A pillanatok varázsa egy totyogó mindennapjaiból

A gyerekek a legegyszerűbb és legártatlanabb dolgokon is tudnak még mosolyogni, nevetni, rácsodálkozni, meglepődni és ha éppen úgy adódik, sírni fakadni. Ezek azok a dolgok amik nekünk felnőtteknek a rohanó világban fel sem tűnnek már, mert megszokott, hétköznapi dolgok. Ismerjük, láttuk őket és csak elmegyünk mellettük különösebb érdeklődés nélkül. Ezek azok a dolgok, ami egy kisgyerek számára még felfedezésre várnak és ezek lesznek azok a pillanatok, amikor mi felnőttek is megállunk és újra megnézzük ezeket a dolgokat, immár egy gyermek szemével.

Gondoltam megosztok egy pár vicces és ugyanakkor szívmelengető történetet, hogyan is gondolkozik a mi kis mini diktátorunk. Szerencsére két év alatt még nem rontottuk el nagyon, törödő és gondoskodó a kis csintalan. Íme a bizonyíték:

1. A minap Csabi megvágta az ujját a papírral és amint ezt Liza észrevette, már jött is a szokásos 'ó, ne' majd elindult az orvosi táskáját keresni. Mondtam neki, hogy vigyünk apának egy sebtapaszt, amit ő boldogan segített felragasztani. Aztán ragasztott még egyet egy másik ujjára is. Ne érezze olyan egyedül magát a sebtapasz, párban szép az élet. 

Viszont ez annyira megtetszett neki, hogy ő is kért egyet. Elmagyaráztam, hogy Apa megsérült és ezért kapott, mire felemelte a pici ujjacskáját és elkezdett jajgatni, mondván 'aú, bibis' és mutatta bőszen a ujját. Természetesen nem volt bibis, de a sebtapaszt kiérdemelte. Büszkén nézegette zsákmányát, mikor eszébe jutott, hogy a maci már kb. két perce nincs nála. Gyorsan a keresésére rohant és milyen jól tette, hisz a maci keze is bibis lett. Rejtély azóta is hogyan sérült meg, de még jó hogy el nem vérzett ennyi idő alatt. Így a maci is kapott egy sebtapaszt meg egy puszit. Vész elhárítva.

 

2. Liza minden étkezésnél belebújik a hírvivő szerepébe és lelkesen kiabál Csabinak, hogy ideje asztalhoz ülni. Igaz néha az ebéd Apának már vacsora, de szerintem csak így próbál Liza figyelni Csabi alakjára. 

Egyik nap édeskrumplit sütöttem és Liza kíváncsian nézegette. Megkérdeztem tőle, kér-e krumplit, mondta hogy igen de amikor nyújtottam közölte, hogy 'fúj, nem répát'. Hiába mondogattam én, mi az ő folyamatosan rákontrázott, hogy ne akarjam őt becsapni, hisz látja hogy répa. A színe is narancssárga, tehát az egyértelműen répa. 

3. Ha pedig már az étkezésnél tartunk, Liza nagyon trükkös tud lenni ha desszert kerül szóba. Ha ez étkezés közben történik, ő már közli is hogy nem kér többet, jöhet az édesség.  Szerintem nincs másik háztartás, ahol ennyit repked a csoki szó és Liza szemében ez az egytálétel minden étkezést kiválthat. Néha felteszem neki a kérdést, hogy kér-e valamit. Ilyenkor látom, hogy egy pillanatig töri a fejét, majd felcsillan a szeme és rávágja, hogy csokit. Sőt, a trükköket tökélyre fejlesztette. Egyik nap kisomfordált a konyhába és mondta, hogy szeretne egy ölelést. Hát ki tud ennek ellen állni? Az ölelés után ölbe kéreszkedett és szeretett volna a pultra ülni. Na de nem akármelyik részére, a nasis szekrény mellé. Pár pillanatig nyugodtan üldögélt is, aztán szépen leplezve, hogy ez volt mindvégig a terve kinyitotta a szekrény ajtót és mondta, hogy ott van csoki és szeretne. Mesteri terv, tanulni lehetne tőle.

4. Liza meglepő dolgokkal tud előállni a legváratlanabb pillanatokban. Ebédnél megkérdeztem tőle, hogy kér-e gyümölcsöt desszertnek. Mondta, hogy nem. Na nem mintha lett volna más opció, azért megkérdeztem, hogy akkor mit kér desszertre. Erre rávágta, hogy csokitortát. Hát olyan jót nevettem ezen, vissza is kérdeztem, hogy micsodát? Szépen közölte újra nyugodt hangon az igényt, hogy ő csokitortát kér. Ez nagyon vicces volt és cuki is egyben. Olyannyira, hogy kaphatott is volna, csak hát nem volt. Nyilván felháborító, hogy nincs mindig itthon torta, hozzá is adom ezentúl a heti bevásárló listánkhoz.

Na és hogy a cukiságfaktort is kimaxoljuk.

5. A szomszédban van egy cica, aki nagyon barátságos.  Szeret a parkolóban lebzselni és Liza imádja a világ összes macskáját most, így ezt is. Amikor épp hazafelé jöttünk, a cica szokás szerint felbukkant és Liza bőszen integetett neki, ahogy mindig. A cica ma jó kedvében volt és úgy döntött nincs jobb dolga, mint követni bennünket, Liza legnagyobb örömére persze. Egy ponton viszont úgy döntött, hogy inkább ott tábort ver és napozik kicsit. Így a cica puff, eldőlt. Liza persze azonnal megtorpant és rákiabált szerencsétlen állatra, de pusztán érdeklődve 'mit csinálsz cica?' A cica a közeledést baratságos szándéknak vette és elkezdett a porban hemperegni. Erre Liza kuncogva közölte a nyilvánvalót 'elestél cica' majd mellé guggolt és biztatta 'állj fel'. A cica egy darabig figyelte, majd feltápászkodott és elkezdte a bajszát igazgatni a mellette álló bokron. Liza erre újra kuncogott és félreértve a tevékenységet, megkérdezte tőle, 'hmm finom?' majd nagyban nyammogni kezdett. Én itt már szakadtam a nevetéstől és e ponton elbúcsúztunk a cicától, hadd egyen nyugalomban.

6. Csabi épp számolni tanította Lizát, aki bőszen figyelt. Csabi szépen elszámolt tízig angolul és magyarul is, mire Liza kitörő tapssal jutalmazta és megdicsérte, 'ügyes vagy Apa'. Ezek a pillanatok mindennél többet érnek, egy két éves szájából a dicséret ugyanolyan jól esik, mint bárki mástól.

7. Minden nap tanul az ember új dolgokat, ez pedig különösen igaz egy kisgyerekre. Liza imád mindent elismételni és utánozni, és egyre több új szót tanul. Többségüket szépen kiejti, de akadnak amik nehezebbeknek bizonyulnak. Ilyenkor alkotja meg a saját kis szavát, amik szuper cukik és önző módon örülünk, hogy nem tudta kimondani rendesen. Ilyenek például az alábbiak:

- uszi, muscica, méhecseke, bokaca, majomáz

Na van tipp melyik mit jelent? A megoldás nyuszi, muslica, méhecske, katicabogár és majonéz

Számtalan ilyen szó van még, de most ezek jutottak eszembe így hirtelen.  

 

8. Liza egyik kedvenc játéka, hogy elbújik a szekrényben, gondosan becsukva magára az ajtót. Amikor hosszú percekre elveszett a szekrény mélyén azt hittem felfedezte a Narnia-ba vezető utat, de megnéztem és sajnos nincs ott semmi különös. Amikor elbújuk mi kérdegzetni szoktuk, hogy "hol van Liza?" mire ő kuncogni kezd a szekrényben majd előugrik és nevetve kiabálja, hogy "ott van". Ezt jópárszor elszoktuk ismételni, számára ez véget nem érő mókát nyújt. Ma sem volt ez másképp, Liza elbújt, szokásos kuncogás, kérdezgetés. Ezt egy darabig játszottuk, mire Csabi megkérdezte, hogy vajon meddig marad bent, ha nem tudakoljuk meg a hollétét? Legalább lesz egy kis nyugtunk. Hát Liza pár percig türelmesen várt, mi azért beszélgettünk, hogy tudja, ott vagyunk, majd egyszer csak kiszűrődött egy mondat a szekrényből, mondván: "Liza eltűnt." Tehát ez a kis fecsegő - tipegő azért adott egy tippet, hogy ideje lenne már megkeresni, hisz ha nem tűnt volna fel, Liza eltűnt.

 

Csak, hogy fokozzuk a hangulatot ma Liza megkérte Csabit, hogy ő bújjon el a szekrénybe, majd megfogta a kezét és elvezette odáig. Csabi be is bújt, de az ajtót nem tudta teljesen bezárni. Persze Liza gyorsan segítséget ajánlott és próbálta ő becsukni, de az ajtó csak nem zárult. Erre neki állt két kézzel nyomni, nagyokat nyögve közben, Csabi pedig az ajtó túloldaláról kérte, hogy ne nyomja mert a pocakjától úgyse zárul be. Persze ezt Liza meg sem hallotta többszöri elismétlés után se és kitartóan nyomta az ajtót. Hogy a továbbiakban pontosan mi is történt már nem tudom, mert én ezen a ponton már nem kaptam levegőt a nevetéstől, de azt még láttam amikor Csabi kijött a szekrényből, tehát Liza vélhetően belátta, hogy ez sehogy sem fog működni és kiengedte.

9. Az egyik legcukibb és egyben nagy kedvencem, amikor Liza felébred és azt kiabálja hogy "Apa, kej fe, öltösni" (Kellj fel öltözni). Ebben is nagyon szívesen aszisztál és boldogan pakolja elő Csabi ruháit, cipeli a nadrágját. Majd rohan ki vele a fürdőszobába a dörzsiért (így hívják Csabival az izzadásgátlót) és ő fogja a kupakot amit mostanában mindig ellop és beszalad vele a szobába büszkén mutatva, hogy Apáé. Aztán persze visszaadja ha hallja, hogy Csabi kéri.

Tehát ilyen és ehhez hasonló programokkal és pillanatokkal telnek a mindennapjaink. Néha olyan jó lenne, ha a szemünkkel megtudnánk örökíteni legalább csak képeket. Mert minden ilyen és ehhez hasonló pillanatban el lehet veszni és öröm rájuk visszagondolni.