Kedden ismét buszoztam, mert behívtak interjúra a kórházba. Sikerült lenyűgözni a managert, szóval úgy néz ki, kórházi dolgozó leszek. Na nem a megszokott értelemben. :) Egy kávéházban kell a vendégekkel foglalkozni, rendelést felvenni, egyszóval a frontot tartani. Emberekkel kell kommunikálni - ez mindenképp jó angolt gyakorolni -, illetve a nagy pörgésben afféle mindenhol segítő szerep is jut. Távol áll álmaim melójától, de itt legalább lehet heti 5 napot dolgozni. És bő egy hét alatt sikerült rátalálni.
Azt már látom, hogy itt is kell majd valamilyen suliba járni - ki is néztem magamnak 1-2 lehetőséget, köztük egy ingyeneset - amire a pénzt ebben a melóban össze lehet szedni. Kitűztem célul, hogy Oracle Certified Java Programmer leszek. :) Ennek a vizsgának a díja jelenleg 170 font, a tankönyv potom 850 oldal. :) Kis lépésekkel ugyan, de úgy érzem, elindultam valami felé... Jeeeee :)
A busz. Már megint érdekes tapasztatokkal lettem gazdagabb. Itt az összes helyi busz akadálymentesített, aminek köszönhetően a kerekesszékben ülők is könnyebben jutnak fel a buszra. A várost járva gyakran találkoztunk ilyen emberekkel egyébként. Ha ők szeretnének busszal utazni, a sofőr kiszáll a vezető ülésből, felsegíti őket, majd a kerekesszéket rögzítik a megadott helyen. A mögötte állók nem tolakodnak, nem türelmetlenkednek. Szépen mindenki kivárja a sorát, odafigyelnek egymásra. A türelemre volt még egy példa, amikor egy bácsi szállt fel a buszra. A sofőr végig követte a tükörből a bácsit, s csak akkor indult el, amikor látta, hogy leült. Nekem ez nagyon szimpatikus volt. :)
S ha már kórház és busz, eszembe jutott, mennyi vicces történet kezdődik úgy, hogy "Amikor reggel a Kenézyben ébredtem", illetve "reggel a 36-oson két tini arról beszélgetett, hogy...". Csak egy kis nosztalgia. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése