Azok, akik egy kicsit is ismernek, tudják rólam, hogy nem vagyok egy konyhatündér. Ha már mindenképp valami mesebeli lénnyel kellene leírnom a konyhai tudásomat, akkor valahol a tápoldattól megrészegült közönséges tapír és a konyhamumus között helyezkedem el. De tényleg.
Ez még önmagában nem is lenne gond. Viszont ha reggel azzal a gondolattal ébred az ember, hogy "főzni kellene valamit" - és eddig nem sűrűn ébredtem így -, minden megváltozik. Az ágyból nagy lendülettel kikelve már azon pörgött az agyam, hogy mit készítsek el, amit nem is lehet nagyon elrontani és szeretek is. Kittitől jött az ötlet, hogy csináljak krumplis tésztát.
Az internet adta lehetőségeket kihasználva rá is gugliztam a krumplis tésztára, hogy legyen valami kiindulási alapom. Találtam egy oldalt, ami ilyen nagyon kezdő háziasszonyoknak szól (már tudtam, hogy jó helyen járok), ahol lépésről lépésre felsorolnak mindent. Szerencsére majdnem minden hozzávaló volt itthon, ami hiányzott, azért kiszaladtam a Tescoba. A visszafelé úton már éreztem a számban a finom krumplis tészta ízét. :)
A krumpli meghámozása még ment is, a komplikációk a hagyma apróra kockázásával kezdődtek. Mert akárhogy csináltam, még véletlenül se lett kocka, az apró méretet pedig igen szabadelvűen fogtam fel. Úgy forgattam azt a kést, mint szamuráj a kardját, hősies helytállásomról ünnepnapot kellene elnevezni. Erőteljesen megszenvedtem vele, ténykedésemet látva szem nem maradt szárazon. :) Elméletileg két hagyma kellett volna bele, de az első után már nem vállaltam be a másodikat is. Nem baj, hagyma vs. Csabi: 1-0.
Amikor ezzel is készen voltam, akkor jött a neheze (mivel a hagymázás alatt bőven kisírtam magam, itt már csak az ijedt arcomból lehetett észrevenni, hogy valami nem oké). A honlapon lévő leírás ugyanis egyértelműnek vette, hogy mennyi sót, borsot, paprikát kell használni. Na ez nekem egyáltalán nem egyértelmű! (nem tudom ki találta ki az "ízlés szerint" kifejezést, de agyon kellene lőni :D ) Jött a mentő ötlet, telefonos segítség. Felhívtam anyát és közöltem vele, hogy vészhelyzet van, nem tudom mennyi só kell a krumpli megfőzéséhez, stb. Hirtelen zavaromban krumplis tészta helyett azt mondtam, hogy paprikás krumplit csinálok. :D
A szülői instrukciókat követően ismét sínen volt a dolog. Az eredményt természetesen megörökítettem és nektek is megmutatom:
A honlap szerint 30 perc alatt össze lehet dobni egy ilyet, az étel elkészítésének nehézségi foka pedig könnyű. Ezúton üzenem a tisztelt honlap üzemeltetőnek, hogy nekem másfél óra volt ezt megcsinálni - mondjuk csak a hagyma harc volt legalább 20 perc - és egyáltalán nem nevezném könnyűnek az elkészítést. Legalábbis akkor nem, ha annyi a konyhai tapasztalatod, mint nekem. :) Nem baj, elkészült és fogjuk rá, hogy finom lett! :)
Megyek is, eszek még belőle! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése