A Csomag

Kicsit olyan volt az egész, mint ha a Mikulást vártam volna. Reggel jött az sms, hogy a csomagot reggel 8 és este 6 között szállítják ki. Nagyobb intervallumot meg se tudtak volna adni. :D Szóval várom a Mikut, minden szokatlan zajra kinézek, nehogy véletlenül elkerüljük egymást.

Negyed 5-kor gurult be a parkolóba az én kopasz fejű Mikulásom (GLS futáros jelmezben) a csomaggal a kezében.

A csomagot olyan óvatosan bontottam ki, mint ha bomba lenne benne, majd kiemeltem belőle  Alinát. Mielőtt valaki emberkereskedelemmel gyanúsítan meg, jobbnak látom tisztázni, hogy Alina az új laptopom neve. 

Íme egy kép róla:

Ő egy Acer Aspire V3-571G Core i3 laptop. Sajnos Windows 8-as operációs rendszer van rajta, ami már az első 10 perc után kiidegelt. :) Elképzelhető, hogy attól a közeljövőben könnyes búcsút kell vennem. :)

Még egyetlen gondolat: Az első laptopomat 2004 körül kaptam. Ennek a laptopnak a csak a videókártyájában van annyi memória, mint amennyi abban összesen volt. :) Hát igen, fejlődik ez a technika. :)

A mosoly nap

Lehet azért, mert péntek volt, de ma mindenki mosolygott. Először egy etetőszékben ülő (kb másfél éves) kislány kezdte. Neki nagyon tetszettem, bármerre mentem, követett a szemével és mosolygott. Nagyon cuki volt!

Aztán láttam egy tolószékes párt, ők is mosolyogtak. Ma még a morcos takarító sem tűnt annyira morcosnak. Olyan 11 körül betért hozzánk egy idős házaspár, ők a nagyszüleimre emlékeztettek. A bácsi szépen kitöltötte a néninek a teát, amikor pedig végeztek, a néni megigazította szépen a bácsi gallérját. Együtt jöttek, együtt mentek...édesek voltak. :)

Délben az Óriás érkezett meg a szállítmánnyal. Nagyon rendes volt, mert nem telefonált fel, hanem szépen felpakolta kiskocsira a cuccokat és egyenesen az ajtóig hozta. A nevét még mindig nem tudom, de a "my giant friend" (az óriás cimborám) megszólításra már hallgat. :) 

Ez volt az első nap a melóban, amikor a percek gyorsan teltek. Ma dolgozni is olyan más volt. 

Persze tökéletes napnak korántsem nevezném. Van egy liftünk, amit elég gyakran használok. Ma volt egy kis időm alaposabban megvizsgálnom belülről. A fala teljesen össze van firkálva és hát nem kell éles szeműnek lenni, hogy észrevedd a "f*sz, b*zi, stb" szavakat... hát persze, hogy magyarok firkálják... :(

Délután kaptunk még egy adag szállítmányt, amit a csóka csak lerakott a raktárunk előtt - hogy ezer béka brekegjen a fürdővizében! - szóval azt egyesével kellett bepakolni. Érdekes módon a mosoly napot ez sem törte meg.

Ha lesz egy kis időtök, hallgassátok meg ezt a dalt. Teljesen olyan a hangulata, mint amilyen a mai nap volt. Olyan mosolygós...

Holnapra pedig csomagot várok. :) Már nagyon izgatott vagyok miatta. :)

Hozzászólások és helyzetjelentés

Sziasztok! Beállítottam, hogy az egyes bejegyzésekhez hozzá tudjatok szólni. Semmi másra nincs szükségetek, mint egy google fiókra. Ha ott be vagytok jelentkezve (pl a Gmailbe), akkor automatikusan hozzá is tudtok szólni a témákhoz. :)

Helyzetjelentés: Esik. Már két napja. Úgy néz ki, Esőfalva ismét esős. :)

Az óriás és a lengyel

Akár egy mese címe is lehetne valami hasonló, de ez bizony valóság. :) Azt írtam már, hogy a melóban nekem kell átvennem az érkező szállítmányokat. Ezek a szállítmányok pedig minimum teherautóval vagy kamionnal érkeznek.

Tegnap a szokásos időben szólnak, hogy menjek, mert megjött a cucc. A teherliftet gondosan kikerültem a múltkori incidens miatt persze azóta megjavították már. Szóval megyek sietősen az átvevő helyre - ami egy bazi nagy udvar, hatalmas konténerekkel és parkoló helyekkel - mert ha a nem türelmes bácsi jött, akkor ugye el kell kerülni a konfliktust. :) Amikor kiértem, nem hittem a szememnek. Egy óriás állt a teherautó mellett! Fekete szöges bakancsot viselt, fekete farmerrel, a karjára mindenféle volt tetoválva. A feje teljesen kopaszra volt borotválva, a fülében ezüst kereszteket viselt. Szét is néztem, hogy van e a közelben bab, mert ha igen, akkor én vagyok a Babszem Jankó és ezt a csókát most le kell vernem. :) Tényleg elég bizarr jelenség a figura.

Mivel bab nem volt sehol. megközelítettem. Amikor meglátott, hevesen integetni kezdett, hogy igen, ő lesz az én emberem. A nevét is mondta, de annyira gyorsan, hogy nem igazán értettem belőle semmit. Én is mondtam a nevem, visszakérdezett kétszer, ő sem értette meg. Szóval egál. :)

Pakolja le a cuccokat és rakja fel nekem egy ilyen rácsos kocsira, amivel be tudom majd vinni a célterületre. Szerencsére ezeket a cuccokat nem nehéz tolni, a szendvicsek meg sütik nem nyomnak sokat. Viszont a doboza miatt marha sok hely kell nekik.

Felpakolja a dobozokat a rácsos kocsimra - kb a művelet feléig tudtam neki segíteni, aztán már nem értem el - közben én már azon gondolkodtam, hogy lefelé hogy fogok pakolni. :)

Amikor készen volt, aláírtam az átvételit és - mikor ha máskor nem - mondtam neki, hogy egy kérdésem csak lenne hozzá még. Árulja már el nekem, hogy milyen magas is pontosan? Rávágta, hogy hány inch magas, de - gondolom az értetlen tekintetemből adódóan - hozzátette, hogy 2 méter és 10 centiméter. Hinnye, te is jól kinőttél a földből! :)

Amikor zárta vissza a kocsit a "Forever Metál" mondattal búcsúzott. :) 

Ma pedig egy lengyel sofőr hozta a cuccokat (így utólag belegondolva, a nem szimpatikus bácsit elég régen láttam, lehet már másfelé jár). Az akcentusból hamar rájöttem, hogy itt sem született angollal van dolgom. :) Kiderült, hogy lengyel és már vagy 4 éve itt fuvarozik. Kérdezte, hogy milyen nemzetiségű vagyok, meg hogy hívnak. Na ő volt az első, aki ki tudta mondani a nevemet rendesen, ráadásul amikor mondtam, hogy magyar vagyok, azt mondja, hogy "lengyel magyar két jó barát". :) Ezt így, magyarul. :D

Szóval innentől kezdve ő is haver volt, ráadásul nem engedte, hogy segítsek neki pakolni. :) Majd ő megcsinál mindent nekem, ha kell, még feltolni is segít. :)

Összességében azt kell mondanom, hogy a sofőrök nagyon jó arcok és elég vidám - mondhatni inspiráló - attitűddel rendelkeznek. :) Csípem őket.! :)

Mentők

Ma meló után épp a biciklihez mentem, amikor megláttam egy parkoló mentőautót (mellette pedig a két "mentőst"). Aki egy kicsit is ismer, az tudja rólam, hogy nem különösebben érdekelnek az autók, a motorok, de a mentőautókért nagyon oda vagyok. Gondoltam itt a lehetőség, hátha közelebbről is megnézhetek magamnak egyet, mindezt persze úgy, hogy nem kell benne feküdnöm. :)

Szóval odamentem a két ismeretlen "mentőshöz" és megszólítottam őket. Mondtam nekik, hogy nagyon érdekelnek az ilyen kocsik és hogy megnézhetném e magamnak, hogy Esőfalván hogy vannak felszerelve, meg úgy egyáltalán. :) Fel voltam készülve rá, hogy hülyegyereknek gondolnak és jól elkergetnek vagy rám hívják a biztonságiakat, de nem ez történt. :) Nagyon kedvesek voltak, megengedték hogy csináljak egy pár képet is. :)

A hozzáértőek egyből kiszúrhatják, hogy nincs hordágy. Ez alapból amúgy van, csak épp valami fertőtlenítést csináltak rajta a kórházban (ezt nem teljesen értettem) és ők azért álltak félre. Sajnos róluk nem csinálhattam fényképet (ezt valamilyen szabályozás tiltja), pedig az egyenruhájuk is teljesen máshogy néz ki (olyan kukászöld ruhát viselnek, sárga feliratokkal).

5-10 percet beszélgettünk, majd hozták a hordágyat és menniük is kellett. Nem baj, egy élmény volt. :)

Angliában a 999-es hívószámon lehet mentőt hívni, de az Európai Uniós 112-es általános segélyhívó, illetve az amerikai 911 is működik. Ez utóbbi kettő is a 999-es központba fut be. 

A 999-et tárcsázva érjük el a mentőket, a rendőröket, a tűzoltókat és a parti őrséget is. 

Ezentúl figyelni fogom őket, hátha összefutok velük még valahol, hogy csevegjünk! :)

HVCS

Azt hittem, hogy a meló felé vezető út monoton és unalmas lesz. Hát nem! :) Gyakran megesik velem, hogy biciklizés közben sokkal érdekesebb dolgokat látok, mint úgy általában.

Tegnap meló után - megfáradtan - jövök hazafelé a kis kényelmes tempómban. Az útkereszteződésnél pirosra vált a lámpa, szépen megállok. A mellettem lévő sávban egy nagyon nyitott tetejű, nagyon luxus autó állt, amiben két "nagyonmű" ember ült.  A srác - szépen belőtt hajú - indokolatlanul viselt napszemüveget, feltételezésem szerint naponta több időt tölt el a tükör előtt, mint egy leánykollégium valamennyi lakója együttvéve. Lazán - és nyitott szájjal rágózott - ezzel is mutatva környezetének, hogy ő nagyon menő. A csaj agyonszolizott, szétrúzsozott szájú (mondhatni grillcsirke), rajta is látszott, hogy nincs még meg a nagydoktorija. :)

Szóval kényelmesen várom, hogy váltson a lámpa, erre odaszól nekem a csóka, hogy "akarok e versenyezni"? Először azt hittem, hogy nem is nekem szólt, de mellettem nem állt senki, így magamra vettem a kérdését. Gondoltam, hogy vagy a csaj, vagy a kocsi nagyon új, ő meg menőzni akar, hogy le tud hagyni vele egy biciklist. Nem akartam elvenni tőle az örömöt, ha így tud bevágódni a csajnál, hát legyen. Mondtam neki, hogy "Oké". Azt mondja, a következő lámpáig. Bólintottam, majd mindketten vártuk, hogy indulhassunk. Ez az idióta közben vagy kétszer jól rálépett a gázra, dolgozzanak csak azok a lovak a motorban.

Na vált a lámpa, elstartol a csóka, én meg a megszokott kis tempómban megyek tovább a bicikli sávban. Megvolt a napi jócselekedetem, hagytam menőzni egy HVCS-t (a HVCS rövidítésnek itt mindkét jelentése helyénvaló, mert ő: "Helyi Vagány Csávó" és "Hülye Vagyok Csórikáim" is ).

A nem várt fordulat csak ezt követően történt. Látom, hogy az útkereszteződés előtt áll a kocsisor, mert valaki lerobbant, ezzel teljesen elzárva a sávot. A szembe jövők is nagyon lassan tudnak csak haladni. Hát nem beértem a szerencsétlen flótást? :) Ott áll a dugóban, én meg könnyedén haladtam a bicósávban. Amikor hamarabb értem át a lámpás kereszteződésen, félre kellett állnom, mert úgy röhögtem, hogy majdnem elestem a biciklivel. :D

Szerencsétlen, pedig én tényleg mindent megtettem... :)

Az utolsó..

Kedves Blogolvasók!

Bizonyára (vagyis remélem :D ), hogy akad köztetek olyan személy, aki kicsit is hiányolja az én bejegyzéseimet is. Bár tény, Csabit nehéz lepipálni, remélem élveztétek a kicsit más színben írt élményeket is. Többen már értesülhettetek róla, de úgy vélem, az a fer, ha én közlöm, hogy sajnos egy bő hete el kellett hagynom Angliát. Félreértés ne essék, nem toloncoltak ki, és nem is azért jöttem, mert elmenekültem, vagy nem bírtam a 'kiképzést'. :) Pusztán családi okok szólítottak haza, meghatározatlan időre.

Mivel az itthoni dolgokkal tisztában vagytok, így én visszavonulok, de Csabi bejegyzései továbbra is elérhetőek és élvezetesek lesznek! Az általa kért üzikkel pedig bombázzátok, hogy miket kedveltek, és miket nem! :)

Egyébként le a kalappal, túlléptük a 2000 lapmegjelenítést is. Személy szerint én roppant kíváncsi lennék, kik ezek a hűséges blog olvasók, szóval akik nem félnek felfedni kilétüket, akár be is léphetnének követőnek! :P :)

További kellemes időtöltést Nektek és jó mazsolázást a blogon! ;)
Puszi mindenkinek!  
 

Éljenek a blog olvasói ;)

Bizony, kedves blog olvasók, ez a bejegyzés hozzátok szól. :) Mert hogy mióta elindítottuk a blogot, több mint 2000-szer kerestétek fel Esőfalvi Csatti élmény-tárházát. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen népszerű lesz valami, aminek a megalkotásához nekem is közöm van.  Feltételezve, hogy nem csak egyetlen olvasónk van (aki ebben az esetben roppant elvetemült és fanatikus lenne) biztosan megoszlanak a vélemények is, hogy kinek milyen típusú bejegyzések tetszenek.

Arra kérlek benneteket, hogy írjátok meg, milyen jellegű történeteket olvasnátok szívesen. Biztosan van olyan, aki a város leírását és az angol sajátosságokat bemutató részét szereti az oldalnak, esetleg olyan, aki a humoros élethelyzeteket részesíti előnyben. Vagy csak egyszerűen kíváncsi, mi történik errefelé. :)

Az email címemet valószínűleg ismeritek, ha nem, kérdezzétek meg egy olyantól, aki ismer bennünket. :D

Apák napja

Eddig erről nem is hallottam, de biztos az én tudatlanságom az oka. Mint itt kiderült, van ilyen. Ráadásul épp ma. A városban járva nagyon sok helyen láttam plakátot, hogy apák napjára mennyi remek program van. Lehet közösen focimeccset nézni, sörözni menni (folyton a sztereotípiák). Volt olyan étterem, amelyik hatalmas hirdetőre írta ki, hogy apák napján az apák ingyen ehetnek. Beszéltük is a többiekkel, hogy kölcsönözni kellene valahonnan egy gyereket és elmenni a programokra, ha másért nem, az ingyen kajáért. :)

Már majdnem odáig jutottunk, hogy neten keresünk kölcsön gyereket, hátha valaki nem akar élni az akcióval és kölcsön adja a sajátját. Persze ha több gyereke van, akár mehetnénk együtt is. :) Nem értem, miért nem leleményesebbek az angolok. :) 

A világi életet élők pedig bemehetnek csak úgy, hogy igen, apa vagyok, sok gyerekem van, de hát ugye egyet se láttam még. :)

Az elvetemültebbek a gyermeküket egyedül nevelő - egyébként számukra ismeretlen - anyákat is felkereshetnék, hogy egy napra apák akarnak lenni. Mindenki jól jár. :)

Persze ez a gondolatmenet pusztán fikció, a képzelet szüleménye, a valóságban nem tenne ilyet egyikőnk sem. :) (ezt fontosnak tartottam kiemelni, mielőtt valaki ennyire félkegyelműnek gondolna :D)

Arra azért kíváncsi vagyok, hogy ellenőrzik (ha ellenőrzik egyáltalán), hogy valaki tényleg apa-e? Elhangzanak e a "Guszti eltetted ugye a születési anyakönyvi kivonatodat, mert abban van benne, hogy van közöm hozzád?" vagy "a gyerek nem tudja, de valójában én - a postás - vagyok az apja" mondatok? :) Sosem tudjuk meg... :)

A nap, amikor a technika nem volt a barátom

Az egész azzal kezdődött, hogy reggel szürke zoknit vettem fel fekete helyett. Nem, más előzmény is van. :) Szóval az egész azzal kezdődött, hogy este nem raktam fel tölteni a telefonomat, ami így ma délelőtt sikeresen le is merült. Telefon nélkül pedig nem tudom, mennyi az idő. Persze ez önmagában nem lett volna nagy gond.

Ma és holnap szabadnapos lettem volna, de tegnap megkérdezte a manager, hogy be tudnék e szombaton is menni dolgozni, mert kellenék. Hát modom hogy a viharba ne mennék be, ha lehet. :)

Így történt, hogy reggel 8kor az ágyam helyett már a kerékpár pedálját nyomtam nagy erőkkel. 

A hangulatom a korán kelés miatt nem volt valami rózsás, ráadásul ma sikerült megélni az egyik legrosszabb összeállítást, amit a környezetem művelhet velem. Hídon tekertem felfelé, esőben, szembeszélben és egy túrista busz ment előttem, ami úgy pöfékelte ki magából a gázolajat, mint ha fizetnének neki érte. :) Életem leghosszabb másfél perce volt.

Nem baj, láttam, hogy indexel, a hídon lefelé menet ő elfordul és én egyenesen megyek tovább. Már előre örültem, amikor megláttam a soklámpás útkereszteződést a híd aljánál. Az elmúlt két napban, sikerült kitapasztalni a lámpákat, ennek megfelelően tekertem, hogy a hídon szerzett lendület sokáig kitartson. Hát nem más programmal működnek hétvégén? Azt hittem, felrobbanok, mikor láttam, hogy vált. :D 

Nagy nehezen kiértem a melóhelyre - a számban még mindig a túrista busz féle gázolaj mámoros ízével -, lakatolom le a biciklit a szokásos helyemre, erre beakad a lakat. Néhány percet birkóztam a kulccsal, mire le tudtam zárni, gondolom az eső nem tett jót neki.

A melóban is sikerült a technikának keresztbe tennie. 11 körül szóltak, hogy jött néhány doboznyi cucc, menjek le és vegyem át. Sietősen beszállok a teherliftbe (mert tudtam, hogy a nem szimpi bácsi hozta a cuccokat, aki nem szeret várni), nyomom a gombot és semmi. Világít pirosan a lámpa, hogy túl van terhelve. Ránézek az instrukciókra, abból kiderül, hogy a teherlift 1700 kg-ig működik. Ott állok benne egymagam a kis 70 kilómmal és túlterheltem a liftet. :) Pedig még ebédelni sem voltam. :) Vártam is, hogy megjelennek a kamerák meg egy ismert műsorvezető, hogy "háhá, ez itt a kész átverés", de nem történt ilyen. Hát remek! :)

A hazafelé út sem volt eseménytelen. :) Van az aluljárós rész - amikor a kerékpár és a gyalogos forgalom egy aluljáróba kerül és ott több kijáraton lehet kimenni a céliránynak megfelelően -, ahol eddig mindig a második kijáratot választottam, mert ez visz ki arra az útra, amin tovább kell menni. Sajnos ez a kijárat a jobb oldalra vezet és Angliában a jobb oldalon menni finoman szólva is szokatlan.:) Gondoltam, hogy megnézem, merre vezet a harmadik kijárat, legfeljebb csaptam egy felesleges kört. Ha hiszitek, ha nem, ez volt a jó oldalra vezető út. :) Nagyban örülök, hogy egy hónap után végre nem kell szenvedni, amikor át akarok menni a 6 sávos úton, mert a jó oldalon vagyok, majd meglátom, hogy pár száz méterrel arrébb egy csomó rendőrautó villog. Többek között nekem is, :D Néhány autót nagyon leállítottak és körbevettek, a többieket - köztük engem is - visszafelé irányítottak. Nagyban vigyorgok és udvariasan megköszönöm, hogy nem engednek arra menni, amerre akartam - arra most nem térek ki, hogy a biciklimen se lámpa, se csengő, na nem mintha ez érdekelte volna őket - és visszafordultam. Valami nagyon bűnöző arcokat kapcsoltak le határozott mozdulatokkal. :) Persze a telefonom le volt merülve, pedig milyen menő lett volna csinálni néhány képet. :)

De nem, a mai napon a technika nem volt a barátom... :)

Az első munkanap

Tegnap, amikor az első munkanapomra készültem, sokat gondolkodtam azon, hogy miket is írok le ide majd. Szép, hosszú felvezetést és részletes bemutatást terveztem, tele első benyomásokkal és megérzésekkel.

Na ez a terv akkor hullott szét, amikor alá kellett írni egy papírt, hogy semmit, de semmit nem mondhatok, írhatok, nyilatkozhatok a munkahelyről külön meghatalmazás nélkül (nem, nem a Nemzetbiztonságnak dolgozom). A papír külön kitért a blogbejegyzésekre és közösségi portálon történő kommunikációra is. Ha ezt a szabályt megszegem, valami James Bondot küldenek rám vagy kinyírnak egy tündért. James Bondtól nem félek, de a tündérért kár lenne, amúgy is olyan kevés van belőlük. :)

Hogy valamilyen információmorzsát mégis megosszak veletek, azt elmondhatom, hogy nagyon elfáradtam. :D A munkahely tőlünk kb 7 Km-re van, ez az én tempómban olyan 30-40 perc biciklivel. A munkában nagy a pörgés, rengeteg dologra figyelni kell. Annak viszont örülök, hogy az angollal nincs gond, egy-két kifejezéstől eltekintve értettem mindent.

Apropó odaút. Reggel siettem, hogy időben odaérjek a melóba, de csúcsforgalom volt. Úgy félúton bevágott elém egy srác biciklivel. Ezzel még nem is lett volna semmi gond, a kerékpár sáv azért van, hogy használjuk. Nézem a forgalmat, nézem az utat, egyszer csak meglátom, hogy a srác nadrágja erőteljesen le van húzva (vagy fel se húzta rendesen, ezt nem tudom) és kilátszik az alsógatyája (a kőműves dekoltázs fogalma gondolom mindenkinek megvan, na ez itt bevillant :D). Roppant kellemetlen volt, mert előre kellett nézni (lámpák, sáv, kocsik, stb) és ő meg felvette az én tempómat (vagyis a köztünk lévő távolság állandó maradt). Jó két Km-en keresztül kellett kísérnem (az előzésre tett próbálkozásaim 100%-os kudarcra voltak ítélve a nagy forgalom miatt), míg végre lekanyarodott előlem. 

Szokták mondani, hogy az élet apró örömeit értékelni kell. Hát én ma reggel nagyon értékeltem, hogy nem kellett őt tovább követnem. :)

A krumplis tészta

Azok, akik egy kicsit is ismernek, tudják rólam, hogy nem vagyok egy konyhatündér. Ha már mindenképp valami mesebeli lénnyel kellene leírnom a konyhai tudásomat, akkor valahol a tápoldattól megrészegült közönséges tapír és a konyhamumus között helyezkedem el. De tényleg.

Ez még önmagában nem is lenne gond. Viszont ha reggel azzal a gondolattal ébred az ember, hogy "főzni kellene valamit" - és eddig nem sűrűn ébredtem így -, minden megváltozik. Az ágyból nagy lendülettel kikelve már azon pörgött az agyam, hogy mit készítsek el, amit nem is lehet nagyon elrontani és szeretek is. Kittitől jött az ötlet, hogy csináljak krumplis tésztát.

Az internet adta lehetőségeket kihasználva rá is gugliztam a krumplis tésztára, hogy legyen valami kiindulási alapom. Találtam egy oldalt, ami ilyen nagyon kezdő háziasszonyoknak szól (már tudtam, hogy jó helyen járok), ahol lépésről lépésre felsorolnak mindent. Szerencsére majdnem minden hozzávaló volt itthon, ami hiányzott, azért kiszaladtam a Tescoba. A visszafelé úton már éreztem a számban a finom krumplis tészta ízét. :)

A krumpli meghámozása még ment is, a komplikációk a hagyma apróra kockázásával kezdődtek. Mert akárhogy csináltam, még véletlenül se lett kocka, az apró méretet pedig igen szabadelvűen fogtam fel.  Úgy forgattam azt a kést, mint szamuráj a kardját, hősies helytállásomról ünnepnapot kellene elnevezni. Erőteljesen megszenvedtem vele, ténykedésemet látva szem nem maradt szárazon. :) Elméletileg két hagyma kellett volna bele, de az első után már nem vállaltam be a másodikat is. Nem baj, hagyma vs. Csabi: 1-0.

Amikor ezzel is készen voltam, akkor jött a neheze (mivel a hagymázás alatt bőven kisírtam magam, itt már csak az ijedt arcomból lehetett észrevenni, hogy valami nem oké). A honlapon lévő leírás ugyanis egyértelműnek vette, hogy mennyi sót, borsot, paprikát kell használni. Na ez nekem egyáltalán nem egyértelmű! (nem tudom ki találta ki az "ízlés szerint" kifejezést, de agyon kellene lőni :D ) Jött a mentő ötlet, telefonos segítség. Felhívtam anyát és közöltem vele, hogy vészhelyzet van, nem tudom mennyi só kell a krumpli megfőzéséhez, stb. Hirtelen zavaromban krumplis tészta helyett azt mondtam, hogy paprikás krumplit csinálok. :D

A szülői instrukciókat követően ismét sínen volt a dolog. Az eredményt természetesen megörökítettem és nektek is megmutatom:

A honlap szerint 30 perc alatt össze lehet dobni egy ilyet, az étel elkészítésének nehézségi foka pedig könnyű. Ezúton üzenem a tisztelt honlap üzemeltetőnek, hogy nekem másfél óra volt ezt megcsinálni - mondjuk csak a hagyma harc volt legalább 20 perc - és egyáltalán nem nevezném könnyűnek az elkészítést. Legalábbis akkor nem, ha annyi a konyhai tapasztalatod, mint nekem. :) Nem baj, elkészült és fogjuk rá, hogy finom lett! :)

Megyek is, eszek még belőle! :)

A Cambridge Town and Country Show 2. rész

A show számos egyéb elemet is tartalmazott. Ilyen volt a lovagi torna is. Láttam már nagyon szépen megtervezett és kivitelezett középkori haditorna bemutatót. Láttam már olyan párbajokat, ahol a felek minden erejüket és vívótudásukat bevetve próbálták legyőzni a másikat. Ez nem olyan volt. :) Itt inkább a közönség - főleg a gyerekek - szórakoztatása volt a cél. A küzdelmek a legjobb esetben is fél perc után véget értek, majd egy kupát megmarkolva ittak a másik egészségére. A felszerelésük viszont pazar volt. :)

A lovagok között volt egy, aki különösen beleélte magát a szerepbe, ő rendszeresen ment oda a gyerekekhez, hogy meséljen nekik a "hőstetteiről". A hallgató közönség itta a szavait, csillogó szemekkel követték minden mozdulatát. A poén az volt, hogy a párbajok során ő mindig vesztett. :D Ettől függetlenül egyértelműen ő volt mindenki kedvence. 

S hogy hogyan vívott? Megnézhetitek ebben a videóban (főhősünk a jobb oldalon áll): 

Később derült ki számomra, hogy a hősnek neve is van, Wilf of Broxbourn küzdelmét láthattátok. :)

A torna mellett a másik nagy szám a gőzgép kiállítás volt. Számos működő vagy napjainkban készített gőzgépet mutattak be melyeknek többségét a közönség ki is próbálhatta.

Íme a gőzhajtású traktor. Igen, ez bizony működik. :)

Ennek egy kisebb változata:

A park szélénél csak erre a két napra a kisvasúthoz vágányokat fektettek le. Persze ezt a kisvonatozást is a gyerekek élvezhették. :)

Itt pedig elindul a gőzös (ha nem is Kanizsára, de legalább a park északi részéig):

Záró gondolatom ehhez a bejegyzéshez nincs, de a képek és a videók magukért beszélnek. Nekünk nagyon tetszett.

A Cambridge Town and Country Show 1. rész

Ezen a hétvégén a Parker's Piece  (korábban már mutattam képet a tűzoltóságról, ez a park azzal szemben van) ad otthont az évente megrendezésre kerülő Town & Country Show-nak. Nevezhetnénk az esőfalviak Farmer Expo-jának is, de a név választás nem lenne teljesen helyénvaló.

Hogy át tudjátok érezni egy ilyen rendezvénynek a hangulatát, indítsátok el az alábbi zenét (Ilyen és ehhez hasonló zenék mennek folyamatosan. Engem már a zenével megnyertek.):

És akkor nézzük is, mit lehet egy ilyen Showban látni. Először is állatokat. Hogy a fiatal angol lurkók tisztában legyenek azzal, hogy a csirke nem egyenlő a hűtőben tárolt változattal. Van annak természetesebb formája is!  :) Szegény csirkék, kecskék, bárányok, lovak, tehenek, kutyák, vadászgörények meg lettek simogatva rendesen. :)

Több nagy sátrat is felállítottak, ahol közvetlenül a termelőktől lehet sajtot, tejet, tojást, bort, bőrt, stb vásárolni. 

A gyerekek ilyen bubiban versenyezhettek:

De lehetett "vizi Dodgem"-ezni is:

Aki akart, néhány fontért megtanulhatott golfozni:

Nagy sikere - és persze forgalma - volt az óriás csúszdáknak is:

A szokásos céllövölde, forgó (amit egyébként soha nem fogok megérteni, hogy miért fizetnek emberek pénzt azért, hogy aztán hányingerük legyen :D ) és horgászós lehetőségek ennek a helynek is elmaradhatatlan kellékei voltak.

Az egyik kamion rakterében autószimulátor lapult meg, a gyerekek - és felnőttek - legnagyobb örömére. Lehetett legálisan gyorsan hajtani. :) Ez a kép kb a negyedik, az előző három képen látszik, amint egy kisfiú pisil, őt pedig nem akartam váratlan hírnévvel megörvendeztetni. :)

A nap zárásaként kiflibe töltött, almaszószos sültmalac husit ettünk. Ilyet mondjuk többet nem veszünk. :)

A kijárattól nem messze - az a közel három óra, míg ott voltunk, pillanatok alatt elrepült - ismerős felirat ötlött a szemembe:

Bizony, ez a jól ismert kürtős kalács. :) Egy középkorú házaspár költözött ki Angliába és indítottak egy saját vállalkozást (itt jegyezném meg, hogy Angliában vállalkozást indítani kb annyi, hogy kitöltesz 2 papírt és elküldöd a megadott címre, ők meg visszaigazolnak, hogy oké, most már vállalkozó vagy). 

Természetesen magyarul rendeltünk. A sok "Hello" meg "Good morning" után felemelő érzés volt "Jó napot kívánokkal" köszönni. A kalács íze pedig elfelejtette velünk a kiflis malacos valami ízét. 

Szóval ők az ismeretlen magyar bácsi és néni, akik kürtőskalácsot sütnek Esőfalván. 

(Egy következő bejegyzésben folytatom majd az élmények taglalását, hiszen a gőzerővel működtetett gépek, a lovagi torna és a videók még hátra vannak! :) )

Kórház és busz

Kedden ismét buszoztam, mert behívtak interjúra a kórházba. Sikerült lenyűgözni a managert, szóval úgy néz ki, kórházi dolgozó leszek. Na nem a megszokott értelemben. :) Egy kávéházban kell a vendégekkel foglalkozni, rendelést felvenni, egyszóval a frontot tartani. Emberekkel kell kommunikálni - ez mindenképp jó angolt gyakorolni -, illetve a nagy pörgésben afféle mindenhol segítő szerep is jut. Távol áll álmaim melójától, de itt legalább lehet heti 5 napot dolgozni. És bő egy hét alatt sikerült rátalálni. 

Azt már látom, hogy itt is kell majd valamilyen suliba járni - ki is néztem magamnak 1-2 lehetőséget, köztük egy ingyeneset - amire a pénzt ebben a melóban össze lehet szedni. Kitűztem célul, hogy Oracle Certified Java Programmer leszek. :) Ennek a vizsgának a díja jelenleg 170 font, a tankönyv potom 850 oldal. :) Kis lépésekkel ugyan, de úgy érzem, elindultam valami felé... Jeeeee :)

A busz. Már megint érdekes tapasztatokkal lettem gazdagabb. Itt az összes helyi busz akadálymentesített, aminek köszönhetően a kerekesszékben ülők is könnyebben jutnak fel a buszra. A várost járva gyakran találkoztunk ilyen emberekkel egyébként. Ha ők szeretnének busszal utazni, a sofőr kiszáll a vezető ülésből, felsegíti őket, majd a kerekesszéket rögzítik a megadott helyen. A mögötte állók nem tolakodnak, nem türelmetlenkednek. Szépen mindenki kivárja a sorát, odafigyelnek egymásra. A türelemre volt még egy példa, amikor egy bácsi szállt fel a buszra. A sofőr végig követte a tükörből a bácsit, s csak akkor indult el, amikor látta, hogy leült. Nekem ez nagyon szimpatikus volt. :)

S ha már kórház és busz, eszembe jutott, mennyi vicces történet kezdődik úgy, hogy "Amikor reggel a Kenézyben ébredtem", illetve "reggel a 36-oson két tini arról beszélgetett, hogy...". Csak egy kis nosztalgia. :)

Háznéző

Bizonyára már sokan égtek a kíváncsiságtól, hogy tulajdonképpen akkor hol is lakunk mi. Az előzőekből kiderült, hogy szerencsére nem az aluljárók egyikében, remélem ezzel senkinek nem okoztam csalódást! :)

Korábban már említettem,  hogy érkezik ez a bizonyos "háznéző" bejegyzés, így nincs is más hátra, mint hogy közösen is megnézzük ezt! ;)

Hanyagoljuk az "in medias res-t", és kezdjük az elejével. Kinek a pap, kinek a papné, a külsőségek igenis számítanak, legalábbis lakás keresésekor. Mert hát egy romos épületben csak nem szeretne lakni senki... Első kritérium, hogyan is néz ki ez a lakás kintről, avagy csal-e a látszat?! :)

Nem, nem csal, ezt megláthatjátok ti is rögtön.

Hát, ez lenne az a lakás.. Kerüljünk beljebb! ;)

Az ajtón benyitva - lustábbak csukják be a szemüket, mert a rémálmuk következik - egy lépcsősor fogad. :D Na jó, nem olyan szörnyű az, néhány lépcsőfok az egész. ;) Viszont nem tudom a képen mennyire látszik, hogy annál meredekebb.. Rohangálásnak itt helye nincs még a reggeli késésben sem!

Balra az első ajtó a nappaliba nyílik, mely amilyen pici olyan barátságos is. A velünk skype-  olóknak ismerős lesz majd.. :)

Egy kényelmes fotel, kanapé, egy asztalka és tv... a kényelemhez elég, na és persze hatalmas ablakok... :)

Következő helyiség balra a konyha. Ez egy tágas és szuper hely a lakásban, hatalmas munka területekkel. Aki szeret főzni, az értéklené ezt. :) 

Ami meglepő lehet, hogy a mosógép a konyhában van. Az angoloknál biztonsági okokból nem lehet elektromos eszköz a fürdőszobában, szóval aki a kenyérpirítót ott szeretné használni csalódnia kell, mert ha belegondolok még konnektort sem láttam a fürdőben.. :)

De akkor lássuk is, hogyan néz ki ez a fürdőszoba, ami az emeleten található. :)

Ezeken kívül még 3 szoba van fent, amiből egy a miénk. De hogy ne fedjek fel azonnal mindent, azt egy későbbi bejegyzésben tekinthetitek meg majd! És nem csak azért, mert most lusta vagyok összepakolni egy kép erejéig! :D A másik két szobát viszont a képzeletetekre bízom! ;) Sajnos a lakás bútorozatlan, minden használati tárgy és eszköz vagy Heliéké, vagy a miénk (de még főleg az övék), kivéve a beépítettek. 

Remélem Nektek is legalább annyira tetszik, mint nekünk, és mindenki megnyugodott, aki eddig a kényelmünkért aggódott! :)

Aluljáróban

Nem kell megijedni, nem mi lakunk benne. :) Csak átutazóban jártunk ott.  Mert ha a forgalmas cambridge-i úton haladsz, előbb vagy utóbb találkozol aluljáróval. Vannak emlékeim pesti aluljárókról. Elhihetitek, itt nyugaton nem úgy néznek ki, mint nálunk a Nyugatiban. :) Nincsen tele hajlékonnyal (eddig nem is láttam még sehol), nem akarnak azonnal három zsebórát meg két zoknit eladni neked és kéretlen tanácsokat sem kell elfogadni. Nem esel orra a szeméttől és gusztustalan vagy perverz feliratokkal sem ékesítik a falakat.  Vannak viszont nagyon szép festmények és graffitik. Nem, ez nem a "Juci szeretlek" stílusú graffiti. Hanem ilyen:

Meg ilyen:

Többet sajnos nem volt még időm fényképezni, mert mindig rohanunk. :)

Persze nem mondom, hogy itt nem rongálnak. Múlt héten jártunk a Bateman Streeten, ahol az utcatáblán lefestették az első "e" betűt, így Esőfalván már van a denevéremberről elnevezett utca is. :)

A végére hagytam a slussz poént: Nem esik Esőfalván! :)

Szép napos reggelre ébredtünk már nem első alkalommal. Ha az időjósoknak hinni lehet, az elkövetkezendő másfél hétben tiszta, száraz idő lesz, 19-23 fok körüli hőmérséklettel. Hát nem szívmelengető? :)

A változatosság gyönyörködtet

Ha szétnézünk Esőfalván, két fontos dolog ötlik a szemünkbe. Az egyik, hogy a leglehetetlenebb helyen is tudnak boltot nyitni, ráadásul még forgalom is van. Láttunk már garázsban - ez még nem is lenne szokatlan - nyitott boltot, de találkoztunk már emeleti lakásban berendezett irodával/bolttal is. Ennek meg van a fordítottja is, amikor a tesco tetőterében emberek laknak. :) És elhihetitek, nem ilyen gondnok kinézetűek.

A másik dolog, hogy van valami szokatlan uniformizáltság itt. Ha végig megyünk a nagyobb utcákon, a házak egyformák. Úgy is mondhatnám, hogy a "Te Pityu! Fessük a házat lilára, a kerítést meg bugyirózsaszínre, hadd bámulja meg a szomszéd!" hozzáállás rájuk nem jellemző. Természetesen képekkel is tudjuk illusztrálni az egyformaságot. :)

Persze nem kellett volna ilyen messzire menni. Elég, ha kinézünk a saját utcánkba, ahol tök egyformák a házak. Ha nem lenne mindenhol házszám, komoly bajban lennénk. :D

Itt kell megemlítenem még egy dolgot, ami viszont negatív. Az angolok - itt legalábbis - nem sok időt fordítanak az utcanevek kitáblázására. Általában az utca elején van egy felirat, hogy hol is jársz épp és annyi. Ha elmulasztottad megnézni az elején, kereshetsz útkereszteződést.