Ezen a hétvégén a Parker's Piece (korábban már mutattam képet a tűzoltóságról, ez a park azzal szemben van) ad otthont az évente megrendezésre kerülő Town & Country Show-nak. Nevezhetnénk az esőfalviak Farmer Expo-jának is, de a név választás nem lenne teljesen helyénvaló.
Hogy át tudjátok érezni egy ilyen rendezvénynek a hangulatát, indítsátok el az alábbi zenét (Ilyen és ehhez hasonló zenék mennek folyamatosan. Engem már a zenével megnyertek.):
És akkor nézzük is, mit lehet egy ilyen Showban látni. Először is állatokat. Hogy a fiatal angol lurkók tisztában legyenek azzal, hogy a csirke nem egyenlő a hűtőben tárolt változattal. Van annak természetesebb formája is! :) Szegény csirkék, kecskék, bárányok, lovak, tehenek, kutyák, vadászgörények meg lettek simogatva rendesen. :)
Több nagy sátrat is felállítottak, ahol közvetlenül a termelőktől lehet sajtot, tejet, tojást, bort, bőrt, stb vásárolni.
A gyerekek ilyen bubiban versenyezhettek:
De lehetett "vizi Dodgem"-ezni is:
Aki akart, néhány fontért megtanulhatott golfozni:
Nagy sikere - és persze forgalma - volt az óriás csúszdáknak is:
A szokásos céllövölde, forgó (amit egyébként soha nem fogok megérteni, hogy miért fizetnek emberek pénzt azért, hogy aztán hányingerük legyen :D ) és horgászós lehetőségek ennek a helynek is elmaradhatatlan kellékei voltak.
Az egyik kamion rakterében autószimulátor lapult meg, a gyerekek - és felnőttek - legnagyobb örömére. Lehetett legálisan gyorsan hajtani. :) Ez a kép kb a negyedik, az előző három képen látszik, amint egy kisfiú pisil, őt pedig nem akartam váratlan hírnévvel megörvendeztetni. :)
A nap zárásaként kiflibe töltött, almaszószos sültmalac husit ettünk. Ilyet mondjuk többet nem veszünk. :)
A kijárattól nem messze - az a közel három óra, míg ott voltunk, pillanatok alatt elrepült - ismerős felirat ötlött a szemembe:
Bizony, ez a jól ismert kürtős kalács. :) Egy középkorú házaspár költözött ki Angliába és indítottak egy saját vállalkozást (itt jegyezném meg, hogy Angliában vállalkozást indítani kb annyi, hogy kitöltesz 2 papírt és elküldöd a megadott címre, ők meg visszaigazolnak, hogy oké, most már vállalkozó vagy).
Természetesen magyarul rendeltünk. A sok "Hello" meg "Good morning" után felemelő érzés volt "Jó napot kívánokkal" köszönni. A kalács íze pedig elfelejtette velünk a kiflis malacos valami ízét.
Szóval ők az ismeretlen magyar bácsi és néni, akik kürtőskalácsot sütnek Esőfalván.
(Egy következő bejegyzésben folytatom majd az élmények taglalását, hiszen a gőzerővel működtetett gépek, a lovagi torna és a videók még hátra vannak! :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése