Otthon már megszoktam, hogy bármilyen jellegű alkohol vásárlásánál kérik a személyi igazolványom. Sőt, egyszer előfordult, hogy a dohányboltban buszjegyet akartam venni és az eladó igazoványt kért. Hát én nagyon meglepődtem, meg is kérdeztem hogy a buszjegy vásárlásához is be kell tölteni a 18-at? Ő pedig közölte, hogy ahhoz nem, de hogy a boltban tartózkodhassak igen. Mondjuk én ezt sosem tudtam, de tény, hogy nem is jártam soha rendszerességgel a dohányboltba. Ekkor már kb 25 voltam, tehát nyugodt szívvel maradhattam és megkaptam a buszjegyem is.
Angliában a legális alkoholvásárlási életkor 21 év, amit én egyébként támogatok is. Saját bőrömön tapasztalhatom, hogy az eladók igenis kérik a bizonyítékot, ha valaki nem tűnik annyinak. Amikor Csabival ketten vagyunk, nagyon ritka ha kérnek igazolványt. Ha igen, akkor viszont csak tőlem, tőle szerintem még soha nem kérték, főleg amikor borostás.
Ám amikor egyedül vagyok és bármilyen alkholos italt vagy energiaitalt akarok venni, bizony mindig készítenem kell az igazolványt. Most sem volt ez másképp az Aldi-ban.
Nem igazán szoktunk inni, de (főleg én) azért hébe-hóba úgy döntök, hogy spórolok a vízszámlán kicsit. Na meg hát a csokilikőrök például nem is számítanak szerintem igazán. Valentin nap előtt az Aldi-ban véletlenül megláttam, hogy árulnak fehér csokilikőrt. Én még sosem láttam ilyet, kóstolni meg pláne nem volt szerencsém, így eldöntöttem, itt az alkalom. Azt hozzá kell tennem, hogy a polcok kicsit sem gyerekbarátok, már itt nehézségekbe ütközött a vásárlásom, mert nem értem el. Egy eladó srác épp a mellettem lévő soron pakolt, így látva, hogy nincs más esélyem, megkértem hogy nem lenne-e kedves levenni nekem egyet. A srác rám nézett, majd vigyorogva átnyújtotta az üveget. Gondolkoztam is, hogy ezen miért vigyorog ennyire? Lehet magában rajtam nevetett, hogy nem értem el. De gyorsan megköszöntem és tovább is mentem.
A kasszánál már tudtam, hogy itt bizony igazoltatni fognak. A pénztáros néni minden termék lehúzása után gyanakvóan méregetett majd mikor az üveghez ért máris kérte az igazolványt. Aztán amikor ránéznek mindig ledöbbennek és néha elnézést kérnek, néha pedig csak elviccelik a meglepődésüket.
Ezt igazából igyekszem mindig bóknak venni, hisz immár 30 évesen nem néznek 21-nek, aminek nagyon örülök. De azért mégiscsak bosszantó, hogy e feltételezésből adódóan folyton csak igazolvánnyal a zsebemben mászkálhatok ha ilyen hirtelen ötlettől vezérelve, vásárolni szeretnék valamit.
Zárójelben itt a végén pedig megosztanám, hogy a likőr abszolút megérte a fáradtságokat, mert nagyon finom. Nekem kifejezetten jobban ízlik, mint a sima csokis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése