Tegnap, amikor az első munkanapomra készültem, sokat gondolkodtam azon, hogy miket is írok le ide majd. Szép, hosszú felvezetést és részletes bemutatást terveztem, tele első benyomásokkal és megérzésekkel.
Na ez a terv akkor hullott szét, amikor alá kellett írni egy papírt, hogy semmit, de semmit nem mondhatok, írhatok, nyilatkozhatok a munkahelyről külön meghatalmazás nélkül (nem, nem a Nemzetbiztonságnak dolgozom). A papír külön kitért a blogbejegyzésekre és közösségi portálon történő kommunikációra is. Ha ezt a szabályt megszegem, valami James Bondot küldenek rám vagy kinyírnak egy tündért. James Bondtól nem félek, de a tündérért kár lenne, amúgy is olyan kevés van belőlük. :)
Hogy valamilyen információmorzsát mégis megosszak veletek, azt elmondhatom, hogy nagyon elfáradtam. :D A munkahely tőlünk kb 7 Km-re van, ez az én tempómban olyan 30-40 perc biciklivel. A munkában nagy a pörgés, rengeteg dologra figyelni kell. Annak viszont örülök, hogy az angollal nincs gond, egy-két kifejezéstől eltekintve értettem mindent.
Apropó odaút. Reggel siettem, hogy időben odaérjek a melóba, de csúcsforgalom volt. Úgy félúton bevágott elém egy srác biciklivel. Ezzel még nem is lett volna semmi gond, a kerékpár sáv azért van, hogy használjuk. Nézem a forgalmat, nézem az utat, egyszer csak meglátom, hogy a srác nadrágja erőteljesen le van húzva (vagy fel se húzta rendesen, ezt nem tudom) és kilátszik az alsógatyája (a kőműves dekoltázs fogalma gondolom mindenkinek megvan, na ez itt bevillant :D). Roppant kellemetlen volt, mert előre kellett nézni (lámpák, sáv, kocsik, stb) és ő meg felvette az én tempómat (vagyis a köztünk lévő távolság állandó maradt). Jó két Km-en keresztül kellett kísérnem (az előzésre tett próbálkozásaim 100%-os kudarcra voltak ítélve a nagy forgalom miatt), míg végre lekanyarodott előlem.
Szokták mondani, hogy az élet apró örömeit értékelni kell. Hát én ma reggel nagyon értékeltem, hogy nem kellett őt tovább követnem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése