A gyerekek nagyon viccesek tudnak lenni, főleg amikor már önállóan tesznek -vesznek. Lizán mindig ámulok, hogy milyen pikk-pakk ragadnak rá a dolgok, és ezt nem úgy értem, hogy ragad a kosztól, ezért ha elmegy valami mellett, az csimbók módjára vele marad. Szinte minden nap meglep egy új szóval, mondattal amin mindig elgondolkozok, hogy vajon ezt éppen hol hallhatta. De a meglepetések a cselekvésekben is megnyilvánulnak. Arról nem is beszélve, hogy sosem gondoltam volna, hogy nekem egy két évessel kell majd napi szinten üzletelnem. Ilyenkor derül ki, hogy amúgy mindent ért amit mondok, csak nem érdekli míg nem látja benne a saját érdekét, a kis trükkös.
Liza amúgy is szuper önálló, mindent egyedül szeretne csinálni és boldogan segít mindenben. Hát sokan tudjátok ez a segítség nem feltétlenül nevezhető éppen annak, de őt örömmel tölti el és leköti. Mint ahogy engem is, mert egy öt perces munkát minimum 15 percig csinálunk. De hát jó munkához idő kell, tartja a mondás.
Gondoltam megosztok három 'pillanat képet' az utóbbi napokból, amin nagyon sokat nevettem.
1.
Liza szülinapját ünnepelve mind leültünk a kis asztala köré és felvágtuk a tortáját. Miközben ettünk, megbeszéltük, hogy amint befejeztük a torta evést, kinyithatja az ajándékait. Erre a mondatra Liza már el is tolta a tanyérját és közölte, hogy ő már be is fejezte. Mondtam neki, hogy rendben van, akkor miután Anya is megette a tortáját, kinyithatod őket. Erre Liza már rá is vágta, hogy Anya is befejezte. Megmutattam neki, hogy még nem, hisz ott a torta a tányéromon. Liza nyugodtan felállt, elvette a tányérom, összekaparta a tartalmát az övével majd visszaadta az üres tányért és közölte, hogy a torta mind elfogyott, Anya befejezte az evést. Majd fogta a saját tányérját, összerakta az enyémmel és a tortával együtt kivitte a konyhába, míg én csak pislogtam a döbbenettől. Úgy tűnik Liza olyan mint a Királynő, ha ő befejezte az evést, mindenkinek abba kell hagynia. De egy biztos, ha Liza azt mondja, hogy Anya befejezte, akkor értsem meg, hogy bizony befejeztem, mert az ajándékbontás nyilván százszor fontosabb, mint hogy én tortát egyek.
2.
Liza mindig szuper izgatott ha csomag érkezik, és imádja ezeket bontogatni. De általában ezek a dobozok olyan jól le vannak zárva, hogy kézzel kinyitni lehetetlen. Liza ha látja, hogy nem boldogulok azonnal segítséget ajánl általában különböző formában. Először ő is megpróbálja ezeket kinyitni, hátha csak én bénázok. Ha Csabi a közelben van, akkor megkéri, hogy ő segítsen, mert hát Apa mindent ki tud nyitni, kivéve amit nem. Ilyenkor szoktam én mondani, hogy várj egy picit, hozok egy kést. Probléma megoldva.
Nos, a gyerek figyel, tanul. Egyik nap Lizával épp játszani készültünk, és próbáltam kibontani az ehhez szükséges zacskót. Mivel ez nem sikerült ő közölte, hogy 'Liza segít'. Hát gondolom nem kell mondanom, hogy neki sem sikerült. Erre felpattant a székéről, felemelte a mutatóujját és közölte 'Várj egy picit, hozok egy kést!' És már rohant is ki a konyhába. Ezek azok a pillanatok amikor az emberben egy másdopercre meghűl a vér, mikor is felfogja, mit is mondott a gyerek. De mindenkit megnyugtatok, Liza nem tért vissza egy késsel a szobába, nem is éri el őket még ha nagyon akarja sem. És a zacskót is kitudtuk bontani puszta erővel, így kezdődhetett a móka.
3.
Vacsorára pizzát sütöttem és Liza érdeklődve figyelte a történéseket. Míg elkezdtem felvágni, felkapaszkodott mellém a székre, és odacsüccsent. Mindaddig nyugton is tudott maradni, míg meg nem látta, hogy a pizzán van valami zöld. Erre feltérdelt és közölte hogy 'kérsz babot'. Elmondtam neki, hogy az nem bab, hanem paprika és megkérdeztem, azt is kéri-e. Mondta hogy igen és elkezdte szedegetni a pizzáról mondogatván, hogy bab. Ismét kijavítottam, hogy az paprika, biztos kéri? Bólintott, hogy igen és büszkén személgette a szákmányát. Majd mikor bekapta hatalmas fújolás közepette elkezdett köpködni és kiábálni 'fúúj ez paplika'. Még jó hogy előtte többször szóltam, hogy az PAPRIKA!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése