy 'Liza segít'. Hát gondolom nem kell mondanom, hogy neki sem sikerült. Erre felpattant a székéről, felemelte a mutatóujját és közölte 'Várj egy picit, hozok egy kést!' És már rohant is ki a konyhába. Ezek azok a pillanatok amikor az emberben egy másdopercre meghűl a vér, mikor is felfogja, mit is mondott a gyerek. De mindenkit megnyugtatok, Liza nem tért vissza egy késsel a szobába, nem is éri el őket még ha nagyon akarja sem. És a zacskót is kitudtuk bontani puszta erővel, így kezdődhetett a móka.

3. 

Vacsorára pizzát sütöttem és Liza érdeklődve figyelte a történéseket. Míg elkezdtem felvágni, felkapaszkodott mellém a székre, és odacsüccsent. Mindaddig nyugton is tudott maradni, míg meg nem látta, hogy a pizzán van valami zöld. Erre feltérdelt és közölte hogy 'kérsz babot'. Elmondtam neki, hogy az nem bab, hanem paprika és megkérdeztem, azt is kéri-e. Mondta hogy igen és elkezdte szedegetni a pizzáról mondogatván, hogy bab. Ismét kijavítottam, hogy az paprika, biztos kéri? Bólintott, hogy igen és büszkén személgette a szákmányát. Majd mikor bekapta hatalmas fújolás közepette elkezdett köpködni és kiábálni 'fúúj ez paplika'. Még jó hogy előtte többször szóltam, hogy az PAPRIKA!